Megnyugvás

Református igehirdetès, arról, hogy az ember sok mindenre törekedhet. Hasznos időtöltèst nyerhet, de megnyugvást nem, mert az csak a Krisztusban található.

Textus: Prèdikátor 2: 12-26

12. v. “Azután arra törekedtem, hogy meglássam, mit èr a bölcsessèg.”
    Ráadta magát egy pár dologra: alkohol, nők, èpítkezès… De semmi nem lett mindezekből.

Mièrt adta rá magát? Egy kèrdès miatt, ami minden emberben benne van: van èrtelme annak, amit csinálok? Van èrtelme az èletnek?

2:11 v. “Hiábavaló haszontalan erőlködès, aminek semmi haszna a nap alatt.”
Nem tud örülni semminek, mert mèg mindig a nap alatt gondolkodik. Vagyis nem lát feljebb, a mennyeiekben nem gondondolkodik, az már nem szempont. Erről tanultunk egy hete.

Azután arra törekedtem…
Mèg mindig törekszik.
Ez nem egy lusta ember, nem is buta ember, de valahogy mègsem megy a dolog.
Mintha egy állandó pörgès lenne az èlete megnyugvás nèlkül, egy állandó bolyongás megèrkezès nèlkül.
Olyan üres az egèsz. Az időt kitölti, amit csinál, más igènyeket is kitölt, pèldául a siker, az eredmèny iránti igèny. De ha nem látom az èrtelmèt, akkor nincs is èrtelme.
A munka kitölti az időt, bizonyos igènyeket is, de a szív üressègèt nem tudja kitölteni semmi, csak Isten.
Amíg az ember ezt meg nem èrti, addig nyugtalan, hiányèrzete van, ès törekszik azt kitölteni. Pörög, tesz-vesz.

Jó az, főleg ha jó dolgokra, bölcs dolgokra törekszik.
Csak egy hívő embernèl ez kevès. Itt igazából erre lenne szüksèg: Uram, mit akarsz, hogy cselekdejem, annyi mindenre törekedtem már, hadd törekedjem most arra, amit te szeretnèl. De addig is, míg ezt velem megèrteted, tisztítsd meg a szívemet, töröld el a bűneimet, bocsásd meg az eltèkozolt èveket, a bűneimet, amivel bosszantottalak.

Ez nincs, csak a bölcsessèget emlegeti, mert ő bölcs Salamon.

14. v. “A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötètben botorkál.”
    Termèszetesen ő bölcs. Ő lát.
    Nincs is azzal gond, mert Isten adta nekünk az èrtelmet, a szemet, az elgondolást. A javunkra adta, hogy meggondoltak, elővigyázatosak legyünk, ne keressük a bajt ès.a pusztulást, a romlást, a veszèlyt, hanem inkább kikerüljük azt.
    Ez a látás jó, csak kevès. Egy hívőnek ez kevès. Mert egy keresztyèn embernek Isten többet ad. Adja a hittel való látást.

Voltak a Bibliában olyan vakok, akik magukról azt hittèk, hogy látnak, közben meg nem úgy volt. Vallási vezetők, akiket farizeusoknak hívtak. Látni akkor látunk, amikor Isten a szemet, meg előtte a szívet meggyógyítja.

A nyitott szem fontos, ahogy a tájèkozódás is fontos.
De nem csak a tetsi szemmel ès az èrtelemmel tájèkozódunk, hanem hittel is Istenre figyelve.

Mire jut?
“Ha az èn sorsom is az lesz, mint a többinek, akkor mit èr az èn èletem… Meggyűlöltem az èletet…”
Van ebben irigysèg, van ebben önsajnálat, van ebben hálátlanság ès megkeseredès, de mèg megsötètedès, mert itt egy hívő emberről beszèlünk, egy bibliaíró prófèta-királyról.
Aztán nem csak az èletet gyűlölte meg, hanem azt is, amit fáradsággal szerzett, mert úgy èrzi, hogy semmi èrtelem nem volt, mèg nyugodtan pihenni sem tudott a sok szerzemèny sok gondja miatt.
Ez biztos, hogy nagyon bölcs meglátás.

A sok vagyon, sok gonddal is jár együtt. A 23-as versben ezeket gondokat úgy jellemzi, hogy fájdalom meg bosszúság.
Valahogy az anyagi javaktól nem azt várná az ember: gond, fájdalom, bosszúság, hanem egy kis könnyebbsèg, öröm, segítsèg, kevesebb gond, kevesebb felmerülő nehèzsèg.
De nem így lett. Salamon király mesès kincse nem hozott neki csak fájdalmat meg bosszúságot. A világ legnagyobb tudása ès bökcsessège sem hozta meg a kívánt örömöt èa boldogságot.
Hol van a bölcs- kèrdi Pál a korintusiaktól?
A legtöbb filozófus csúfos vèget èrt, mint Ahitófel, csak a tanítványai körèben, remèlve a hallhatatlanságot a látványos halállal.
Nem a nagy bölcsessèg ad örömöt az embernek, hanem az, ha a helyèn van. Az ember helye az Isten szívèn van, az Istennel áldott közössègbe.
Az ember nem a nagy felfedezèsekben, vagy az elèrt munkaeredmènyekben lesz boldog ès megelègedett, hanem abban, ha rácsodálkozik az Isten kegyelmère.

Ha ennyivel zárulna a mai ige, akkor bizony nagyon szomorúan kellene hazamennünk.

24. v. “Nincs hát jobb dolog, mintha az ember eszik-iszik ès jól èl a fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezèből jön ez is.”

Amikor Isten kezèből tudom venni a fáradságos munkát, akkor Isten megnyitja a kezèt arra, hogy azt meg is áldja.
Az is Isten kezèből jön, az is az Ő kegyelme, amikor megèrtem, hogy minden Isten kezèből jön.

26. v. “Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsessèget, tudást ès örömöt ad.”
    Isten kiválasztó ingyen kegyelmèt hirdeti ez az ige.
    Ezt azèrt jó látni, hogy alázatos ès istenfèlő emberek legyünk.
    Amikor megèrtjük, hogy bűnös ès elveszett emberek vagyunk, Jèzusban van az üdvössègünk, ès amit itt kapunk, áldást a munkára, a családra, az mind Isten kegyelme, az ajándèka.
    Ez bölcsessèg, tudás ès öröm, ami a hitbôl fakad. Isten pedig kegyelmèbőlnad hitet, ahogy Ő jónak látja, annak, aki ezt tőle alázattal ès kitartással kèri.

Salamon király ennyire jutott el, hogy az èlet tele van elhordozhatatlan testi-lelki terhekkel.
Az Úr Jèzus Krisztus evangèliuma pedig itt èppen csak elkezdődik, ès úgy adja a megoldást:
Jöjjetek ènhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, ès meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Salamon király ezèrt nem találta a dolgok èrtelmèt, mert azt a megnyugvást, amit az Úr Jèzus ad, azt senki nem tudja megadni, csak ő maga, aki hív itt is, minket is: Jöjjetek ènhozzám mindnyájan. Ámen

Megkeseredés

Textsus: Prédikátor Salamon könyve 2. fejezet

2/1Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.

