A gyülekezet fontossága János ès Pèter èletèben

Az első, hogy itt töltetett ki a Szentlèlek. A csodákat, a Lèlek munkáját Isten oda küldi az igèt komolyan vevő, imádkozó közössègre.
Ap Csel 2: 40
Pèter prèdikál, a pünkösdi megtèrők felszólítást kapnak, hogy szakasszák el magukat ès csatlakozzanak a keresztyèn közössèghez. A gyülekezet megmaradást munkál, de ezt nem lehet úgy, hogy az addigi, a jól megszokott dolgaimtól, esetleg egy igeelenes vallási közössègtől ne szakadjak el. Mitől kell nekem elszakasztanom magam, hogy Isten engem felhasználjon, lelkileg èpítsen, biblikus gyükekezetben biblikus egyházi èletet èljek?
“Foglalatosak valának az apostolok tudományában, ès a közössègben, a kenyèrnek megtörèsèben ès a könyörgèsben.” “Mindenük köz vala” – vagyis a szüksèg idejèn nem bezárkóztak ès önzővè válltak, hanem egymásra odafigyeltek, diakóniát vállaltak ès ezèrt áldozatot is hoztak. Ha Krisztusèrt ellehetetlenítettèk az egyháztagokat, akkor nem a gyülekezetbe járast vagy a keresztyènsèget adták fel, hanem inkább a birtokukat vagyonukat. Mert Krisztust többre nèztèk. Mert a Krisztus követèse, a gyülekezeti èlet èrtèkkel bír.
“Nem bolond az, aki feladja azt, amit úgy is elveszít, azèrt, amit nem veszíthet el soha.” (Jim Elliott am misszionárius)
A gyülekezeti èlet tehát olyan, amiben foglalatosak kell, hogy legyünk. Nem feljárogatunk az Úr házába, hanem foglalatosan vagyok ott. Tehát aktív lelki èletet èlek: igetanulmány, közössègi dolgok, úrvacsora, imaközössèg, diakónia. Ès a misszió? Azèrt jártak fel a templomba. Ők már nem a zsidó nèpegyház szertartásaièrt jártak, hanem hirdetni a Krisztust.
“Pèter ès János együtt mentek fel az imádkozas órájára ” 3:1
Ekkor kezdődtek el a csoda ès az azt követő igehirdetès miatt az üldöztetèsek.
Pèter ès János ezeket örömmel fogadták, de a zsidó nèpegyházi bíróság, egyházi bebörtönzès ès megveretès után egyenest a gyülekezetbe mentek.
Mert oda vágytak.
Hova vágyunk mi, hová visz az első utunk, amikor baj, bántás, fájdalom, igazsagtalanság èr?
4: 23
“Amikor elbocsáttattak menènek az övèihez…”
Kit nevezünk mi mieinknek, sajátunknak, hozzánk közelinek.”
Egy temetèsen beszèlgetett egy református ès egy ev reformatus ember. Egyre kisebb lesz a rokonság, már alig vagyunk a családból. Erre a másik, nekem ott van a gyülekezet, a nagyobb család, ès úgy egèszen más.
Valóban más. De fontos, hogy szeressük ès ragaszkodjunk hozzá. Valaki templomba jár, valaki pedig gyülekezetbe. Egyik egy kőèpület, a másik èlő emberek èlő közössège. A gyülekezetbe úgy járunk, hogy oda tartozunk. Az övèihez megy, aki oda megy. Aki nem megy meg azèrt nem megy, mert nem az övèi.
De nekünk van, ami a miènk.
Csütörtökön a 147-es zsoltárt vettük.
Isten összegyűjti Izraelt ès felèpíti Jeruzsálemet. Ez az egyházról szól. A korona után nem csak számbelileg, de lelkileg is össze kell, hogy gyűjtsön minket. Fontos, hogy ne felejtsük ezt el.
Amikor az Úr Jèzus kemènyebb igèkkel felszólította az emberekez a benne való hitre, sokan megbotránkoztak ès elmentek. Ahogy most a korona alatt is mentek el. A dèdai gyülekezetet kivève mindenhol mentek el. Tőlünk fiatalok mentek el. Nem sok szám szerint, de nekünk kedvesek voltak, a szívünk szakad meg, amikor gyermekeink a szèles úton járnak.
Lelkikeg felnőttek is mentek el. Sem az alkalmak látogatása, sem a misszió felvállalása nem a règi. Egyedül a diakónia ès az iratmisszió erősödött meg a korona alatt.
Amikor Jèzus mellől elmentek, akkor  Jèzus nem esett kètsègbe, nem tett a nèp kedvère, hogy el ne fogyjon a hallgatóság. Amikor csak a 12 maradt, annyit mondott nekik, ti is el akartok menni.
Pèter ezt kèrdezte, Uram, kihez mehetnènk. Örök èletnek beszède van tenálad.
Most is ezt kèrdezi Jèzus? Ti is el akartok menni?

Pèter ès János útja a börtönből, az őt verő nèpegyházi szolgáktól egyenes hova vitt? A halászatba, mint húsvèt után? Nem.  Nem is a rokonsághoz, nem is a kènyelmes kis házához, hanem egyenest a gyülekezetbe, az övèihez.
Nem mentek a világiakhoz, hogy lám az egyháziak ilyenek meg olyanok.

Hogy gondolkodunk, mit jelent nekünk? Ez a hely, ez a gyülekezet?
Magamnak is feltettem ezt a kèrdèst.
Minket Isten ideállított, hogy itt szolgáljunk. Nem könnyű. Nem azèrt, mert a saját falum, hanem azèrt mert nyakas emberek laknak itt. Amilyen èn is vagyok, ha a Krisztusra nem figyelek.
De amikor a gyülekezetbe jövök, a sajátomba jövök, a falu nemcsak a legszebb, de a legjobb helyère jövök, oda ahol csütörtökön együtt èneklünk, ès imádkozunk, ahol vasárnap szinte minden embert láthatok a gyülekezetben.

Pèter ès János örömmel ès hálával jöttek a sajátukhoz. Ahogy olyan sokan mi is. Ige ès imádság hangzott fel, bizonyságtètel, hogy mit is hirdettek ők a Krisztusról, ès miket kellett ezèrt elszenvedni. Aztán együtt könyörögtek, ès megmozdult az a hely.
De sokan vágyunk arra, hogy megmozduljon ez a hely.
A gyülekezet, a falu, az evangèliumi reformátusság, a kárpátaljai keresztyének közössège, összessége, hogy lelkileg megmozduljon, a holtpontról kibillenjen. Hogy Isten kegyelme áradjon, hogy az emberek az Úr Jèzushoz kerüljenek közel.

