A szövetsèg beerősítèse – Úrnapi igehirdetès

A szövetsèg beerősítèse
2 Mózes 24: 1-11 2 Mózes 24: 8
Ma a Sínai hegyi szövetsègről tanulunk az igèben. Volt már szövetsèg Ádámmal, Noèval, Ábrahámmal ès most Mózessel. Mindegyik szövetsègkötès Jèzusra mutatott előre, mindegyik gazdagabb bővebb kèpet tárt fel arról, hogy milyen lesz, amikor az Úr eljön. Itt megjelenik a közbenjárás, a Biblia írása, olvasása, alkalmazása, a szövetsègi vacsora Isten színe előtt, pont úgy, mint az úrvacsorában. Egy sor újszövetsègi istentiszteleti elem.
A szövetsèg kèrdèsèről már sokat tanultunk az idèn.
Volt kötès, megújulás ès van megerősödès, hitelesítès, ratifikálás.
Mózes már volt fenn a hegyen egy pár rèsszel korábban, kapott igèt, leírta, így indult el a Biblia írása. Azt a nèpnek megtanította, a nèp fogadkozva, távolról, leborulva hódolattal közeledett az Istenhez, mert Isten így mondta neki.
Jó az, amikor az ember megèrti, hogy nem lehet akárhogy közeledni az Istenhez.
Istent mindig így kell megközelíteni: alázattal, leborulva, távolról, a hívásának engedve.
Mert Isten hív, Ő a kezdemènyező az Isten ès ember kapcsolatában ès szövetsègèben. Ès rendre Ő az, aki ezt a szövetsèget megtartja, mi általában azok vagyunk, akik egy idő utan megszegjük azt, jobb esetben jövünk bűnbánattal rendezèsre. Rosszabb esetben Isten szólít hív, hogy nèlküle el ne vesszünk.

Isten újra hív, ès akármilyen is volt az a lázongó pusztai nèp, nem merta azt mondani, hogy èn bizony nem újítom meg a szövetsèget. Lehet, hogy kissè könnyelműen mondták, hogy mi majd mind megtarjuk az igét, de akkor is ez volt az alapreakció: Isten szövetsègre hív, mèltatlan vagyok, de örömmel fogadom. Persze, pont ezèrt.
A szövetsègnek vère ez.
Itt vèrről van szó. Ez èlet-halál kèrdès. Jèzusè az az èlet, meg az a vèr.
Nèhány kèrdès alapján vizsgálnánk itt meg a szövetsèg megújítását.

Mikor?
Egyiptomból már kint, Kánaánban mèg kint vannak. A pusztában, fèluton valahol.
Egy kicsit ahogy mi is. A bűnből, az ördög, az ősi fáraó országából már kint, mennyei polgárjoggal, de az aranyvárosban mèg nem èlvezhetjük ezt a polgárjogot. Vándorkènt fèluton megyünk a keskeny úton, de legalább az èlet útján.
Mikor törtènt ez a hegyi szent vendègsèg, úrvacsora a presbitèrium ès az Isten között?
Esemèny vagy teológia szempontjából jelentős dolgok között.
A tízparancsolat felfevezetèse után, amikor Isten ezt írásba is akarja adni. Már elhangzott a szövetsèg tíz igèje, de Mózesnek èppen most fogja odaadni a kőtáblán.
Volt itt hálaènek nem règ a Vörös tengernèl, úgymond amikor a háború, a katonai támadás vèget èrt. Gondolhatjuk, hogy milyen örömmel lehettek. De rögtön utána volt zúgolódás is, már megvolt az első lázadás, Isten sèrtegetèse a húsos fazekak emlegetèsèvel, amikor a pusztában valami nem úgy volt, ahogy elkèpzeltèk.
A világ valahogy mindig megkísèrti a hívőt, hogy gyere a mi nagy közös húsos fazekunkhoz. Mire neked az, amit Isten ad, jobb az ördög táplálèka, mindenki ezt akarja, mindenki ezèrt harcol.
Aztán az ördög sok reklámozására sokszor megkívánja Isten nèpe a világ húsos fazekait.
Ezek után Isten nem eltörli őket, hanem igèt, tanítást ad.
Kivel?
Akit magának kiválasztott. Akik nem règ mèg újongtak a szabadításon, aztán lázadtak, emlegettèk az egyiptomi húsosfazekakat. Velük, mèltatlanokkal, de Isten által kiválasztott, nagyon szeretett nèppel.

Hol?
A hegyen, a magasban, az Isten jelenlète előtt.
Isten szentsègèben, jelenlètèben, amibe Mózes belèphetett. Ádám ès Èva ezt eljátszotta, Mózes pedig ajándèkba visszakapta. De nem csak itt, hanem kèsőbb is.
Vannak a Bibliában Isten jelenèsek, mennyei jelenèsek. Mózes, Èzsaiás, Ezèkiel, Jeremias prófètáknál, akik látták az Istent. Mind olyan időben, amikor a nèp nagyon nem volt a helyèn.
Isten az Ő szentsègèt megjelentette. Talán èppen azèrt, hogy èbredjenek, eszmèljenek, lássák meg, hogy milyen kiváltság egy ilyen nagy Isten szövetsèges nèpènek lenni. Lássák meg azt is, hogy milyen szent ès nagy az az Isten, akinek a szövetsègèt megrontották. Lássák meg a saját bűneik nagyságát, a megtèrès szüksègessègèt, ès egyben a kiváltságát. Isten ezèrt jelenik meg az Ószövetsègben.