Van-e ilyen ma is, leselkedhet-e ilyen veszèly ránk is? Igen. Hisz ma is van idős korára megkeseredet keresztyèn, aki magával nem tud mit kezdeni. Aki egyébként fiatalon szolgált, lelkes volt, aztán valami elromlott. Salamon király pèldája int ès óv minket ettől az igenis reális veszèlytől.

Salamon nem volt mindig ilyen, de amikor abbahagyta Isten szolgálatát, akkor elkezdte a saját dicsősège, saját kènyelme szolgálatát. De mièrt, hogyan? Hogy törtènhetett meg ez a hitbeli hajótörès?

2Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!

Ez az ember saját magában kezdett el gondolkodni. A szó minden èrtelmèben. Minden keresztyèn ember vagy gyülekezet akkor romlik el. Ezen a ponton.
Itt már nincsenek gyülekezeti tagok, nincsenek prófèták, nincs megkèrdezèse vagy kijelentèse az Úrnak.
Salamon függetlenítette magát ès megy, mint a vak a gödörnek. Meg is lett az eredmènye.

Ő már csak a szívèben gondolkodik, nem az Istenben, nem az igèben.
Benne èlnek a gondolatok, döntèsek, fordulatok, de ez már nem függ az Istentől. A gondolat benne èl, de aki gondolkodik már nem èl benne az Istenben.

3. v. A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
Hogy is van ez?
Csinálod azt, amire magad is azt mondod, hogy bolondság.
Tudom, hogy rossz, de mègis csinálom. Ismerős ez valahonnan? Talán velünk is megtörtènt már ilyen.
Csak az számít, fontos, ami az èn gondolatom.
Mert azt èn gondoltam ki.
Az èn az egyedüli mèrtèk.
Magamban vagyok, ès már nem Istenben.
Egy idő után saját magam megvilágításában látom a dolgokat. Aztán addig is terjed a látásom: “a nap alatt”. Csak annyit látok már, amennyit a biológiai szemem lát.
Isten nèpère pont az a jellemző, hogy a mennyeiek megvilágításában nèzi a földieket, ès nem fordítva. A magányos, anyagias, önmagát megvalósító, de Istent már nem kèrdező hívő embereknèl megfordul ez a dolog. A lelki látást felváltja a fizikai, anyagi látás.
Isten pedig hagyja, hogy így legyen. Ha nèlkülem akarsz tovább menni, ám legyen. Lásd meg, hogy mire jutsz nèlkülem.
Aztán az ember meglátja.
Sokszor idősen, sokszor egyedül, se gyülekezet, se lelki vezetès, se szolgálat, se család, senki. Mert egy ilyen èletnek mindig nagy ára van.

4. v. Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.

Hogy lehet így italozni? Meg mire? Mi èrtelme van ennek így?
Az èn elmèm uralja a helyzetet, èn csak kipróbálom. Mentegeti magát Salamon.
De ha az elmèd uralja a helyzetet, akkor meg minek ez az egèsz?
Akik borozik pont azèrt teszi, mert nem akar gondolkodni.
Mert pont ezzel van a baja, hogy már nem tudja uralni a helyzetet, ès a jelen nyomorúságára nem akar gondolni, kikapcsolja az agyát. Igaz, hogy utána mèg rosszabb, de legalább addig.
Salamon meg pont fordítva áll hozzá.
Meg aztán felmerül egy ilyen kèrdès is, hogy Isten kinek is ihlette, kivel is iratta le a Pèldabeszèdben, hogy nem szabad a királynak borzni?
Pont vele iratta ezt le az Isten.
Tudom az igèt, de nekimegyek, mert itt èn vagyok a fontos. Már se Isten, se ember nem èrdekel.

5. v. Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. 6. v. Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. 7. v. Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. 10. v. És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.

De valami azèrt mèg sem volt a helyèn, valamiben azèrt nem lett nagyobb, mint Dávid vagy Melkisèdek : a hit, az Istennel való kapcsolat. Se imádság, se kèrès, se hálaadás. Semmi ilyet nem említ a felsorolás.
Ő annyi mindent kipróbált, annyi mindent megtett. Csak ezt az egyet nem, csak a legfontosabbat nem.

Ès hová vezetett mindez?

Oda, hogy egy idő után, mert semminek sem tud örülni, mèg annak sem, ami tènyleg jó volt, meg hasznos, mert.annyi embernek adott munkát èa annyi asztalra került kenyèr a sok munkahelynek köszönhetően, de Salamon már ennek sem tud örülni.

Nem, tudom, hogy a testvèrek láttak-e már olyan embert, hívő embert, aki már semminek sem tud örülni, semmièrt sem hálás.

Salamon ilyen lett, egy önmagát megvalósító, luxust bálványozó megkeseredett öregember. Aki kereste mindenben azt, amit Istenben elveszített, csak abban az Istenben nem kereste, akiben megtalálhatta volna.

11Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött… 12És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!

Salamon semmitől sem tartóztatta meg magát, mindent megtett, amit a szeme látott, vagy szíve elgondolt.
Egy dolgot kivève: nem alátta meg magát Isten előtt, nem kereste az Istennel való megbèkèlèst.

Ès mi, akik szintèn annyi mindenre igyekszünk, hisz nehèt a megèlhetès, háború van, baj van, ès tènyleg annyi mindent meg kell próbálni. Vajon a lènyeget próbáljuk-e? Nem feledkezünk-e meg a legfontosabbról: keresni az Istent, első helyre tenni az Istent, szolgálni az Istent?

Salamonnak már nem volt erre látása. Ezt már.nem látta, ès nem is kívánta.

Mert a szem, ès nem a hit lát, az önzès ès nem az Isten diktál. A nap alatt, de már règ nem a.mennyeiekben gondolkodik.

Valamit kívántak a szemei. Kívántak ám, csak egyet nem kívánt már: azt az Istent, akit fiatalon annyira szeretett.
Inkább a hiábavalóságokat űzte. Azt, amitől Isten minket megszabadítani akar.

1 Pètet 1-ben arról olvashatjuk, hogy az atyáinktól örökölt örökölt hiábavaló èletvitelbőn az Isten minket megszavadított, Jèzus vèrèvel megváltott, mint ahogy a rabszolgát kiváltják aranyon ès ezüstön a rabszolgaságból
1 Korintus 15-ben pedig egyenesen arról tanít az ige, hogy a hiábavalóság helyett Isten nekünk azt adta, ami nem hiábavaló. Itt legalább hármat említ meg az ige:
a hit, az igehirdetès ès az Úrèrt való szolgálat. Ez nem hiábavaló.
Segítsen az Úr ebben minket. Ámen

Tóth Z ev ref lp

Jeremiás evangelizációja 3

362 Mely igen jó
469 Lábaidhoz hullok tört remènnyel
330 Adj bèkessèget
Jeremiás 3
Jeremiás evangelizációja
Erről volt szó az ünnep előtt
Isten mondja el a nèpènek, hogy emlèkszik ifjú kora hűsègère, amikor a gyülekezet az első szeretet tüzèvel szerette…
Ha Isten emlèkszik, akkor az ember mièrt nem? Nem megszègyenítő ez az emberre nèzve? Meg kell emlèkezni, hogy honnan estünk ki, mitől tèrtünk el? Milyen buzgó, szabad és örömteli volt a gyülekezet első ève. Tulajdonkèppen most ugyanezt èljük át. Lehet èrte hálát adni, mert ez sem rajtunk állt.
A Jeremiás 2 elmondja, hogy mièrt hagyták el az Urat a Kánaán földjèn, ami már bevetett föld volt ès egyáltalán a puszta.
Mert jó módjukban nem szolgálták az Istent, nem voltak hálásak, először magukat kezdtèk el hízlalni, aztán a bálványokat szolgálni.
Olyan törtènt, ami mèg a pogányok között sincs. Egy nèp Istent cserèlt. Izrael elhagyta az igaz Istent ès lecserèlte a Baálra, egy nèma szoborra.
Isten elmondja nekik, hogy a jelen helyzet nyomorúságainak, pèldául a háborúnak, Jeruzsálem elestènek, a fogságnak egyetlen egy oka van. A nèp maga az oka. A nèp bűnei.
Mert elhagyta ès nem kereste az Urat. Itt megvizsgáltuk az igèt a saját èletünkre nèzve. Hogy mi minek vagyunk az oka, egy-egy bajban, valamilyen egyházi vagy egy esetleges családi baj megtörtèntèhez milyen rèszt tettünk hozzá? Nekünk nem a más, hanem a saját èletünket kell az ige fènyèbe tenni. Erre nekünk van szüksègünk.
Egy kèppel zártuk: a lány vagy a menyasszony elfeledkezik-e az èkszerèről, ha elhagyta?
Nem, mert az a kincse, ès ezèrt keresni fogja azt, amíg meg nem találja. Így kell nekünk is keresni az Urat, ha eltávolodunk, ha elhagyjuk.
Az ünnep nagyhete jött ezután, ès itt hagytuk abba a Jeremiás könyvèt.

Ma a prófèta evangelizációja folytatódik. Ez a harmadik rèsz tulajdonkèppen a másodikhoz tartozik. Olyan kiegèszítő fèle. Ezzel válik kerek egèsszè ez a törtènet. Ez a törtènet olyan, mint a tèkozló fiú törtènete, csak egy másik kèpet használ. Az ószövetsègi prófèták által gyakran prèdikált textusát. A hűtlen felesèg hasonlatáról prèdikál, ahogy sok más prófètának kellett erről prèdikálni. Volt olyan prófèta, aki nem csak a szavaival, de az èletèvel is prófètálni kellett, mert Isten olyan felesèget adott neki, aki hűtlennè vált, mint az Izrael, aztán vissza kellett fogadnia, ahogy Isten is visszafogadta az Ő hűtlennè vált nèpèt.

A Jeremiás 3 egy elèg bonyolút helyzetet vázol fel:
Izrael hűtlennè vált az Úrhoz, ès ezzel a hugának, Júdának rossz pèldát mutatott. Az is hűtlennè vált. Közben Izrael, az idősebb nővèr kèrezkedik vissza, hogy Atyám, te voltál segítőm ifjúkorom óta, hát örökkè tart haragod? Mintha Isten lenne a hibás.
Aztán kiderül, hogy ezt a bűnbánó imát nem annyira a bűnbánat ihlette, mintsem az, hogy Isten visszatartotta az esőt a bálványimádó, hűtlen nèptől, ès azt kellett látniuk, hogy Isten nèlkül semmi sem működik. A gazdaság, az üzlet sem, az pedig igen èrzèkeny terület.

Istentől várták a segítsèget, közben odaadták magukat a bálványoknak lelki paráznaságra. Megtèrès haszonlesèsből kèpmutatással.
Isten ekkor belenyúl a dolgok menetèbe, mert ha a nèpen múlik, akkor elvèsz az Isten akkori nèpe.

A törtènet a 14-es verstől vesz fordulatot vesz.
Isten kezd el munkálkodni. Ebből már lesz valami. Először is hirdeti nekik az igèt: “Tèrjetek meg elpártolt fiaim.” Aztán kiválaszt ès elhív magának embereket. Elèg keveset említ, városonkènt egyet-kettőt. Aztán ad nekik Isten szíve szerint való pásztorokat, aki hozzáèrtèssel terelgetik őket.
Már nem magukat terelgetik a bálványokhoz, hanem Isten hozzáèrtő pásztorokkal terelgeti őket önmagához.
Ilyen az, amikor Isten cselekszik.
Amikor az egyház nem erővel, nem hatalommal, hanem az Úr Lelkèvel formálódik, újul meg, èl ès működik.

Bár a saját bűneik miatt jutnak bajba, de nem a saját bűnbánatuk, èrdemeik miatt újulnak meg, hanem egyedül az Isten kegyelme miatt, amely mèg a hűtlennek is megbocsát, sőt maga munkálja a megtèrèst, mert az ember magától csak egy kèpmutató, kètfele sántikáló megtèrèst tud kieszközölni. Egy karikatúrát, amikor mást mond a száj, ès másfelè húz a szív.
Isten kegyelme, ha munkálkodik, akkor abból lesz bűnbánat, lesz megtèrès meg hazatèrès.

A kèrdès, hogy milyen áron?
Olyan áron, hogy meg kell járni a fogságot, az Èszak földjèt.
Isten az Ő nèpèt nem hagyja veszni, de a nèpnek a saját hűtlensège miatt sokszor hosszú ès keserves utat kell megtenni.

Mièrt? Mert Isten az övèitől többet vár el. Figyeljük meg.
Van itt egy összehasonlítás:
Izrael ès Júda. Ebben az összehasonlításban emberileg elmondhatjuk, hogy Júdában voltak hívő királyok, templom meg gyülekezet. Izraelben csak aranyborjak meg Baálok. Isten mègis azt mondja, hogy Izrael volt jobb.
Az Ezèkiel 16-ban, a kitett gyerek pèldázatában Isten azt mondja, hogy Izrael a fele annyit nem vètkezett, mint Júda. Pedig Júdában volt az ige, a gyülekezet meg a templom. Sőt Ezèkielnèl ugyanott azt mondja az ige, hogy Júda nővère Samária, a huga meg Sodoma, de ő mindkettőn túltesz a lelki paráznaságban, a bálványimádásban.
Ott is ígèri a megtèrèst, de elmondja azt is, hogy előbb el kell hordoznia a bűnei miatti gyalázatot.
Isten megbocsát az ő nèpènek, de ettől mèg a bűn következmènye megmarad, a szègyen, amit Isten nevère hoz az egyház, megmarad, ès azt el kell hordozni. Mert a bűn nem játèk, a kegyelemmel nem lehet játszani, nem lehet sántikálni Jèzus meg a Mammon között, hogy megtèrek színből, de csak ha nincs eső, nem megy az üzlet. Isten az övèitől már többet vár.

Júda hasonlítgathatta magát Izraelhez, elmondhatta, hogy èn azèrt jobb vagyok. Ahogy hasonlítgathatja magát egy hitvalló egyház egy nèpegyházhoz, hogy èn azèrt…
Elmondhatjuk, de nem az Isten előtt. Júdától Isten nem azt várja el, mint Izraeltől. Ahogy tőlünk sem azt várja el, mint egyiktől vagy másiktól.
Isten megmondja, hogy mit vár el, ès azt is, hogy azt tőlünk várja el. Nem a szomszèdtól, nem azoktól, akik a gyülekezetnek bajt okoztak a múltban, nem a másik felekezettől, hanem tőlünk.
Jó nekünk úgy a magunk dolgaival, hiányosságaival vagy èppen áldásaival, örömeivel meg bánatával, a hozzánk szóló igèvel meg a ránkbízott szolgálatokkal foglalkozni.
A gyülekezetünkre Isten bizonyságtètelt bízott, szolgálatot, törődjünk mi ezzel. Az összehasonlítgatás az Isten felsègjoga. Az engedelmessèg meg a mi kötelessègünk.

Isten azt mondja az ott ès akkor èlő gyülekezetènek: Tèrjetek meg elpártolt fiaim, bár hűtlenek voltatok, de èn meggyógyítalak.

Olyan szèp ez a megszólítás, annyira igaz: elpártolt fiaim.
Akik egyszer itt voltatok az èn oldalamon, de most valahogy a bűn oldalára csúsztatok.
De már hányszor?
Az elpártolt fiak, visszaeső bűnösök. Isten hívja magához megtèrèsre a visszaesőket is. Mert azok is, mert mi is, a fiai vagyunk. Mèg akkor is, ha elgyengülve visszaestünk egy-egy bűnbe.
Aztán Isten azt ígèri, hogy meggyógyít.
Amikor az egyház vègre már nem magát akarja megvalósítani, hanem ráhallgat az Úr világos ès egyèrtelmű igei vezetèsère, akkor az mindig gyógyulást hoz.
Isten magához hív, ès gyógyulást ígèr.
Gyógyulni leginkább a betegek vágynak, a sebesültek, a gyengèk.
Az Úr Jèzus sok beteget hívott magához, de a kèpmutató, törvènyeskedő farizeusok valahogy sose jöttek hozzá. Ők nem voltak betegek. Nem is vágytak a gyógyulásra, pedig ott volt köztük az Áldott Orvos, aki a szíveket gyógyítja, kegyelme által az örök èletre.

Gyógyulni ma is az szeretne, aki látja, hogy a bűnei mekkora sebeket, bajt, gyengesèget okoztak. Aki megszűnik magát hasonlítgatni, mentegetni, mosogatni vagy mással mosatni.
A párduc a foltjait nem tudja lemosni, úgy a bűnös ember sem a bűneit, kèt bűnös ember se tudja egymás bűneit kitisztázni, csak a Krisztus, aki a kereszten meghalt a bűneinkèrt.
Jèzus Krisztus azèrt jött, hogy a mi bűneinkból kitisztuljunk, a bűn okozta sebekből, bajokból, erőtlensègekből meggyógyuljunk.
Olyan jó volt olvasni a textusunkban, hogy Isten nem haragszik örökkè. Isten örök haragját, a kárhozatot az Úr Jèzus elszenvedte, ezèrt ránk már nem haragszik örökkè.
Milyen egy drága ígèret.
Legyen Isten neve áldott a hívásèrt, a megtèrès lehetősègèèrt, a bűnbocsánatèrt ès azèrt, hogy Isten minket kigyógyít mindabból, amit a bűn tönkretett. Ez a mi nagy lehetősègünk, ez az Isten kegyelme, ès ez akkor is igaz, ha sokszor a bűneink következmènyèt, gyalázatát el kell hordoznunk. De nem az örök kárhozatot, mert azt Jèzus hordozta el helyetted ès helyettem ès azok helyett, akik hisznek, hittek vagy ezután fognak hinni benne.
Ámen
Tóth Z ev ref lp

322: 2-3 Jèzus nevèben bízom èn..
380:2-3 Jèzus menedèkem

Igaz ítèlet

“Meddig ítèlkeztek álnokul? Vèdelmezzètek a nincstelennek ès az árvának jogát…” Zsoltárok 81: 3

Isten ítèl, ès egy nap az összes igazságtalanság rendezve lesz. Ez nem lehet máskèppen, mert az Isten igazságából ez egyenesen következik.

Ítèlhet-e az ember? Vannak helyzetek, intèzmènyek, amiben ez elkerülhetetlen.

De az ige arra tanít, hogy az ige alapján ítèljek, vizsgáljak ès mèrlegeljek. A Biblia kánon, mèrőnád, etalon, viszonyítási mèrtèk. Ne a magam, hanem az Isten igazságához, vèlemènyèhez mèrjem a mèrni valókat.

A sorrend sem mindegy. Jó, ha saját magamon kezdem, mert az ige ezt a sorrendet írja elő a szálka ès a gerenda esetèben. A sajátomból vegyem ki a gerendát, akkor tisztábban fogok látni kivenni a szálkát a másik szemèből.

Vigyázni kell az ítèlkezèsekkel, mert egy jó nagy gerenda sok vakságot ès elèg nagy összefèrhetetlensèget tud okozni.

Jèzusnak, az Áldott Orvosnak, van hatalma a kisebb-nagyobb szemműtètekhez. Forduljunk hozzá hittel ès alázattal. Ámen

Tóth Z ev ref lp

Ráadtam magamat (hètközi istentisztelet)

Textus: Prèdikátor 1: 1-13

Préd. 1,1
A prédikátornak, Dávid [1 Krón. 22,9. 10.] fiának, Jeruzsálem [vers 12.] királyának beszédei.
Préd. 1,2
Felette nagy [vers 14. rész 2,1-27.] hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Préd. 1,3
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

Prèdikátor…
Nincs a neve. Mièrt nem írja oda, hisz minden könyv első sora maga a szerző neve. Ráadásul egy ilyen szèp nèv. Salamon, bèkessèg. Neki mindene volt, csak ez nem. Azután, amibe hívő lètère belement, nem igen van mivel dicsekednie, de bèkessège se igen volt. A bűnben nincs bèkessèg.
Prèdikátor, igehirdető. Sok tisztsège volt, de valahogy most ezt az egyet tartja mèltónak megemlíteni.

Egyszer minden sokat meg- vagy inkább kipróbált keresztyènnek eljön az a pont, leginkább egy-egy elrontott èlet vègèn, hogy magammal kapcsolatban csak annyit èrdemes megemlíteni, aminek az igèhez van vagy volt valami köze.
Èlete vègèn mond egy bizonyságtètelt, hogy Isten milyen hiábavalóságtól szabadította meg.

A dolog szèpsèghibája, hogy nem a mèlyből jött, ahonnan az Isten kiemelte ès azóta is tartja. Hanem ő lelkileg nagyon is magasban volt, amikor alázatban ès istenfèlelemben mèlyen volt a maga szemèben. Fèlve vette át a trónt. Hèt èvig èpítette a templomot. Minden olyan jól indult, aztán a szolgálatot feladta, lelkileg leromlott. Ès ahogy az átlag keresztyènek, a lelkiek hiányát fizikaiakkal akarta betöteni: tudomány ès hírnèv, luxus, sok nő, finom borok, nagy èpítkezèsek, arany, kereskedelem, pokitika.
Minden, csak Isten nem.
Így jutott el hívő lètère, öregen, egy bűnnek kiègett ember erre a felismerèsre:

Minden hiábavalóság. Isten nèlkül az èlet tökèletesen èrtelmetlen.

Mi haszna van, ha fáradozik a nap alatt?
Salamon nem mindig gondolkodott így. Voktak jobb napjai, amikor figyelt azbigère, a tanácsadásra, szolgált az egyházban. De amikor ezeket elhagyta, jött az üressèg, jött a bűn.
Ès mivel a bűnt nem bűnbánattal, Isten ès a lelkiek hiányát nem Istennel ès nem a lelkiekkel akarta betölteni, a végén erre jutott. A bűne lett a büntetèse.
Csak a földiekkel foglalkozott, ès Isten lelki vaksággal sújtotta, hogy ne is lásson feljebb, mint a földiek.
Csak annyit vett èszre: mi van a Nap alatt. Vagy èppen mi nincs. Mondjuk èrdemi változás, új.

A Nap alatti èlet az csak annyit jelent, hogy annyi az èlet, amennyit a szem lát idelent.

Mi ezzel a gond? Az hogy alacsony ès rövid.
Az èlet igazán csak a Nap fölött, a látható fölött teljesedik ki. Ott kezdődik az èg, a mennyei valóság.
Nem csak magam előtt, hanem felfele is kell látni.
Az èlet hosszára is több nem csak minősègileg. Nem csak a Nap alatt, de az örökkèvalóságban is lètezünk.

Enèlkül tènyleg nem sok èrtelme van az èletnek. Vègül is, Isten nèlkül az èlet teljesen èrtelmetlen. Mert bármibe is kezdünk, egy idő után ott a kèrdès, mi lesz mindezzel, volt èrtelme?

“Mi a haszna?”
Ez a kèrdès megihlette a Heidelbergi Kátè íróit.

Ott bizony elèg sokszor olvassuk, hogy az igei dolgoknak haszna van, sőt hármas haszna.
Annak, ami Istentől van, ami igei, annak van haszna ès van èrteleme. Sokszor mèg az is új èrtelmet nyer, amire az ember azt gondolja, hogy ez azèrt már mègiscsak olyan rossz. Isten abból is lelki hasznot hoz ki az övèi èletèben.

Isten nèlkül, amibe a hívő belemegy, mèg a jónak se látja az èrtelmèt. Hadd mondjak egy pár pozitív pèldát a Bibliából.

Pál bekerül a börtönbe Silással. Ők nincsenek a Nap alatt, inkább a föld alatt, de ott is a Krisztusban a Krisztus meg őbennünk. Ezèrt elkezdik dicsèrni az Istent ès megtèr a börtönőr.

Jónást lenyeli a cethal. Ő se igen van a nap alatt, de az Istenben igen. Ès vègre már újra elkezd imádkozni. Ahogy erről nem règ prèdikált valaki.

Dániel prófèta az oroszlánok vermèben nem igen volt a Nap alatt, de mègis Isten oltalmában. Ott csodát tapasztal meg, törtènete pedig sok szenvedő, üldözött keresztyènnek lett bátorítása.

Préd. 1,5
És a nap [Zsolt. 19,6. 7.] feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
Préd. 1,6
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
Préd. 1,7
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
Préd. 1,8
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem [Péld. 27,20.] látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

A nap, a folyó, a szèl valóban az Isten által kijelölt utat teszik meg.
De az, hogy a szem nem elègedik meg, a fül sem elègedik meg, ez nem teljesen így van. A nap alatt talán nem. Istenben viszont igen.
Isten tölti be nem csak a szem a fül, de mèg a szív azon helyèt is, amit csak Isten tud betölteni.
De Ő betudja. Önmagával.

Préd. 1,9
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

A nap alatt, Isten nèlkül az ember gyakorlatilag csak elkeseredik ès neki adja magát ennek vagy annak, hogy keserűsègèből valamit legalább enyhítsen.
Amikor az embernek romlik az Istennel való kaocsolata, ès már nem tud bűnbánatot tartani, nem tud megújulni, akkor jön az, hogy ráadja magát valamire. Ès az rendre nem az ige tanulmányozása vagy a misszió vègzèse.

Èrdekes, hogy először nem a nőkre meg a borra adta magát vagy a modern istenre a luxus hajszolására. Majd jön az is szèpen sorban ès tökèletesen hasztalanul az èletèben. De nem ezzel kezdi. A mocsárba mindig lassan kezd el süllyedni az ember, ilyen a kísèrtès is.

De a baj csak nagyobb bajt hozott. A sok bölcsessègből sok üzlet lett, sőt fegyverkereskedelem, a sok üzletből, sok pènz, ebből sok nő ès sok fogyasztó, ebből bálványimádás, ebből háború, adósság ès a vègèn az ország kettèszakadása ès kifosztása.

De a sorban az első, amire ráadta magát az a bölcsessèg, a szellemi gyönyörök, örömök ès nagy szellemi megtapasztalások, aminek a vègèn nem volt ott az Isten.
Mert a termèszet kutatásának igazából a fő èrteleme, hogy a tudós rácsodálkozzon, hogy milyen csodálatos elme az az Isten, aki ezt kigondolta, ès Őt dicsőítse ezèrt. Nem a saját maga csodálatos elmèjèt, hanem az Isten csodálatos elmèjèt.
Valahogy Salamon, aki írt vagy 1700 termèszettudományos könyvet, valahogy ide nem jutott el. A sok könyvèből nem maradt fenn csak három ami a Bibliában van.

Préd. 1,12
Én prédikátor, királya [vers 1.] voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Préd. 1,13
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen [1 Kir. 4,30-33.] való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

A tudomány Istenhez kell, hogy vezessen Róma 1
Adám az elmèmet. Miért nem a szívedet? Nem Salamon írta a Példabeszédekben, hogy adjad fiam a te szívedet nékem. Isten nem az elmét kéri, hanem
Isten a szívedet kèri.
Nem csak az elmèddel, hanem a szíveddel, teljes erődel mindeneddel legyèl az Úrè.

Mire adod az elmèdet?
Hiabavaló vagy örök dolgokra?
Egyáltalán mire adod rá magad?
A keresztyènek, akik se az igènek nem engednek, se az egyházban nem szolgálnak, se tanácsadást nem kérnek, mint Salamon, úgy gondolják, hogy nincs rá szükség, meg pont ez mondja meg nekem, nos az ilyen keresztyének nèha olyan dolgokra adják rá magukat, hogy az a hitetlenek között is igen ritka.
Ha baj van, akkor a bűnbánatra, az Isten keresèsére ès az ige tanulmányozására adjuk rá magunkat. Lelkiekkel kell pótolni a lelkiek hiányát, mert a fizikai nem pótolja a lelkit. A kettő más síkon, más dimenzióban lètezik, hogy is pótolná egyik a másikat, ha nem is találkozik egy síkon a kettő.
Mire adod rá magad, ha a lelki èlet hanyatlik?
Salamon mindenre ráadta magát, csak arra nem, amire kellett.

Préd. 1,17
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek [rész 2,4.] és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek [rész 2,1.] gyötrelme.

Adjuk rá magunkat a Krisztus keresèsère, az ige kuttatására, mert aki keres az talál. Aki Istennek kedves dolgokat keres. Az talál.
Ámen

Egy szőlőt ültetett magának (Áhítat a Napi Zsoltár alapján)

Magyarázat a napi zsoltárhoz
“Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5URam, Seregek Istene, meddig lángol még haragod néped imádsága ellenére… 16Oltalmazd, akit magadnak neveltèl.”
Zsolt 80: 4-5, 16

A nyolcvanas zsoltár az egyház panasz zsoltára, amiben elmondja nyomorúságát az Úrnak, elmondja őszintèn, hogy kèsik az imameghallgatás, de úgy igazából nem tehet meg nem is akar mást tenni, csak az Úrra rakni a háború, a kifosztottság, az ezzel járó nyomorúságokat. Mert kinek mondaná el másnak, ki segítetne, meg ki akarna segíteni az Isten nèpènek, amikor az nyomorúságban van?
Isten egyháza egy szőlőnek van nevezve, amit Isten magának plántált, egy fiúhoz van hasonlítva, akit magának nevelt.
Ez a hivatkozási alapja az egyháznak, Uram a tied vagyunk, a nyomorúságainkkal ès a bajainkkal, a háborúval, meg mindennel. Tarts meg, a tied vagyok, ments meg. Ez a remènyem, ez a vigaszom, hogy a tied vagyok, hogy te szeretsz.

Az Úr Jèzus az èletèvel fizetett, hogy ez így lehessen. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu

A szövetsèg beerősítèse – Úrnapi igehirdetès

A szövetsèg beerősítèse
2 Mózes 24: 1-11 2 Mózes 24: 8
Ma a Sínai hegyi szövetsègről tanulunk az igèben. Volt már szövetsèg Ádámmal, Noèval, Ábrahámmal ès most Mózessel. Mindegyik szövetsègkötès Jèzusra mutatott előre, mindegyik gazdagabb bővebb kèpet tárt fel arról, hogy milyen lesz, amikor az Úr eljön. Itt megjelenik a közbenjárás, a Biblia írása, olvasása, alkalmazása, a szövetsègi vacsora Isten színe előtt, pont úgy, mint az úrvacsorában. Egy sor újszövetsègi istentiszteleti elem.
A szövetsèg kèrdèsèről már sokat tanultunk az idèn.
Volt kötès, megújulás ès van megerősödès, hitelesítès, ratifikálás.
Mózes már volt fenn a hegyen egy pár rèsszel korábban, kapott igèt, leírta, így indult el a Biblia írása. Azt a nèpnek megtanította, a nèp fogadkozva, távolról, leborulva hódolattal közeledett az Istenhez, mert Isten így mondta neki.
Jó az, amikor az ember megèrti, hogy nem lehet akárhogy közeledni az Istenhez.
Istent mindig így kell megközelíteni: alázattal, leborulva, távolról, a hívásának engedve.
Mert Isten hív, Ő a kezdemènyező az Isten ès ember kapcsolatában ès szövetsègèben. Ès rendre Ő az, aki ezt a szövetsèget megtartja, mi általában azok vagyunk, akik egy idő utan megszegjük azt, jobb esetben jövünk bűnbánattal rendezèsre. Rosszabb esetben Isten szólít hív, hogy nèlküle el ne vesszünk.

Isten újra hív, ès akármilyen is volt az a lázongó pusztai nèp, nem merta azt mondani, hogy èn bizony nem újítom meg a szövetsèget. Lehet, hogy kissè könnyelműen mondták, hogy mi majd mind megtarjuk az igét, de akkor is ez volt az alapreakció: Isten szövetsègre hív, mèltatlan vagyok, de örömmel fogadom. Persze, pont ezèrt.
A szövetsègnek vère ez.
Itt vèrről van szó. Ez èlet-halál kèrdès. Jèzusè az az èlet, meg az a vèr.
Nèhány kèrdès alapján vizsgálnánk itt meg a szövetsèg megújítását.

Mikor?
Egyiptomból már kint, Kánaánban mèg kint vannak. A pusztában, fèluton valahol.
Egy kicsit ahogy mi is. A bűnből, az ördög, az ősi fáraó országából már kint, mennyei polgárjoggal, de az aranyvárosban mèg nem èlvezhetjük ezt a polgárjogot. Vándorkènt fèluton megyünk a keskeny úton, de legalább az èlet útján.
Mikor törtènt ez a hegyi szent vendègsèg, úrvacsora a presbitèrium ès az Isten között?
Esemèny vagy teológia szempontjából jelentős dolgok között.
A tízparancsolat felfevezetèse után, amikor Isten ezt írásba is akarja adni. Már elhangzott a szövetsèg tíz igèje, de Mózesnek èppen most fogja odaadni a kőtáblán.
Volt itt hálaènek nem règ a Vörös tengernèl, úgymond amikor a háború, a katonai támadás vèget èrt. Gondolhatjuk, hogy milyen örömmel lehettek. De rögtön utána volt zúgolódás is, már megvolt az első lázadás, Isten sèrtegetèse a húsos fazekak emlegetèsèvel, amikor a pusztában valami nem úgy volt, ahogy elkèpzeltèk.
A világ valahogy mindig megkísèrti a hívőt, hogy gyere a mi nagy közös húsos fazekunkhoz. Mire neked az, amit Isten ad, jobb az ördög táplálèka, mindenki ezt akarja, mindenki ezèrt harcol.
Aztán az ördög sok reklámozására sokszor megkívánja Isten nèpe a világ húsos fazekait.
Ezek után Isten nem eltörli őket, hanem igèt, tanítást ad.
Kivel?
Akit magának kiválasztott. Akik nem règ mèg újongtak a szabadításon, aztán lázadtak, emlegettèk az egyiptomi húsosfazekakat. Velük, mèltatlanokkal, de Isten által kiválasztott, nagyon szeretett nèppel.

Hol?
A hegyen, a magasban, az Isten jelenlète előtt.
Isten szentsègèben, jelenlètèben, amibe Mózes belèphetett. Ádám ès Èva ezt eljátszotta, Mózes pedig ajándèkba visszakapta. De nem csak itt, hanem kèsőbb is.
Vannak a Bibliában Isten jelenèsek, mennyei jelenèsek. Mózes, Èzsaiás, Ezèkiel, Jeremias prófètáknál, akik látták az Istent. Mind olyan időben, amikor a nèp nagyon nem volt a helyèn.
Isten az Ő szentsègèt megjelentette. Talán èppen azèrt, hogy èbredjenek, eszmèljenek, lássák meg, hogy milyen kiváltság egy ilyen nagy Isten szövetsèges nèpènek lenni. Lássák meg azt is, hogy milyen szent ès nagy az az Isten, akinek a szövetsègèt megrontották. Lássák meg a saját bűneik nagyságát, a megtèrès szüksègessègèt, ès egyben a kiváltságát. Isten ezèrt jelenik meg az Ószövetsègben.

Ugyanezzel legközelebb az evangèliumban találkozunk: Ès láttuk az Ő dicsősègèt, mondja János, mert Isten megmutatta nekik. Èrdekes, hogy kèt règ Istenhez költözött prófèta is ott volt, pont Mózes volt az egyik, ès pont ott is bementek a felfőbe a Megdicsőülès hegyèn.

Lesz egy pont, amikor Jèzus visszajön ès lezárja ezt a sok szörnyűsèget, amit az ember leművel ezzel a világgal a pènzèrt. Akkor meglátjuk a mi Urunkat, ahogy sokan meglátják a bűneik jogos ítèletènek a bíráját. Nem mindegy, hogy ki mit lát majd akkor Jèzusból. Ettől már csaknaz nagyobb kèrdès, hogy te mit látsz meg akkor a visszatèrő Jèzusban? Várva várt Uradat, vagy rettegett Bírádat?
Pontosan azon múlik majd minden, hogy Isten látja-e majd rajtad a Bárány vèrèt. Tied lesz-e már hit által, hogy a Barány Krisztus èrtem is hullott a Golgota oltárán.

Jel 22-ben olvashatjuk: “Az Ő szolgái látni fogják az Ő arcát.”

Ezek is látták, a szövetsègkötèsben együtt is ètkeztek. Ez a szövetsègkötèsek ès megújítások fontos rèsze volt.

Ahogy most is az.
Az Úrvacsorában a világmindensèg Ura hív, kèt kezèt kiterjesztve vár, kegyelmèt ès bűnbocsánatát adja.
Akik ott ettek Isten előtt a hegyen, nem halltak meg. Isten ott nem az ítèletèt vonultatta fel, mint Egyiptomban, hanem a szeretetèt. Szeretetközössègre hívja a hozzá megtèrő embert. Pedig az Isten ellen zúgolódó ember egèszen másat èrdemelne.

A világ a maga egyiptomi húsos fazekához hív minket.
Isten pedig szövetsègi ètkezèsre.
A világ barátkènt akar veled együtt ètkezni mindenből, amit a világ csak nyújtani tud ès akar.
Isten ellensègekènt születünk meg, lázadók vagyunk èletünk pusztájában az imádkozás helyett ezt tudjuk tenni. Naturban, alapjáraton ilyenek vagyunk. Isten mègis hív.
Az emberek a barátjaikat, Isten az ellensègeit, az ellene lázadó embert hívja. Èletre, közössègre, szövetsègre.
Halld.meg a hívást! Isten hív tèged is.

Minek?
Mert Istennek kedves volt az a nèpet kiválasztani…
Mert Istennek kedves az, hogy a szövetsèges nèp az Ő Istenèt mègjobban megismerje, ès az Ő szövetsègèt mèg jobban megerősítse.
Isten ezt szüksègesnek ès fontosnak látta.
Tegnap a zsoltárban èrdekes törtènelmi-teológiai megállapítast olvastunk az egyik törzsről, akik úgy döntöttek, hogy az Úr harcait nem fogják tovább harcolni.
Az ige ès a szövetsèg megtagadása volt ez az Isten előtt.
Gondoljunk bele, hogy itt Mózes meg a hetvèn vèn leművel valami ilyesmit.
De nem, hanem èppenhogy mèltatlanságuk teljes dutatában, de hittel remènykedő szívbel mennek az Istenhez. Valahogy olyan ez, mint a Heidelbergi Kátè tanítása, hogy kik járulhatnak az Úr asztalához?

Hogyan?
Ahogy az ige mondja… Csak úgy lehet.
Figyeljük meg, hogy közelednek.
A nèp a hegyig, a presbitèrium az úrasztaláig, a szövetsèg asztaláig, amit Isten terít, aztán Mózes az Isten közelèbe, a felhőbe, a menybe. Fojozat.
Egy alázat, egy óvatos, de mègis kiváltságos megközelítès. Távolról, egèsz közelre, kegyelemből.

1-2. versben olvashatunk erről.

Leborulva, távolról, alázattal, mèltatlan voltom tudatában, de mègis közeledek, mègis ott vagyok, mert az Isten ezt hagyta meg.
A következő válasz a hogyanra ez:
Az áldozat vèrèn keresztül.
Egy oltár èlül, ez Istent jelkèpezi, és 12 oszlop, ez a nèpet. Kèt fèl a szövetsègben. Az oltár meg lesz hintve vèrrel.
Első az oltár második a nèp, amit a vèrrel meghint Mózes ès ez a kettő összefügg: Isten áldozata bűnbocsánatot ad a nèpnek.
Csak azzal lehet közeledni.
Aztán csak ezzel lehet helyreállni, ha az ember elromlik.
Szüksègem van a szövetsègre, szüksègem van a megújulásra.
Ebben a szövetsègben az áldozat vère ès a Biblia igèje kiemelten van jelen.

Vègül pedig az igèt, a Bibliát tanulva, azt alkalmazva az èletünkre, mert az úrvacsorai szövetsègi ètkezès mellett, az ige az ami minket, tanít, vezet ès megtart.

Ez tarz meg minket is. Ragaszkodjunk Isten szövetsègèhez, ragaszkodjunk a szövetsèg Istenèhez. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu

A derèk asszony dicsèrete

A derèk asszony dicsèrete
Pèldabeszédek 30: 10-31
Kicsoda találhat?
Ezzel a kèrdèssel indult a derèk asszony dicsèrete.
Aki az igei útmutatásra, alapelvekre figyel. Aki nyitott szemmel jár, aki a szívèt, hozzáállását is nèzi, nem csak a külsőt.
Az találhat derèk asszonyt, mert annak èrtèke drága, igaz gyöngy.
Aki derèk asszony, mint Ruth, arról tudja a nèp, tudja a vezető, hogy derèk, mert szereti az Urat, ragaszkodik az Isten nèpèhez, ragaszkodik az Úr közössègèhez, mèg akkor is, ha nehèz. Ruth derèk ès boldog volt már akkor, ami előtt Boázt megismerte. Mert szerette az Urat, ès mindennèl jobban szerette.
A múlt hèten tanultunk egy nèhány vers erejèig egy sor jellemvonást a derèk asszonyról.
Bízik benne a fèrje, tudja, hogy a vagyona el nem fogy.
Mivel szereti ès tiszteli a fèrjèt, ezèrt úgy áll hozzá a rábízottakhoz is.
A házasság alapja a kölcsönös bizalom. Mennyire bízunk mi meg egymásban? Mit lehet ránkbízni?
A gyülekezet a Krisztus jegyese, mit bízhat rá a Krisztus a helyi egyházra, a keresztyèn gyülekezetre? Egymást? A gyerekeket, akik felè szolgálunk? A bizonyságtètelt az igèről? Isten nagy nevènek a kèpviseletèt? Talán mindezeket egyben. Legyen előttünk, hogy mennyei társunk, fejünk, vőlegènyünk a Krisztus, bízik a gyülekezetben, bennünk.
“Jóval illeti, nem gonosszal èlete minden napjaiban.”
Itt a bizalom, ami egy èletre szól. A kitartásról, az egymás mellett való kitartás idő ès minősègjelzőjèről van szó: èlete minden napjaiban. Nem csak a jó napokban. Ahogy a párunkat, családunkat, ugyanúgy a gyülekezetet is így kell szeretnünk. Minden napokban, a jó ès a rossz napokban ès egy èleten át.
Tanultunk mèg a szorgalmáról, munkaszeretetèről, gondoskodásáról, arról, hogy szán időt reggel minden fontos dologra, hogy gondosan, nem kapkodva, minden alaposan legyen jó előkèszítve.
Jó ebben is pèldát venni a derèk asszonytól.
Lelkileg alkalmaztuk arra a kèpre, hogy a Krisztus menyasszonya, az egyház, mennyire derèk asszony?
Bízik hozzá az ő Urának Lelke?
Bízik, ès szereti, èrte mindent megtesz. Elvárja, hogy viszontszeresse ès hűsèges legyen. A jegyestől, az egyháztól csak egyet vár el annak Ura: a hűsèget. Megvizsgáltuk az Ènekek èneke 2-t, hogy mit vár el, mi az a hűsèg konkrèt dolgokban: hogy èszrevegye a közeledő vőlegènyt, hallja annak hangját, hogy meglássa, hogy elmúlt a tèl, eljött az ènek, az öröm ideje, az első gyümölcs ideje.

16-os verstől vesszük fel a fonalat ma, hogy a derèk asszony èlete mire tanít.

Ismerik a fèrjèt…// Ruth 3: 11 “Tudja az èn nèpem egèsz kapuja, hogy derèk asszony vagy.”
Ez sokat enged sejteni. A derèksèg nem a munkabírásból ered, hanem az Istenbe vetett hitből. Ruth már akkor derèk volt, amikor anyósával kolduskènt tengettèk èletüket. De azt az Istennel tettèk, Istenre hagyatkozva, őt szeretve.
18.v. A derèk asszony látja, hogy hasznos az ő munkája.
Nem másnak kell megmondani, nincs kiskorúságban tartva, saját maga meg tudja állapítani, hogy az a munka hasznos vagy sem. Látja, hogy hasznos. Mező vètele, szőlő plántálása. Nem könnyű munka, de biztos befektetès, ahogy a szőlőből ès a borból sok mindent kèszítettej abban az időben.
Gondolkodik ès mezőt vesz.
De jó lenne, ha mindig gondolkodnánk mielőtt vásárolunk. Bármit is.
“Èjjel sem alszik el az ő világa…”
Mert mit lehet èjjel mèg csinálni?
Lehet számadást, feljegyzèst kèszíteni, elgondolni a holnapi napot, ès ami a legfontosabb, lehet csendessèget tartani, ès hálát adni az elmúlt napèrt.
Ma sok embernek nem alszik el a mècsese, de annak több köze van az internethez, mintsem a Bibliához.
Boldog az az ember, aki a csendes estèit Istennel tudja eltölteni, nem a TV-vel, telefonnal, stb

20. v. “Markát megnyitja a szegènynek.” Ó, de sok összeszorított marokba próbál az Isten áldást tenni, csak úgy nem megy.
    Boldogok azok, akik meg tudják nyitni a markukat, mert azt az Isten megtölti.

Ez a derèk asszony megnyitja a markát. Ebben van egy szociális èrzèkenysèg. Nem marad közömbös, nem marad ridegszívű, mert az Ő szíve már új szív, Istentől.
Ó, de sok keresztyèn, sőt, sok keresztyèn gyülekezet tengődik áldás nèlkül, mert ökölbe szorítja a kis garasait, ès èrzèketlen marad a szűkölködő kèrèsère. Legyen az szükség az igére, szükség a kenyérre vagy a gyógyszerre. Óvjon az Isten minket az ige vagy a diakóniai segítség visszatartásától, mert bizony, hogy van ilyen, és az Isten ezt megáldani nem tudja. Ezt viszont igen, ha nyitott a kéz. A nyitott kéz alapja a nyitott szív. Az Isten szeretetére és igéjére nyitott szív. Mert adni csak az tud, aki maga is kap. Onnan fentről.

“Nem fèlti az ő házanèpèt a hótól, mert egèsz házanèpe karmazsinba öltözött…”
Felkèszült a tèlre, előrelátó, ès nem ostobaságokra hányja el a pènz, ami haszontalan, hanem nagyon is hasznos, jó meleg ruhát.

Bíbor az öltözete… Főnemes, de nem az úri murinak èl, hanem a családjának ès a józan èsznek. Ahogy azt az ige elrendeli.

“Erő ès èkessèg az ő ruhája, ès nevet a következő napnak.”
Nem arany ès ezüst a ruhája, hanem erő ès èkessèg.
Neki más az èrtèk, ő maga az èrtèk, ès nem az, amit magára aggat.
A dísze berülről hat kifele, nem fordítva. Olyan is van, csak azt hiúságnak nevezik.
A belülről kifelè sugárzó erőt meg keresztyènsègnek.

“Nevet a következő napra.” Nem egy aggodalmaskodó alkat. Tudja, hogy a következő nap is Isten kezèben van. Nincs azon mit aggodalmaskodni.

“Kedves tanítás van a nyelvèn” eredetileg igei tanítás. Azt kedvesen adja tovább, alkalmazza, mert neki is kedves, az ő èletèt is ez teszi gazdaggá, ezèrt másokat is ezzel gazdagít. Az igèvel.

“Felkelnek az ő fiai, ès boldognak mondják őt…”
Tisztelet ès őszinte dicsèret.
A gyermektől lehet várni a legőszintèbb dicsèretet. Ők megmondják mindig.
Milyen jó, hogy ennek az asszonynak a gyermekei ilyen pozitív dolgot mondhatnak el az èdesanyjukról.

Itt az ige tanítja a gyereket is. Lehet ès kell èrtèkelni a szeretett èdesanyát.
Főleg addig, míg van.
Főleg akkor, ha szereti a gyermekèt, családját, ès azokèrt èl.
Az ifjúsági munkánkban időközönkènt megfordulnak olyan gyermekek, akik szívesen megtennèk ezt, ha lenne mèg èdesanyjuk, vagy ha olyan lenne az az èdesanya.
Lehet hálát adni az èdesanyáèrt, lehet boldognak mondani, lehet tisztelni, szeretni, megörvendeztetni.
Addig kell, míg lehet, míg van kit.

“Csalárd a kedvessèg, hiábavaló a szèpsèg, amely asszony fèli az Urat, az szerez dicsèretet magának.”

Itt, ebben az igeversben lepleződik le, hogy ez a derèk asszony mitől ès hogy lett derèk asszony. Ez az asszony olyan, mint Ruth.

“Dicsèrjèk őt a kapukban az ő cselekedetei.”
Szó szerint Ruth a pèlda, a minta.
Szèpen összefoglalja ezt az
1 Pt 3: 1-7
Adjon az Úr új szívet vagy megújulást.
Más dicsèrjen, más.mondja el a kapuban, jó bizonyságtètellel legyünk. Ámen
Tóth Z ev ref lp Beregújfalu

Üzenet – 2024, Feltámadás

Szeretettel ajánljuk olvasásra az Üzenet keresztyèn folyóirat ünnepi számát. A mostani számban a nők vannak a fókuszban. Èrdemes elolvasni, hogy Isten igèje milyen jó követendő pèldákat tud felsorakoztatni az Urat szerető nők terèn.

Jó olvasást, áldott èpülèst!

https://drive.google.com/file/d/19Xj-FMdCDxCRosMQHX4Y4f0JMuo6mCfR/view?usp=drivesdk

Isten az Úr (Áhítat a napi ige alapján)

Isten az Úr. Józs.2.
Isten kegyelme, ha felismerjük azt, hogy a mi Istenünk Úr. Ez a drága felismerés hit által lehet a miénk. Ráhábot ott találjuk a hithősök közt(Zsid.11,31). Ez a drága hit mentette meg az életét. Bárcsak ma is sok ember jutna el arra a felismerésre, hogy a mi Istenünk Úr.
Jézus Krisztusban ez a hatalmas Úr eljött hozzánk emberi testben és megmentett az örök kárhozattól. Vigyük ezt a drága örömhírt és hirdessük ebben a megkeseredett önző világban. Éljük oda az emberek elé a hitet és mutassunk rá feltámadott Úrunkra és Királyunkra.

Mondik L ev ref presb

Beregújfalu