1 Mièrt nem csak az egyèn?
Hívő vagyok, tudok èpülni otthon… Mièrt nem jó ez?
Mert az ige azt mondja: nem jó az embernek egyedül.
A legkisebb közössègi forma: a család.
A nagyobb a gyülekezet.
A legnagyobb az egyház.
A második: az ige nem csak az egyènnek, hanem a közössègnek is ad parancsokat. Isten mindig szövetsègi formákban, közössègben gondolkodik. Az ige szerint ez mindig így lesz. Noè idejèn csak 8 fő volt az egyház, Jèzus visszajövetelekor is kevès lesz.
Ma mi van: viszálykodás, szèthúzás.
A járvány alatt az ember megtanult maga körül forogni.
Règen a csapások után vagy alatt Istenhez fordultak. Most megtanultak maguk körül forogni. Nekem legyen valahogy, de a közössègi èlet már nem szívügy.
Pedig rengeteg áldás fakad.. . Szentlèlek, imaközössèg, szeretet közössèg, diakóniai
Isten áldást oda küld, ahol a testvèrek együtt vannak.

Ez az ApCselben egy prototípus gyülekezet, de ebben is vannak hibák, hiányosságok. Ez nem szabad, hogy akadályozzon, hogy vannak hibák.

Mièrt nem csak az egyèn?
A jól el vagyok otthon csak egy illuzió. Isten a közössègben tart meg.
Otthon összenèzünk, összehallgatunk mindent a neten.
Ez nem jó. A tiszta tanítas èpít.
A sákramnetumok kiszolgáltatása is a közössègben megvalósulandó. A diakónia, imaközössèg. Ott szolgálja az egyèn megmaradását.

A Jel 21: 1-5 Az egyház megdicsőült formája.
Isten sátora, egyháza együtt lakozik a hívőkkel.
Ott sincs egyènieskedès, egyenkènti fogadas. Tèged ott közössègileg fogadnak, mint a megdicsőült egyház tagját.

2. Ap Csel 4: 23-37
Megindul egy fenyegetès. Megtiltják a Jèzus hirdetèsèt. Mit csinálnak? Mennek a gyülekezetbe, a lelki otthonukban. Itt biztonságban èreztèk magukat. Áldásokat èltek at.
Fontos, hogy az ember tisztázza magával: hogy tekintek az egyházra, amibe bele tartozunk.

Mit kaptak a gyülekezetben? Egy igei táplálèkot a Zsoltárok kettő alapján.
Van egy imaközössèg, ami csak közössègben lehet: “egy szívvel ès lèlekkel…”
Betelnek Lèlekkel, megmozdult a hely. Ez itt közössègben megtapasztalt áldás.

Az imamegszólításuk mutatja, hogy Isten közel áll, de ő egyben szuverèn èa hatalmas.

Az imakèrèsek a textusban szintèn azt mutatták, hogy ezek az emberek nem forogtak maguk körül.
Tekints= ezek előtted vannak, te tudod, hogy ès mikènt oldod meg.
Adj bátorságot= eddig is volt, de az embernek szüksège lesz erre a jövőben is.

Nyújtsd ki a kezedet csodákra= Uram, te rajtad állnak ezek.

A hangsúly nem az egyènen van, hanem Isten országa èpítèsèt.

Mi a felelőssègünk?
Tudnom kell, hogy ki vagyok.
Isten gyermeke, mennyei öröksègem, hazám van.
De mint ilyen nem egyedüli örökös vagyok. Örökös társaim vannak.
Mi a feladat? Felèpülni szent templommá az Úrban. Beletartozok egy családba, egy èpületbe, amiben rèszek vannak. Ennek az egèsznek a felelőse vagyok. Megteszek minden, hogy engedelmeskedjek, de azèrt is, hogy èpítsem.
Az egyházat nem szapulni kell, mert ami nem jó, az azèrt is nem jó, mert semmit nem teszek meg èrte, hogy jobb legyen.
A Krisztus leèpíti a válaszfalakat, de az emberi egyènieskedès ès szapulás azt újra felèpíti.
A lelki ház akkor èlő, ha èn is èlőn beèpülök.
Minden családban minden tagnak munkálni kell annak a családnak a jólètèt.
Ha ez nincs meg, akkor az egyház hanyatlásnak indul. Egyház az már nem lesz, csak valamilyen társaság, ami valamikor valamièrt valameddig mèg összejár.
A Krisztus szerette az övèit, mi is szeressük. Ha nem megyek közössègbe, nem èpítem, akkor ezzel kifejezem, hogy nem szeretem azokat, akiket a Krisztus szeret.
Ámen
Tóth Z lp
Mondik L presb

Nincs időm, de mitől is nincs?

Nincs időm, de mitől is nincs?
Zsoltárok 90
A negyedik könyv kezdődik el a zsoltárok könyvében. 90-es zsoltár, Mózes imádsága. Az idő tanítása. Hangot kap a szenvedés, bűn-kegyelem, állandóság-mulandóság kérdése. Hangot kap az, hogy egy keresztyén mire tekintsen egy olyan világban, amiben élünk. Ez a zsoltár egy istenmagasztalás szenvedések és mulandósák közepette.
Meglehetősen ritkán történik, hogy valaki dicsőítő éneket ír egy gyülekezetnek a szenvedésekről vagy a halálról, vagy ezek megtapasztalása között. Mózes ezt tette. Ez a dicsőítő ének az idő kérdését egész újszerű megvilágításban tárgyalja.
1 Idő
Az idővel kapcsolatban látni kell, hogy Istennek van ideje. Az egy nap az ezer esztendőhőz képest nagy különbség, de az idő az örökkévalósághoz képest mégnagyobb. Isten számára nincs idő, ezért van neki ideje.
Ő a teremtő. Az emberé is, az időé is, a kedvező, a kegyelmi időt is ő teremti, amikor időt és lehetőséget ad a megtérésre, a szolgálatra vagy a bizonyságtételre.
Az embernek nincs ideje.
Ő a teremtett. De saját magának is teremtett valamit. Egy felgyorsult, eltorzult, szétesett világot.
Körbevesszük magunkat gépekkel, hogy időt spóroljunk meg, de igazából egyre kevesebb időnk van.
A gépesített élelmiszerpiac gyors és olcsó étele elveszi az életidőt, mert a műkaja gyógyíthatatlan betegségeket hoz. A feleségnek jogosítványa, autója lesz, de ezért a férj nem lehet a gyerekeivel és ifjúsága feleségével. Pedig igazából arra kell időt szakítani, hogy a férj és a családja együtt autózzanak el, legyen idejük együtt lenni, nagymamát megnézni, kirándulni, stb. Időt spórolnak a modern gépeink, de mindem időnk rámegy azok megszerzésére és fenntartására.
A férjek, feleségek, gyerekek külön élnek, mert álmaik megvalósításának a rabjai lesznek. Ezek az eltékozolt évek, a külföldön külön töltött évek legnagyobb hátulütője, hogy ezeket soha nem lehet visszahozni. Úgy élnek le gyorsan pörgő éveket, hogy közben nem is éltek.
A világ pörög. Pöröghetsz a világgal, hogy megfelelj a világnak, vagy megtérhetsz belőle.
Keress időt, kapcsolj ki mindent, vonulj el, légy csak Istennel.
Ez a világ folyamatosan bombázz, hogy az agyad állandóan pörögjön valamin.
Állj meg, légy csendben, Isten hív, valamit mondani akar neked. Hogy ezért őt áld és dícsérd, hogy megszólítson, hogy te is megszólítsd. Ne csak kérj, hanem beszélgess, ahogy az egy élő kapcsolatban lenni szokás.
Igazából az életünk legfontosabb dolga.
Míg ez nem kerül legelőre, addig az életünk egy elfecsérelt élet.
Az embernek nincs ideje, ezért az ember szakítson időt Istennel lenni, amikor pedig Istennel vagyunk kérjünk kegyelmi időt, hogy megtérjünk, hogy megújuljunk, hogy ne elfecsérelt, hanem okosan felhasznált idő legyen az életünk.

2 A meglátott, felfogott idő

Az ítélet és kegyelem ideje, mint a meglátott idő.
Ezek a legfontosabb idők, ezeket kell meglátnunk.
Amikor elcsendesedünk, akkor az első, amit megláthatunk, hogy Isten nincs is messze, körbevesz, ő itt van, sőt ő a hajlékunk. Ő is volt mindig.
Ő egy örök hajlék. Egy menedék, egy oltalom.
Ő egy örök, abban, ami itt múló, pörgő, bizonytalan.
Gondoljunk bele a pusztai nép életébe.
Egyiptom elmúlt, a manna, a helyszínek, a víz, mind-mind elmúltak. Állandó mozgás vagy hosszú unalmas várakozás. Mennyi bizonytalanság, mennyi mulandóság.
Itt a földön is sok minden elmúlhat idővel, de a mi oltalmunk, hajlékunk az Úr. Ő egyre biztosabb, az idő ezen csak pozitív irányba változtathat. Tudnillik hozzá visz egyre közelebb.
Kihez visz téged az idő közelebb? Istenhez. Az ő ítéletéhez vagy a vele való személyes és boldog találkozáshoz?
Meglátod-e, hogy mire megy el az időd?
Felfogod-e, hogy Isten nélkül bűn minden idő, elvesztegetett soha vissza nem térő alkalmak sorozata az emberi élet ideje.
Amikor a kegyelem megláttatja a bűnben eltöltött időt, akkor ez a kegyelem megláttatja azt is, hogy ideje van Istenhez térni. Az újjászületés új időszámítása lehetséges minden Jézushoz megtérő embernek. A Jézussal töltött boldog időnek csak kezdete van, mert beletorkollik az örök boldogságba, ahol idő már nem lesz, mert arra többé szükség sem lesz, ahogy a térre vagy más fizikai valóságokra sem. Isten új teremtésében a fizikai valóságok is egy új és magasabb szintre lépnek.

Ahogy az időket megértő ember gondolat és érzésvilága is teljesen más lesz. A hitetlen világ kesereg. A vallásos ember legszomirúbb és legritkábban énekelt zsoltára a kilencvenes, pedig ennek nem így kellene lenni.
Akié Jézus, azé a kegyelem, az idő, az élet, az öröm, a jövő és minden más.
Ezért olvasunk ilyen kéréseket a zsoltár végén:
“Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
“Áraszd ránk kegyelmedet reggelente, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben.”
“Örvendeztess meg minket.”
“Kezünk munkáját tedd maradandóvá.”

Gondolatébresztő

Gondolatébresztő az őszi nagy magyar ünnepek kapcsán
“Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” Gal 5:25
Október 31- november 1 a hosszú hétvége, a nagy pihenések és rokoni látogatások ideje, ami rendre összekapcsolódik a temető körüli teendők elvégzésével.
Ezt az időszakot számos sátánista és keresztyén ünnep vagy népszokás jellemzi.
A sátánizmus, kelta boszorkányság amerikai újracsomagolt változata a halloween, amikor az amerikai gyerek lepedőbe öltözve halálra rémíszti a szomszédot, ha az csokit nem ad neki.
Ez a rémísztő töklámpák, csontvázak és boszorkányok ünnepe. A kelta vajákosok az ártó szellemeket akartak így elűzni.
Erre annyit tudunk mondani, hogy az Úr Jézus a kereszten legyőzte a Sátánt, nem kell azt és nem is lehet emberi erőlködéssel legyőzni. Jézust ünnepeljük, az amerikai halloweent pedig elutasítjuk, mert az ördögi, bibliátlan és az európai kúltúrától idegen népszokás.
A másik ünnep a minden szentek és a halottak napja.
Ezekre sincs semmilyen biblikus alap, sőt mivel egyfajta halottkultusz, ezért nagyon óvatosan kell megközelíteni. Vagy talán a közelébe se menni.
A halottakat nem kell ünnepelni. Istent kell ünnepelni, hálával emlékezni az együtt töltött évekre, mint Istentől kapott ajándékra. A szeretetet, törődést, szülőkre, nagyszülőkre fordított anyagi és időbeli áldozatot a síron és halálon innen kell megadni. Addig kell szeretni míg él.
A sok díszesen kivilágított temető milyen üzenettel bír? Vajon nem abban erősíti az embereket, hogy még a halálról is csak földi síkon gondolkozzanak? Hogy a lelkiek helyett még itt is a földiek számítsanak? Legyen kész a sír, a síremlék, majd nézzék meg az emberek halottak napján, kinek milyen sírfa, virág vagy mécses jutott, kinek van rendben a sírhantja.
Petőfinek is csak annyi jővőbeli reménye volt, hogy ahol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak. Isten meg úgy rendelte, hogy az ő sírját senki ne tudja, hol van.
Csak a sír a fontos? Csak az, hogy majd az unokáink mit imádkoznak ott?
Nem terelődik el így a hangsúly a lelkiekről? Nem a lelkünket kellene készíteni? Nem a bűneimet kellene rendezni a földi sír helyett? Nem Jézust kellene keresni? Igazából nem arra kell összpontosítani, hogy mit szól a falu, ha megáll a síremlékem mellett, hanem arra, hogy mit szólok majd én, ha megállok az Isten előtt. Ott nem segít a gyertya vagy a mécses, akinek Krisztus a fénye és élete csak az segít, semmi más. Csak Jézus, és senki vagy semmi más.
A harmadik ünnep ilyen idő tájt a Reformáció. A Reformáció számunkra nem csupán egy 502 éves történelmi emlék. Számunkra folyamatos Reformáció van. Aminek vannak kicsúcsosodásai. Ilyen volt az, hogy 1990-ben újra szabad vallásgyakorlat lett, ilyenek voltak a balazséri, aklihegyi, nagyberegi gyermek- és felnőtthek, ilyen volt az, hogy 1997-ben megalakúlt az első, majd 2006-ban a második magyar hitvalló (bibliai alapokon működő) református egyház.
A magyar református Reformáció ezekben az egyházakban megy tovább és ma is tart.
A kérdés, hogy te hol tartasz? Az életed kész-e megújulni?
Az újjászületés az ige és a Lélek munkája. A megszentelődés is, de ebben már neked is van részed és felelőséged.
Akarsz-e megreformált életű kerestyén lenni? Istennek az kedves, ha az életünk az ő igéjéhez akaratához igazodik és így az napról napra megújul.
Ez az Úr előtt kedves reformáció.
Ámen

Házas konferencia

Textus: 1 Péter 3: 1-7
Cím:
2 Az imádkozás lelki feltételei és akadályai a házasságban

Mi lehet az? Miben ütközik akadályba? (Lelki feltételek)
1
Megértés.
Meg kell érteni ennek fontosságát.
De kell egy megértés a házaspárok közt is.
Dolgok megbeszélése ima előtt.
Szelíd és csendes lélek miben kell megnyílvánulnia? (Szelíden mondja).
Vannak jogos problémafelvetések, intések. De ha ezt a feleség vagy a férj, nem tudja szelíden előhozni, akkor abból csak veszekedés lesz. Az imaközösségen túl, még az úrvacsora vagy az istentisztelet is megsínyli.
Ez mind elmarad majd.

2 Engedelmesség a férfi részéről.
Családi áhítat úgy van este a vacsora után vagy előtt, hogy a férfi, mint a család pásztora összeszedi a családot.
Ha ezt Istentől vett kötelességének veszi, és annak Isten iránti felelősséggel igyekszik eleget tenni.

Az 1 Pt 3 a férfi és nő egymás iránti kötelességéről szól.
Ez az egyik legfontosabb kötelesség. Lelkileg egymásra odafigyelni.
Péternél, Pálnál az imaközösség a teremtési rend után jön. Ha Kr a fő, akkor hozzá igazodunk. Ebben is.
Kötelességünk közösségben lenni. Az imaközösség minden más közösségnek az alapja.
Az Ef 5: 33-ban olvashatunk erről: “De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedi tisztelje a férjét.”
A közös imádság akadálya ennek az elmaradása.
Elősegítője pedig az, ha megélem.
Nyílván, ha nem tisztelem, haragszok rá, nem beszélek vele, akkor imádkozni sem fogok vele.
De ha szeretem, a kapcsolatunkat ápoljuk, akkor nem szabad, hogy akadálya legyen a közös imádságnak sem.

3 Megértés a nő részéről.

Megértem, hogy gyengébb edény vagyok, bizonyos dolgokat nem úgy hordozok el.
Engedelmesség a nő részéről.
Elősegítem, hogy a férjem, hogy ebben is pásztor legyen.
Pl: Nem ülünk le imádkozni?
Tegnap is olyan jó volt, hogy szóltál/ Szánjunk rá időt, stb.
Nő részéről nem hiányozhat, hogy a szív elrejtett embere legyen, szelíd és csendes lélek.

Az alázat, szelídség, szolgálatkészség mind-mind egy-egy ékes lelki ruha. A külső ruhák mind tönkremennek és ideje múltakká válnak, de nem így az Istentől kapott lelki ruha, amely annál szebb lesz, minél gyakrabban és minél tovább viseled azt. Nem viseltebb, hanem ékesebb lesz.

Az ige Sárát hozza példának. Szelíd, csendes, a szív elrejtett embere.
Követte férjét a civilizált Úr városából a pusztába, az ismeretlenbe, nem háborgott a kényelmetlenségekért, meg hogy minőségileg rosszabb körülmények közé mentek. Sőt a férjét urának nevezte.
Neki is volt hibája, bűne, tökéletlensége, de ebben a kérdésben mégis példának állítja az ige.

4 Van itt egy mindkét félre vonatkozó kötelesség. Tiszteletadás, örököstárs.
Egymásnak úgy adom meg a tiszteletet, mint örökös társnak.

Megadom neki a tiszteletet, ami jár, mert a legjobbat akarom neki. Lelkileg is a legjobbat.
Pont lelkileg, mert pont az fog megmaradni. Egészen át az örökkévalóságig.
A közös munka, gyereknevelés sőt még a szerelem is elmúlik, de a lelki közösség megmad.

4 Szentség és állhatatosság.
Szentség, amely védelem. Szentség, amely biztosíték, hogy Isten akarata valósul meg, a Szentlélek Isten vezetése, akinek terve van a kettőnk életére, házasságára, közös szolgálatára.
Az állhatatosság a sínpár, amin
a kegyesség szerelvénye gördülékenyen halad előre.
Végül egy igei parancs. Éppen a mai napra kirendelt újszövetségi szakaszunkban:
“Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.” Kol 4:2

Mi kell egy kitartó imádsághoz?
Elhatározás, legyeb ideje, elvonom magamat, állandó gyakorlat egyik része, egy nagy egész fontos összetevöje.

Megértés, tisztelet, engedelmesség, szentség és kitartás. Ezek voltak a kulcsszavak.

Reformáció 2019

2019 Reformáció Kopasz Gyula Beregújfalu
Csel 2: 37-
Az igehirdetés témája beleilleszkedik az ifihét témájába. Az egyházról lesz szó.
Néha jellemző ránk Gárdonyi sírfelirata, ahogy hallogatjuk az igét: “csak a teste”. Jó nekünk megnézni az igei tanítást újra, mert nem figyelünk, felejtünk, stb.
Az ige azt tanítja, hogy biblikusan kell együtt lenni. Mert vannak csoportulások, amit egyháznak neveznek, de Istennek az nem tetszik.
II Helvét Hitvallás szerint az egyház a Krisztus megváltott népe, egy ország és Király polgárai, akiket Isten Fiának vére megszentel.
Ez a meghatározás a Szentíráson nyugszik. Ma is érvényes.
Egyház ott van, ahol ilyen emberek vannak, akik meghallották Krisztus hívó szavát, elszakasztották magukat a világtól, közösséget alkotnak, az ige szerint élnek.
Ez már az Ószövetségben is így volt. Ott van pl. Ábrahám. Kijött, elszakadt, régi dolgaiból megtért.
Amikor mi kijöttünk, akkor a fiataljaink még kicsik voltak.
Ott az apostolok idején azok csatlakoztak, akiket szíven talált az ige, bűneikben megszomorodtak, azt kérdezték, hogy mit cselekedjenek.
Tehát a megtérők gyermekeikkel együtt lettek a gyülekezet tagjai.
Nyílván a szövetség gyermekeiknek is meg kellett hozni a döntést Krisztus mellett. Ha elmentek a világba, szövetségszegők lettek.
” Szakadjatok el” – mondja itt az ige.
A Biblia egyértelműen tanítja a biblikus szeparáció kérdését, ami miatt a liberálisak mindig dühösek lesznek.
De az ige tanítja, hogy Krisztus igéjét fel kell vállalni.
2 Kor 6 “Milyen közösség van hívő és hitetlen között… menjetek ki közülük.”
El kell különülni attól, ami világi és nem Istentől van.
Isten népeként mindig más vagy, és ezt vállalni kell.
Olyan nagy baj volt Izráelben, amikor olyan akart lenni, mint más nép. Olyan nagy baj ez a szövetség gyermekeivel is, ha olyan akar lenni, mint a világ.
Eszter könyvében Hámán mondja: “Van egy nép szétszórtan és elkülönülten.” Isten népe más, és jó, ha ezt felvállalja.
Én legyek hatással a világra és nem fordítva. Hogy a világ gondolkozzon el, hogy lehet így is. Jézus azt mondja: “Ti vagytok a világ világossága” Közösségileg szólította meg őket.
Az első gyülekezet jellemzi: “Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban.” Ráépültek az igére. Stabilat csak stabil alapra lehet építeni.
Az ige tanít, hogy éljetek méltóan ahhoz az elhíváshoz, amire elhívattatok.
A béreaiak naponta tanulmányozták az igét, hogy úgy van-e az.
Úgy élek, hogy nekem fontos, hogy te mit mondasz az életemre nézve, mert érdekel, mit mond az ige.
Jó feltenni a kérdést, hogy érdekel, mit mond az ige?
2 A közösségben is részt vettek. Komolyan odafigyeltek egymásra. A Zsid 10-ben az összegyülekezéseket ne hagyjuk el. Hordozták egymás anyagi és lelki terheit. Építették és támogatták egymást.
Régen találkozott hívők az igéről kell, hogy beszéljünk, hogy Isten miben épített.
Az egyházfegyelem is ha kell, de a fegyelmezés magam fegyelmezésével kezdődik. Ha magam ezt nem teszem, akkor legyek bölcs, hogy legalább a másiktól fogadjam el.
3 Kitartóan részt vettek az úrvacsorában is. Harmadikként van megemlítve, mert ennek feltétele a másik kettő.
Korinthusban rendezetlenül úrvacsoráztak. De az nem volt helyes.
4 Kitartóan részt vettek az imádkozásban is. Egyetértettek, együtt imádkoztak, akkor jöttek a válaszok, mert ehhez fűz az Úr Jézus ígéretet.
Vizsgáljuk meg magubkat, hogy így van-e, ahol pedig kell, ott igazítsunk. Ámen

2019-10-12 Úrnapi igehirdetés

2019-10-12 Úrnapi igehirdetés
Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet

Egy lenézett keresztyén békessége
Az elmúlt héten két ilyen textus is volt.
ApCsel 27

1 A lenézett ember békessége az Ószövetségben
Prédikátor könyve 9: 13-18
Egy kicsi város ellen nagy hódító király jön. Nagy erőkkel körbeveszi, de a kritikus ponton előjön egy szegény, lenézett bölcs ember, megmenti a várost. A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, de számításba kell venni, hogy lenézik mert szegény és elesett.
Nekem ez személyes üzenet volt. Nem annyira a lenézettség, mert az én drága Megváltómat is lenézték, hanem az, ahogy az ilyet fogadni kell.
Az Ósz konkrét példát is tud az Ábelben lakó asszony esete.
2 Sám 20: 14-22
Egyszerűen beszélt, jól beszélt, nem fuvalkodott fel a sikere láttán, nem kereste az emberi elismerést. Nem is kapott. Isten meg gondoskodott róla, bekerült a Szentírásba, és a világon mindenki tudja, hogy kia az az ábeli asszony, aki bölcsességével megmentette a várost, Joábot meg egy ocsmány gyilkosságtól, amivel egy anyát, egy izraeli várost el akart pusztítani.
Itt is ez történt. Itt egy férfi szereperel. Ez annyiban mélyíti a mondanivalót, hogy egy ilyen embert a város élére kellett volna tenni megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsüléssel.
Préd 9: 15
Jó, ha akad, mert hasznot lehet belőle húzni, de azért tudja hol a helye. Ez a helye: szegény és többet nem törödünk vele.
De egy valaki értékelte, egy valaki emléket állított neki.
17-18-as vers. Többet ér, a bölcs és higgadt beszédre kell inkább hallgatni.
Ő pedig tudott csendben visszavonulni. Nem elégedetlenkedik, nem szidja a rendszert, semmi ilyen. Ő tudja önzetlenül a többi ember javára használni azt az ajándékot, amit az Úrtól kap.

2 A lenézett ember békessége az Újszövetségben
A múlt héten Pál hajóútját vettük
Pál a maga józanságával bölcsebb tanácsokat adott, mint a hajósgazda meg a kormányos.
Ap Csel 27: 9-11
Inkàbb hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak. Tehát egy ellnepárt keletkezett rögtön, akik ellene mondtak. Isten igehirdetői sokat szenvedtek szolgálatuk során az ilyen tapasztalt öregrókától, akik rögtön ellene mondanak, rögtön pártot gyűjtenek. Igaz, hogy butaság, de nehogy màr egy rongyos igehirdető ossza itt ki az észt. A kormányos rögtön megnyerte a tulajt. Biztos, ami biztos. Pedig pont neki lett volna érdeke, hogy mind a hajó, mind a rakomány révbe érjen. Néha nem csak az ész, de még a pénz se kàr, hogy elmegy, csak ellene mondjanak Isten gyermekeinek.
Isten gyermekei lenézettek, még akkor is, ha nyilvánvalóan a javát munkálják az embereknek.
Kifogásnak azt hozták fel, hogy nem alkalmas a telelésre. De hát egy kikötő volt. Igen, de minden bizonnyal voltak nehézségei, messzebbre kellett volba menni a foglyokkal vagy drága lehetett az élelmiszer. De akár így, akát úgy valami nehézség és kényelmetlenség volt, ami nem nagyon pászolt az embereknek.
Sokszor ennyi is elég, hogy emberek ne induljanak el Isten útján. Kényelmetlenség, kellemetlenség, ha meg tudják, hogy bibliát olvasok, az imaházba járok, stb. Isten életre hív, az igéhez hív, az ember meg azt mondja ez a hely nem alkalmas, ez az idő nem alkalmas.
Pál elmondta, segíteni akart, de nem hallgattak rá. Aztán ő ott volt csendesen, mint egy angyal, és segített, amikor újra eljött annak az ideje.
Zsidók 11:38 A hit hőseinek az üldöztetés jut, kecskebőrsátor, de Isten számukra jobbról gondoskodott.
39-40-es vers. Zsid 11: 10; 11:16
“számukra várost készített.”
Aztán Pál újra előáll. Nem szidja őket. Bár megjegyzi, hogy az lett volna a helyes, ha rám hallgattok. De ezt inkább azért mondja, hogy most valóban rá hallgassanak. Aztán felkészíti őket a nehéz partraszállásra. Először lelkikeg, igével erősíti őket, rögtön utána kenyérrel is. Aztán megtöri a kenyeret, példát ad. Az egész jelenetben Istenre mutat, aki elküldte az angyalát, akit ő szolgál, akinek ő a személyes tulajdona. Akiben ő egy percet sem kételkedik, hogy úgy lesz, ahogy ő megígérte.

3 A lenézett ember békessége itt és most
Ki a lenézett keresztyén?
Aki bátran, nyiltan, őszintén Jézussal él és Jézusnak ment halott embereket.
Amikor egy keresztyén a világ szerint él, akkor a világ elismerést ad.
Amikor őszintén szól, él, lelkeket ment, akkor csak ennyi jut neki: “Bolond vagy te Pál” vagy itt a hajón, nem értesz te hozzá, mert ugye mi azért tudjuk ám a dolgok menetét.

Aki szolgál, ha kell, életet ment, ha kell pedig csendesen visszahúzódik. Hisz nem én vagyok a fontos. Nem haragszik meg, ha ezért nincs megbecsülés vagy köszönet. Békessége van, ha mellőzik, hisz nem embereknek, hanem az Úrnak szolgál. Ha kigúnyolják, pártot ütnek ellene csendesen visszavonul a szürke hétköznapokba, ahonnan jött. De újra segít, bizonyságot tesz, Krisztusra mutat, amikor arra megint szükség van.
Pál elmondja, hogy Istennek szolgál. Ezt akárki elmondhatja. De Pál elmondja, hogy ő Isten tulajdonát képezi. Ő személyesen kapott Istentől ígéretet. Ő naoonta élő kapcsolatban van Jézus sal még a legextrémeb körülmények között is. Ezért van Pálnak békessége, ahogy ezért van nekünk is.
Az Úr Jêzus, mint Isten szolgálja, mindig ott volt, tett, prédikált, segített, de nem lármázott, nem reklámoztatta magát, nem panaszkodott senkinek, hogy nem becsülik meg. Nem várta el, hogy megértsék, meglátogassák, megvigasztalják. Ő maga ment, ő vigasztalt, adott békességet, kereste és hívta a tanítványokat, megszólította őket munkájuk közepette, elhívta. Végül lábukat mosta, példát adott nekik, hogy szeressék egymást. Aztán az életét adta az övéiért, mert ennyire szeretett, mert ettől többet már nem adhatott nekik. Pedig mennyit szenvedett ártatlanul, hogy megváltsa a benne hívőket.
Ez legyen mindig előtted, amikor nem becsülnek meg, nem köszönik meg, nem értékelik szolgálatod, fáradozásod. Az Úr Jézus példája legyen előtted, aki nem sértődött meg, hanem még a halála óráján is azokért imádkozott, akik őt megalázták és megölték.
Isten őt felmagasztalta, és ő erre tekintett. Kövessük mi is őt ebben.
Tudjunk hittel szolgálni, tudjunk csendben félreállni, de mindig Jézusra nézni. Ámen
Tóth Zoltán
beregújfalui lp

2019-10-06 úrnapi igehirdetés

2019-10-06 úrnapi igehirdetés
Pál Agrippa és Bereniké előtt
Ap Csel 25: 13- 26: 29
Ki volt Heródes Agrippa, Bereniké?
Nagy Heródes unokája mindkettő. Félix sógora, Drusilla bátyja. Szép kis család.
Apja, első Heródes Agrippa volt az, akit Jézus rókának nevezett, aki fényes ruhában istenítette magát, ezért is hal meg.
Rómában nevelkedett, apja halálakor 17 éves ezért csak egy kis területet kap, mert Klaudiusz császár éretlennek találja. Később egyre többet és többet. Ő fejezi be a templom építését. Övé a templom felügyeleti jog és a főpap kinevezésének a joga is. 66-ban a szikáriusok lázadásával kitör a zsidó háború, ő ekkor Alexandriában van, persze a rómaiakat pártolja, ami ott jó döntésnek bizonyul.
Titusz győzelme után még több területet kap.
Aztán egészen 93-ig él, élete utolsó évtizedeit Rómában, magas rangú tisztviselőként. Tehát tisztségviselőként az összes mocskos keresztyénüldözést valamilyen szinten támogatnia kellett. De Júdeában temetteti el magát, mint minden rendes zsidó ember, aki elég gazdag ahhoz, hogy ezt megtesse. Ő megtehette, a rendszer kegyeltje volt.
Egyszóval mindent elért, amit abban a korban egy zsidó főnemes elérhetett.
Csak egyet nem. Azt majdnem, de azért nem.

“Ag­rip­pa pe­dig azt mond­ta Pál­nak: Majd­nem rá­ve­szel en­gem, hogy ke­resz­tyén­né le­gyek. (ApCsel 26)”
Nem sok híján az is meglett neki, ami ezen a világon és az elkövetkezőben is a legnagyobb érték: Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelme. De csak majdnem. Sajnos a pokol szép számmal dicsekedhet a majdnem keresztyénekkel.
Most nézzük meg, hogy ki áll mellette?
Berenicé vagy latinosan Veronika. Egyszerre testvére, sógornője és felesége.
Azt hiszem többet nem is kell róla mondanom.
Talán csak annyit még, hogy a Jeruzsálemet leromboló Titusz kitartott nője is volt, de ugyanúgy Titusz apjának, Veszpáziánusz császárnak is. De a zsidó háború után az udvar úgy gondolja, hogy egy zsidó hercegnő, mint ágyas nem kesz jó hatással a császárra. Nincs szükség tovább ott rá. Életét szegényen és nyomorban fejezi be.
Pedig Krisztusban minden az övé lehetett volna. Így nem lett semmi. A Sátán átverte, ahogy a hazugság atyja, embergyilkos.
Ezek az emberek jönnek nagy pompával, hogy ítélkezzenek Isten gyermeke fölött.
Eljön a nap, amikor minden üldözött és ártatlanul vádolt keresztyén az Úr Jézus bírói széke mellett fog állni, mint az ő kísérete. Bírók lesznek a vádlottakból. De ez nem most van. Most vádolják, és Agrippa király a királyi többes “nemes” egyszerűségével megengedi, hogy szóljon a maga mentségére.
Jellemző Pálra, ahogy jellemző volt az Úr Jézus ra is, hogy nem mentette magát, nem a maga megmentésére törekszik, hanem pont fordítva, az őt vádolók megmentésére. Ahogy a textusban is elhangzott. Pált az Úr Jézus erre hívta el, hogy hirdetve az Úr kegyelmét, embereket mentsen a sötétségből a világosságra, az ördög hatalmából az Istenhez térjenek.
Igazából a fényes külső csillogás nem takar mást csak a sötétség és a Sátán hatalmát, amivel fogva tartja Fesztuszt, II Heródes Agrippát és Berenikét.
Nem árt nekünk sem ezeket szem előtt tartani, ha a rajtunk körülieket menteni szeretnénk.
Nem azért kell őket menteni, mert elisszák a család pénzét, veszekednek, vagy üres vallásosságért buzgólkodnak a templomban, hanem azért, mert az örök halálban, sötétségben és az ördög hatalmában élnek.
Nem a családjuk és az életük nyugodt és kiegyensúlyozott volta a cél, ahogy ezt félreérti sok névleges keresztyén. Nem a harmonikus életért kell megtéríteni a bűnöst. Hanem azért, hogy a bűnös Istennel megbékéljen. Nem az a cél, hogy a lakás, udvar, gyerek további tanulása és jövője rendezett legyen, hanem az, hogy az ember bűne a kereszt tövén, Krisztus lábainál rendezve legyen.
Ezért kell az embereket a sötétségből a világosságra vezetni. Csak ezért.
Ezeknek a nemes uraknak meg volt mindenük, csak a lényeg nem.
Ahogy ma is sok embernek, talán a közvetlen hozzánk tartozóknak is, vagy barátainknak, akikkel olyan kellemes időt töltünk, csak éppen erről az egyről nem akarnak tudni.
Pál pedig pont erről akart tudni.

Halljuk az ő bizonyságtételét, ami egszerű, nemes és tiszta, mint a keresztyéneké általában, vagy mint az az élet, amit Pál élt.
Pál bizonyságtételének az első részében tanúnak hívja a vádlókat vagy más hitetlen zsidókat, akik megmaradtak abban, amiben ő is volt. A régi farizeusokat, vagy más jeruzsálemieket, kortársakat. Azok tanusíthatják, hogy milyen egy szigorú farizeus volt, egy igazi hithű zsidó irányzat legbuzgóbb képviselője. Hogy üldözte a keresztyéneket.
“Ag­rip­pa pe­dig azt mond­ta Pál­nak: Majd­nem rá­ve­szel en­gem, hogy ke­resz­tyén­né le­gyek. (ApCsel 26)
Mi­vel ők kez­det­től fog­va is­mer­nek, ta­nú­sít­hat­ják, ha akar­ják, hogy val­lá­sunk leg­szi­go­rúbb fe­le­ke­ze­te sze­rint él­tem mint fa­ri­ze­us. (ApCsel 26)”
Mit bizonyít ez? Egyrészt a múltját. Másrészt meg azt, hogy olyan 180°-os változás állt be nála, amit csak az Úr Jézus adhat.
Szoktunk arra gondolni, hogyha bizonyságot teszünk, akkor tanúnak hívhatjuk az embereket, hogy ti is bizonyságot tehettek, hogy ki voltam? Na pont ebből hozott ki az Úr Jézus.
Aztán elmondja őszintén az Úr Jézussal való találkozását.
Végül pedig azt, hogy az a szíve vágya, hogy ezt a találkozást bizonyságtételének hallgató is átéljék, hogy örök életet nyerjenek.
Kedves egyháztagjaink, hadd legyen ez a szíved vágya. Ezzel szolgáld a Kriaztusodat. Ezzel mentsed ezt az önigazult vallásos falut, ezzel állj oda teljes vállszéllességgel a gyülekezet ifjúsági és gyerekmissziójához, az iratmisszióhoz, az ukránmisszióhoz. Ezért kell ezeket végezni. Ezt a szív szerinti mentenivágyást tanuljuk meg Pál apostol példáján az Úr Jézus Krisztustól, aki azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk.
Hadd foglaljam össze az Úr Jézus szavaival:
“A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. “(Jn 10, 10)
Ámen

Pál Félix és felesége előtt (Ap Csel 24)

Pál Félix előtt van, bírósági tárgyaláson. A hite miatt, Jézus miatt
Az Úr Jézus népe életében van ilyen, hogy hite miatt igazságtalanság éri. Jézus erre Pált külön figyelmeztette, hogy megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvedni.
De az Úr Jézus azt is mondta, hogy bízzunk, ne féljünk, ő velünk van. Tanítványait biztosítja, hogy az ő békességét hagyja nekik.

Bé­kes­sé­get ha­gyok nek­tek, az én bé­kes­sé­ge­met adom nek­tek, de nem úgy adom, ahogy a vi­lág adja. Ne nyug­ta­lan­kod­jék a szí­ve­tek, s ne fél­jen! (Jn 14:27)
Amikor Jézus elküld a missziós paranccsal, akkor azzal küld el, hogy “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön, elmenvén, azért tegyetek tanítványokká minden népeket…”
Láttuk ezt a hatalmat megnyílvánulni, amikor Pál ellen ördögi tervet készítettek Jeruzsálemben.
-Isten odarendeli Lisziászt a katonákkal együtt, ezek megvédik Pált
-Isten odarendel egy rokon fiút, aki jelenti a merényletett
– Isten rendel több, mint 400 katonát, hogy Pált védjék a fanatikus merénylőktől
– De az is látható, ahogy most Pálnak bölcs szavakat ad Lelke által, hogy szóljon, hogy megvédje magát és bizonyságot tegyen az Úr Jézus ról.
Jézus mondja:
“Amikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, hanem azt mondjátok, ami abban az órában adatik nektek, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.” (Mk 13, 11)
Nagyon fontos, hogy amikor Isten elkészít egy lehetőséget a szólásra, akkor szóljunk, ne szégyelljük. Ha szólunk, akkor bátran szóljuk.
Számomra nagyon sokat mondott az, ahogy Pál bizonyságot tett, pedig a halál szájában volt.
A zsidók előtt a templomban nagyon őszintén mondta el, hogy őt az Isten bízta meg a pogányok missziózásával, de elmondta azt is őszintén, hogy addig csak Isten népének a gyilkosa volt, egy vallásos vakbuzgó ember, amíg Jézus Krisztus meg nem állította, meg nem szólította, bűneit el nem vette.
Pál bátran, őszintén mondta el, amit neki el kellett mondani.

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is. (Róm 1, 16)

Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra. (2Tim 1, 12)

Szoktunk-e az Úr Jézus ról bizonyságot tenni? Őszintén?
Amikor Isten elkészít egy lehetőséget.
Nem szabad azt szégyelni.
Miért nem?
Mert tudom, kinek hittem. Mert tudom, hogy számonra ki az Úr Jézus, Megváltóm, Királyom. Ő a felséges Úr Király. Számomra csak ő.
A másik, amiért nem kell szégyellni, hogy Isten ereje az minden hívő üdvösségére.
Isten az ő üdvözítő erejét a bűneiben vergődő emberen így gyakorolja. Isten szolgája őszintén elmondja az evangéliumot. Isten pedig jónak látja az ő üdvözítő kegyelmét gyakorolni. Isten hatalmas erejét egy ilyen gyenge kis eszközön keresztül gyakorolja emberek megmentésére.
Isten nem szégyell minket felhasználni. Ha Isten nem szégyell engem, akkor én minek szégyelljem őt.
Talán azért, mert az emberek személyére nézünk. Nem szabad.
Nézzük meg a textust. Mi is történt itt, kik is voltak itt?

Öt nap múl­va az­után le­ment Aná­ni­ás fő­pap né­hány vén­nel és egy Ter­tul­lusz nevű ügy­véd­del, és pa­naszt tet­tek a hely­tar­tó­nál Pál el­len. (ApCsel 24)
Anániás főpap. Pál a Pünkösd ünnepére igyekezett Jeruzsálembe megérkezni.
Egy Főpapnak egy ilyen ünnepen nincs semmi dolga, semmi előkészület? De az ördög gyermekeinek mindig jut egy kis idejük arra, hogy Isten gyermekeit elpusztítsák, ha más nem akkor a szavaikkal.
Aztán visz magával egy római ügyvédet, aki bár nem ért úgy a vallásos dolgokhoz, mint a főpap, de jól beszéli a hivatali nyelvet, tudja a római törvényeket, és tudja annak hézagos részeit is, tudja hol lehet a jog segítségével véghezvinni a gonosz tervet.
Ezt az ügyvédet a templom oénzén fogadták fel, ahogy Júdást is. Isten pénzén harcolnak Isten népe ellen. Van ebben is valami ördögi.
Ott van Félix, aki sok jót tett. A történelem, Jozefusz Flaviusz írja, hogy kegyetlen, szeszélyes zsarnok volt, korrupt vezető, pénzéhes, aki aztán a pénzén bérgyilkosokat, idegen szóval asszaszinokat tartott, akik megöltek mindenkit, aki útjába állt.
Ez volt a jólét, meg a nagy békesség, amiről az ügyvéd hazudozik, hízelkedik Félix nek.
Félix itt egy fiatalember, amúgy meg egy felkapaszkodott rabszolga.
Az is marad. Önmaga és bűneinek a rabszolgája.
Sokat tudott viszont a keresztyénekről, és antanításaikról. Érdekes, hogy mégsem bántotta őket. Volt egy józan világi látása. Nem véletlenül lett rabszolgából helytartó.
Ott van a felesége, Druzilla.
Zsidó nő volt. Egy 18 éves lány. Két dologról volt ismert. Nagyon szép volt, de ugyanolyan romlott is. Két dolog érdekelte, a testi élvezet és az a életszinvonal, amihez hozzászoktatta az apja.
Mert nem véletlen ám, hogy Félix nem a cézáreai konzulátuson lakott, hanem fiatal felesége lakásán, Heródes palotájában. A lány Heródes Agrippa lánya, a bethlehemi gyermekgyilkos Nagy Heródes unokája.
Ezek az emberek mind olyanok voltak, akik emberileg okot adhattak volna, hogy Pál szégyellje az evangéliumot. De nem tette, mert tudta kinek hisz.
Aztán Pál hirdeti az evangéliumot, személyesen ennek a két fiatalnak.

Né­hány nap múl­va pe­dig meg­je­lent Fé­lix a fe­le­sé­gé­vel, Dru­zil­lá­val együtt, aki zsi­dó volt, maga elé hí­vat­ta Pált, és meg­hall­gat­ta őt a Krisz­tus­ban való hit fe­lől. (ApCsel 24)
Isten gondoskodik alkalmakról, gondoskodik emberekről, aki az életünkben megjelennek, akiknek a bűnben megragadt élete segítségért kiált. Akinek valamit meg kell hallgatni tőlünk. Nem a mi saját bölcsességünket. Nekünk arról kell szól, aki megkönyörült rajtunk, és megkönyörülhet rajtuk is.
Az Isten könyörülete és irgalma előtt, vagy melkett Pál valami másról is beszélt neki az ige alapján.

“Ami­kor pe­dig igaz­ság­ról, ön­meg­tar­tóz­ta­tás­ról és az el­jö­ven­dő íté­let­ről kez­dett be­szél­ni, Fé­lix meg­ré­mül­ve így szólt: Most menj el, de ami­kor al­kal­mam lesz rá, ma­gam­hoz hí­vat­lak.” (ApCsel 24)

Amikor az evangélium fénye felragyog, ott bűnök is napvilágra jönnek. Rabszolga rabláncok, amit csak az Úr Jézus tud elszakítani.
Igazság- Félix az igazságos, aki által a nép java meg a békessége előre ment. Ez egy hízelkedő ördögi szó. Mindig óvakodjunk a hízelkedőktől. Abban bízzuk, aki szeretettel elmondja Isten igéjének az igazságát, aminek a fényében megkátom bűneim.
Önmegtartóztatás- ez Druzillának szólt. Egy szép királylány, aki 18 éves korára kiégett, kiélte magát. Azon a politikán volt, mint a keresztyén közösségeket elhagyó fiatalok: “Még élni akarok.”
Aztán szólt az eljövendő ítéletről. Érdekes, hogy Bunyan Zarándok útjában is ezzel kezdett el foglalkozni Keresztyén, amikor elindult a Romlás városából.
Ma inkább a nyugodt, kiegyensúlyozott életért szeretnének keresztyének lenni a világ fiai. Nem azért, hogy bűneikből megszabaduljanak.
Pedig békessége csak annak van, aki a bűneitől Jézus által megszabadult.
Ennél a pontnál nem tudták tovább hallgatni.
Vádlott lett a bíró, a felesége is. Jó az, amikor az ige személyesen megszólít, amikor konkrét bűnökre mutat. Lehet ezekben megszomorodni, lehet kérni Isten bűnbocsátó kegyelmét. Vagy lehet ezt mondani: “Most menj el, majd amikor alkalmam lesz rá …”
Az a baj a hitetlen és vallásos emberekkel, hogy nem látják, hogy nem mi szabjuk az alkalmat Istennek, hogy mikor szólhat hozzánk, mikor téríthet meg a bűneinkből.
A kegyelem drága alkalmait Isten adja, Isten hirdeti.
Ne hallogasd, ne odázd el, higgy az Úr Jézus ban. Ő meg tud tartani. Nem csak békességet ad, amire vágyik sok ember, hanem a bűneidből és azok isteni ítéletétől szabadít meg.

Mert ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja! (2Kor 6, 2)
Ámen