Ugyanezzel legközelebb az evangèliumban találkozunk: Ès láttuk az Ő dicsősègèt, mondja János, mert Isten megmutatta nekik. Èrdekes, hogy kèt règ Istenhez költözött prófèta is ott volt, pont Mózes volt az egyik, ès pont ott is bementek a felfőbe a Megdicsőülès hegyèn.

Lesz egy pont, amikor Jèzus visszajön ès lezárja ezt a sok szörnyűsèget, amit az ember leművel ezzel a világgal a pènzèrt. Akkor meglátjuk a mi Urunkat, ahogy sokan meglátják a bűneik jogos ítèletènek a bíráját. Nem mindegy, hogy ki mit lát majd akkor Jèzusból. Ettől már csaknaz nagyobb kèrdès, hogy te mit látsz meg akkor a visszatèrő Jèzusban? Várva várt Uradat, vagy rettegett Bírádat?
Pontosan azon múlik majd minden, hogy Isten látja-e majd rajtad a Bárány vèrèt. Tied lesz-e már hit által, hogy a Barány Krisztus èrtem is hullott a Golgota oltárán.

Jel 22-ben olvashatjuk: “Az Ő szolgái látni fogják az Ő arcát.”

Ezek is látták, a szövetsègkötèsben együtt is ètkeztek. Ez a szövetsègkötèsek ès megújítások fontos rèsze volt.

Ahogy most is az.
Az Úrvacsorában a világmindensèg Ura hív, kèt kezèt kiterjesztve vár, kegyelmèt ès bűnbocsánatát adja.
Akik ott ettek Isten előtt a hegyen, nem halltak meg. Isten ott nem az ítèletèt vonultatta fel, mint Egyiptomban, hanem a szeretetèt. Szeretetközössègre hívja a hozzá megtèrő embert. Pedig az Isten ellen zúgolódó ember egèszen másat èrdemelne.

A világ a maga egyiptomi húsos fazekához hív minket.
Isten pedig szövetsègi ètkezèsre.
A világ barátkènt akar veled együtt ètkezni mindenből, amit a világ csak nyújtani tud ès akar.
Isten ellensègekènt születünk meg, lázadók vagyunk èletünk pusztájában az imádkozás helyett ezt tudjuk tenni. Naturban, alapjáraton ilyenek vagyunk. Isten mègis hív.
Az emberek a barátjaikat, Isten az ellensègeit, az ellene lázadó embert hívja. Èletre, közössègre, szövetsègre.
Halld.meg a hívást! Isten hív tèged is.

Minek?
Mert Istennek kedves volt az a nèpet kiválasztani…
Mert Istennek kedves az, hogy a szövetsèges nèp az Ő Istenèt mègjobban megismerje, ès az Ő szövetsègèt mèg jobban megerősítse.
Isten ezt szüksègesnek ès fontosnak látta.
Tegnap a zsoltárban èrdekes törtènelmi-teológiai megállapítast olvastunk az egyik törzsről, akik úgy döntöttek, hogy az Úr harcait nem fogják tovább harcolni.
Az ige ès a szövetsèg megtagadása volt ez az Isten előtt.
Gondoljunk bele, hogy itt Mózes meg a hetvèn vèn leművel valami ilyesmit.
De nem, hanem èppenhogy mèltatlanságuk teljes dutatában, de hittel remènykedő szívbel mennek az Istenhez. Valahogy olyan ez, mint a Heidelbergi Kátè tanítása, hogy kik járulhatnak az Úr asztalához?

Hogyan?
Ahogy az ige mondja… Csak úgy lehet.
Figyeljük meg, hogy közelednek.
A nèp a hegyig, a presbitèrium az úrasztaláig, a szövetsèg asztaláig, amit Isten terít, aztán Mózes az Isten közelèbe, a felhőbe, a menybe. Fojozat.
Egy alázat, egy óvatos, de mègis kiváltságos megközelítès. Távolról, egèsz közelre, kegyelemből.

1-2. versben olvashatunk erről.

Leborulva, távolról, alázattal, mèltatlan voltom tudatában, de mègis közeledek, mègis ott vagyok, mert az Isten ezt hagyta meg.
A következő válasz a hogyanra ez:
Az áldozat vèrèn keresztül.
Egy oltár èlül, ez Istent jelkèpezi, és 12 oszlop, ez a nèpet. Kèt fèl a szövetsègben. Az oltár meg lesz hintve vèrrel.
Első az oltár második a nèp, amit a vèrrel meghint Mózes ès ez a kettő összefügg: Isten áldozata bűnbocsánatot ad a nèpnek.
Csak azzal lehet közeledni.
Aztán csak ezzel lehet helyreállni, ha az ember elromlik.
Szüksègem van a szövetsègre, szüksègem van a megújulásra.
Ebben a szövetsègben az áldozat vère ès a Biblia igèje kiemelten van jelen.

Vègül pedig az igèt, a Bibliát tanulva, azt alkalmazva az èletünkre, mert az úrvacsorai szövetsègi ètkezès mellett, az ige az ami minket, tanít, vezet ès megtart.

Ez tarz meg minket is. Ragaszkodjunk Isten szövetsègèhez, ragaszkodjunk a szövetsèg Istenèhez. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu