Zsoltárok 26

1″Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

2Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

3Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

4Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

5Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

6Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

7Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.9Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,10Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

11Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

12Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

A mùlt hèten, a huszonötödik zsoltár harmadik szakaszában arròl tanultunk, hogy Isten màskèppen szeret, de máskèppen oktat is, mint az ô szövetsèges nèpèt. Tanultunk arròl, hogy Dávid mennyire ember volt. Milyen nyomorùságokat èlt át, amikor ezt a zsoltàrt megfogalmazta… Tanultunk arròl, hogy mi is jöhetünk az Ùrhoz. Mi is ilyen ôszintèn elmondhatjuk neki szìvünk bánatàt.

Ma a huszonhatodik zsoltàr van soron. Ez a zsoltár egy messiási zsoltàr. Tehàt az Ùr Jèzusròl mond jövendölèst. Teljes ártatlanságròl ès büntelensègrôl beszèl. Ez pedig egyedül az Ùr Jèzusra volt igaz. Mivel Jèzus èlete ennyire tiszta, Istenre figyelô ès az ô akaratával megegyezô volt, így semmit sem kètelkedhetünk abban, hogy Isten minket elfogad a kegyelmi szövetsèg alapján, amit Jèzusèrt kötött velünk. Amelyben Jèzus igazságát olyan biztosan beszámìtja nekünk, amilyen biztosan beszámìtotta a kereszten Jèzusnak a bûneinket. Amilyen biztos, hogy Jèzus meghalt a mi hûtlen ès bûneinktôl mocskos èletünk miatt, olyan biztos, hogy Jèzus tiszta, ártatlan ès szent èletèt Isten nekünk beszámìtja ès ezèrt a mennybe bemehetünk. Amikor a zsoltár prófèciája elôre vetíti Jèzus ártatlan ès bûntelen èletèt, akkor ezeket mind egyben kell látnunk.

A zsoltár màsodik gondolati egysège a biblikus szeparáciò. Ez a bûntõl vagy annak megnyilvànulásaitòl, a tudatosan vètkezôktôl való elkülönülès.

4-5 vers. Hogy èrtsük ezt? Mert ha ezt következetesen megtartjuk, akkor ki kell vonulnuk ebbôl a világbòl. Eligazìtást ad ebben a kèrdèsben a következô igehely:

1 Kor 5: 9-13

“Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”

Tehát ha valaki keresztyèn (atyafi vagyis testvér) lètère ezt teszi. Ide sorolhatò a felemás iga, amely minden szoros kötelèket jelent a házasságtòl az ökumenikus egyházi kapcsolatokig. Jelenti a hamis, igeellenes tanìtásokat vallò vagy igeellenes gyakorlatokat folytatò egyházak alkalmait. Van, amikor hitvallásilag minden korrekt, de a gyakorlat, a valòsàg pont az ellenkezôjèt mutatja. Amikor egyet vallok a számmal, de mást teszek a kezemmel ez hazugság ès Isten nevènek a megcsùfolása. Ezèrt nem engedjük pèldàul, hogy egyháztagjaink a kárpàtaljai törtènelmi egyházak keresztelèsi, ùrvacsorai, ès konfirmáciòs alkalmain rèsztvegyenek. De mièrt kell ezt ennyire komolyan venni?

A biblikus szeparáciò a világtòl vagyis a világias èletvitel, gondolkodástòl valò elkülönülès. Vagy azoktòl a keresztyènektôl valò elkülönülès, akik tudatosan bûnben èlnek. Tudatos bibliaellenes egyházi dolgokban vesznek rèszt. Ott a hìvô embernek nincs keresnivalòja. De mièrt is?

1 Elôször is azèrt, mert igei parancs van rá. Igaz, hogy ezekrôl az igèkrôl a megalkuvò egyházak tudatosan ès èrdekbôl hallgatnak. Pèldául nem fogunk igehirdetèst találni a 26-os Zsoltárròl mèg a legismertebb magyar protestáns/református gyülekezetek oldalán sem. Pedig a Biblia ezeket nemcsak világosan tanìtja, de parancsba is adja. Pl ha a hìvôk többsègben vannak, akkor zárják ki a magàt bûneiben megmakacsolòt ( 1 Kor 5), de ha kisebbsègben vannak, akkor menjenek ki közülük ApCsel 2, 2 Kor 6).

2 A paracs mellett fontos èrv az, amit vasárnap este a bibliaòrán vettünk: csak a megszentelt èletû keresztyèn lehet boldog keresztyèn.

3 Isten meg akarja tanìtani nekünk, hogy szeressük azt, amit ô is szeret, ès gyûlöljük azt, amit Ô is gyûlöl.Tudniillik a bûnt.

4 A bûntôl elkülönülök, hogy mentsem a bûnöst. Ha vele együtt csinálom, akkor ezzel nem világìtok, hanem altatok, hozzájárulok, bátorìtok, hisz nem lehet az olyan rossz, ha mèg a hìvôk is a nevüket, jelenlètüket, anyagi ès lelki támogatásukat adják.

5 A biblikus elkülönülèssel/elkülönítèssel nem csak az egyènt, de vele együtt az egèsz közössèget mentem. Mert nem csak a jò, de a rossz pèlda is ragadòs. A kosz jobban ragad, mint a tisztaság.

6 Ezzel segìtem a mèlyebb, tisztább, ápoltabb kapcsolatomat/tunkat Istennel. A bûn mindig fal. A bûn rendezès pedig lebontja a falat, amit a bûn emel Isten ès mi közènk.

7 A biblikus elkülönülès egy jò bizonyságtètel, hogy van Istennek nèpe, aki nem a falunak, nem a püspöknek, nem Sanyi bàcsinak vagy Juliska nèninek akar tetszeni, hanem drága Megváltòjának, aki a kereszten èrte adta magát. Jézusànak, aki meghagyta: “Ha engem szerettek, az èn parancsolataimat megtartsátok.” Jn 14

8 Vègül pedig ez biztosìtja Isten tènyleges egyházának a folytonosságát. Istennek minden korban ès nèp között van egy kis mardèk nèpe. Èzsaiás azt mondja: a maradèk megtèr. Egyáltalàn nem szàmìt, hogy a többi mit csinál. A maradèk nem hajt tèrdet a Baálnak, mert Isten mindig meghagy magának egy nèpet. Ezt a nèpet mevtisztìtja, megszenteli, mevtartja, biztatja: “Ne fèlj te kicsiny nyáj, mert tetszett az Atyának, hogy nèktek adja az országot.”Isten azt mondja: “Meghagytam magamnak…” Nem arról van szó, hogy ezek aztán derék emberek, akik igazi hitvallók, és megálltak a nehéz helyzetben. “Meghagytam magamnak…” Ezt Isten teszik, magának mindig meghagy egy kis népet, amely megáll, és őt szereti, igéjének engedelmeskedik, nem számít, hogy ez mivel jár. Érezzük, látjuk, hogy milyen megtiszteltetés abba a kis nyájba tartozni, amit a Főpásztor meghagy magának?
Mint tagja ennek a népnek, felelős vagyok magamért és a közösségemért. Ezért nem mindegy, hogy mit teszek, kivel vagyok szövetségben, mit csinálok, mit vállalok be és mit nem.
A biblikus elkülönülès.  Erről volt ma szó. Dávid nem ült a gonoszok társaságában, sem a csúfolódók székébe. Nem azért mert lenézte volna őket, hanem azért mert felnézett arra, hogy Ő Isten gyermeke, Isten választott népének tagja. Isten népének tudni kell különbséget tenni tiszta és tisztátalan között, ahogy azt a papi törzs, lévi törzse tette. Mi vagyunk ez a törzs, mi vagyunk a királyi papság, ezért nem mindegy, hogy mi a bizonyságtételem, mihez adom a nevem, és mihez nem. Mert én Istent képviselem ezen a világon. Ámen

Felülről való bölcsesség

 

 

13 Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.

14 Ha pedig keserű irígység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.

15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

16 Mert ahol irígység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.

18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak

Jakab 3: 13-18

Meddig jutottunk el eddig ebben a különleges és nagyon gyakorlatias levélben?

Elsőként arról tanultunk, hogy ki a boldog ember? Az, aki az Istené, és ez akkor is igaz, ha az embert megpróbáltatás éri a hitéért. Olyan nincs, hogy valaki komoly keresztyén, szereti az Istent, ragaszkodik az igéhez és nem éri soha semmilyen megpróbáltatás.

Hogyan fogadjuk hitünk megpróbáltatásait? Örömmel, mert abból megtudunk valamit, hogy kié is vagyunk és hogy jó felé, jó irányba tart az életünk. Továbbá a megpróbáltatás valamit kiformál az életünkben… Például türelmet, kitartást, Istenhez való ragaszkodást…

Milyen az igazi keresztyénség? Ilyen: ne csak mond, mutasd is. Konkrét hitet konkrét cselekedetekben kell megmutatni. Egyik konkrét dolog, amiben jó ezt megmutatni, az nem más, mint a beszédünk. Az életünk egyik legfontosabb és egyben legnehezebb területe a beszéd…

Ma egy olyan kérdést érint az ige, ami elengedhetetlen a komoly és keresztyén beszédhez. Ez a bölcsesség. Egészen pontosan a felülről való bölcsesség.

A beszéd egy tükröződés, egy tünet, egy kivetítés. Nem maga a probléma, hanem csak jelzi a problémát: ez a szív állapota. A szív Istentől újjáteremtett, vagy rendberakott szív kell, hogy legyen a szívünk, hogy a beszédünk helyreálljon. Ehhez hasonló a bölcsesség kérdése is.

Az új szívet kell, hogy jellemezze a felülről való bölcsesség.

A bölcsesség lehet emberi, lehet akár ördögi is, de a feülről való bölcsesség az valami egészen más.

A textusunk egy kérdéssel indul:

13 „Kicsoda a bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg…”

A hitnek cselekdetei kell, hogy legyenek, ezt a bölcsességben is meg kell mutatni.

Olyan sokszor hallani hívő emberektől is, főleg egyet nem értések esetén, főleg azoktól, akik azért egy kicsit többnek, jobbnak gondolják magukat: majd én megmutatom neki… Aztán megmutatja, de jobb lett volna, ha nem mutatja meg. Mert a NAGY ÉNjét mutatta meg, semmi mást. És a beszéd már megint rombolt, ahelyett, hogy épített volna.

Mondja az ige, hogy mutassuk meg? Igen, figyeljük csak meg: „Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz.” Bölcs szelídség. Mert van másfajta szelídség. A képmutató szelídség is, számító, kétszínű, előre megfontolt nem is gyilkosság, de lelkileg már majdnem az. Ahogy van álszerénység, meg álkegyesség, úgy van álszelídség is. Isten igéje minket a bölcs szelídségre tanít. Ami Istentől van, ami igazi, ami nem változik, amin keresztül átérződik a krisztusi szeretet és alázat. Amikor nem kell félni, hogy na ez most azért olyan szelíd, mert már megint van valami titkos terve, valami emberi számítása. Van ilyenfajta szelídség is, ami emberi, ami valamit el akar érni, el akar venni, vagy valamilyen emberi számításhoz akarja igazítani a keresztyén embert vagy egyházat, barátot vagy családtagot, munkatársat vagy szolgatársat.

Figyeljük csak meg, mit mond az ige, hogy folytatódik a textus:

„Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.”

Kemény szavak. Több az annál, hogy itt keresztyénekről van szó. Sőt a dolog még szomorúbb, ha ez egy gyülekezeten belül fordul elő.

Itt aztán már tényleg szükség van a felülről való bölcsességre, hogy helyreálljanak a dolgok.

Itt felvetődik egy kérdés: Hogy süllyedhet le ilyen mélyre egy keresztyén közösség, hogy világi sőt ördögi bölcsességgel marják-falják egymást.

A dolog nagyon egyszerű. Aki világias módon viselkedik, az világias módon is gondolkodik, aki elhagyja az igét és Isten félelmét, az elkezd elvilágiasodni, elkezd emberi okoskodásokkal elérni emberi céljait. Ahogy az istenfélelemnek, az igéhez való ragaszkodásnak az eredménye a szelídség, a tisztaság, az alázat, az egymáshoz való lehajlás, ugyanúgy, ha eltávozunk az istenfélelemtől, akkor megjelennek ezek az emberi és ördögi vonások. Isten közelsége jó irányban formál minket, az Istentől való eltávolodás, pedig rosszba.

Itt kell megfogalmazni azt is, hogy a bölcsesség nem más, mint az istenfélelem, hogy életem minden útján, dolgán, döntéseiben felismerem és meglátom azt, hogy ez hogy kedves Istennek. Egy-egy konkrét helyzetben meglátom, hogy kell azt a konkrét dolgok istenfélelemmel, Isten előtt kedvesen megcsinálni.

Ez a felülről való bölcsesség, mert Isten adja, ez nincs csak úgy magunktól. A másik bölcsesség lehet, de ez nem .

Mi az, hogy másik bölcsesség? Nem csak hamis szelídség, álalázat vagy álszerenység létezik, de hamis bölcsesség is. Nem Istentől való, ami nem minden esetben rossz.

A hamis vagy földi bölcsességnek három fajtája vagy megnyilvánuslás látható itt az igében: földi, testi és ördögi. Van földi bölcsesség. Van egy pogány tanár, orvos, ügyvéd, szaktanácsadó. Ennek lehet egy természetes értelme, tapasztalati bölcsessége, ami nagyon jó.

Nem rég egy beregszászi orvoshoz vittem egyik családtagomat. Bölcs volt az eljárás, a kezelés, a szaktanács, de mivel tudta, hogy lelkész vagyok ezért beszúrt egy vallási kérdést. Az a vallási kérdés Istenre nézve megalázó volt, a doktorra nézve is, mert bizonyságot tett, hogy orvosi kérdésekben a hivatása csúcsán áll, de a keresztyén hit dolgaiban tökéletesen analfabéta, vagy még annál is rosszabb, még tudatlanul gyalázza az élő Istent. Amit az orvosi dolgokban mondott az földi, testi bölcsesség volt, és nagyon nagy segítség volt.  De amikor egy okos ember Istent gyalázza vagy tudatosan sértőt mond rá, ez már ördögi bölcsesség, ez a Sátántól van, az ördög atya, az ő istene, aki ezt a kérdést vele kimondatta.

De ez nem csak pogányokra, vallásos hitetlenekre, ateistákra, okkultistákra érvényes, hanem adott esetben keresztyénekre. Emlékezzünk csak arra, amikor Péter a tamítvány minden áron vissza akarta az Úr Jézust tartani a kereszthalálról, amikor azt mondta, hogy Isten ments meg Jézust ettől, olyan nincs, hogy Jézussal ez megtörténjen. Emlékzünk mi volt Jézus válasza? Pont az.

Amikor egy keresztyén valami oknál fogva pont szembemegy az igével, az magában hordja a veszélyt, hogy ördögi bölcsességeket kezd el mondani.

Aztán a viszálykodás, irigység, zűrzavar már ennek csak a következménye, amiket itt az ige említ is.

Felülrôl való bölcsesség.

Mit tudunk meg róla.

Elöször is ez Istentől van. Nem lehet kiolvasni, megtanulni. Ezt Isten adja. Nem egyszer, hanem újra és újra. Ahogy Salamon mondja a Példabeszédek 3 elején: „A magad értelmére ne támaszkodj… Minden utadon gondolj rá…” Életem minden után, dolgán átgondolom, megharcolom, hogy ez hogy igei, hogy bilbikus és református, mert én azt úgy szeretném megélni…

Másodjára ez nem egy elmèleti dolog. Ez az életről szól. A hívő ember eszerint él.

A világtól elkülönül, Istenhez ragaszkodik, istenfélően él.

Harmadjára ez a bölcsesség szelíd. Egy krisztusi szeretet és békesség árad belőle.

Negyedjére. Nem világias. Nem civódó, versenyző vagy számító hátsó szándékú.

Ötödjére: tiszta. A bölcsesség és a tisztaság együtt jár. Tiszta fej és szív kell ahhoz, hogy tiszta szemmel lássam a bölcs utakat és döntéseket.

Hatodjára: békeszerető. Ahogy a világi bölcsesség mindig trükköl és sumákol, hátmögött megbeszél, eltervez és eldönt, mert el sem tudja képzelni, hogy valami ne úgy legyen, ahogy ő azt testi bölcsességgel eldöntötte. Úgy a felülről való bölcsesség békét teremt, mert nem a saját dicsőségéért harcol, hanem Isten dicsőséégéért. Isten nem csúfoltatik meg, de mindig megalázza a gőgös Nabukodnozzorokat, felemeli viszon az alázatosokat, akik boldogok, mert békét teremtenek, békességre igyekeznek, ahogy azt az Úr Jézus is tanítja a Hegyi beszédben.

Hetedjére méltányos. Persze, hogy az, mert nem a saját érdekében akarja a másikat elnyomni, hanem Isten dicsőségére él, és  a másiknak az életét menteni akarja.

Nyolvmcadjára: engedelmes. A felülről való bölcsességet láthatóan jellemzi az igének való engedelmesség.

Kilencedjér: irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes. Mert ezt látja a mennyei Atyjától és ezt is teszi. Azt teszi, amiben nő, amit lát, amit magába szív lelkileg.

Tizedjére: nem kételkedô, sem kèpmutató. A felülről való bölcsesség nem csapong, nem kételkedik, nem állhatatlan. Meg van győződve az igéből egyről és nem fordul a köpönyeg, ahogy változik a széljárás. Nem mutat mást, mint ami, nem mond mást, mint amit gondol és fordítva.

Mert Krisztus is így élt és így beszélt. Ő az Istennek a bölcsessége, és általa leszünk mi is bölcsek. Ámen

 

A beszédünk

 

Jakab 3: 1-12
A megszelidített vadállat
Ne gondoljunk itt valami nagy és felelmetes bestiára. Igazából nem valami nagy, de bestiának elég bestia. A nyelvünkről és beszédünkről van szó.
Első látásra a beszéd kisebb bűn, mint a tett, de ez nem így van. Este, amikor lefekszünk, akkor többnyire az nem hagy aludni, hogy mit tettem a másiknak? Milyen rosszat? Nem, hanem az, hogy mit mondtam a másiknak és mit nem.
Első sorban a tanítás összefüggésében van róla szó itt a Jakab 3-ban. De ez nem csak a tanítókról szól. Általába véve minden keresztyén ember tanító. Tanítunk a bizonyságtételünkkel, szavainkkal vagy azok hiányával, tudatos elhallgatásával is. Tanítunk, ha intünk valakit, és akkor is, ha nem intünk, hanem másra tereljük a szót. A tanítás kérdésében óvatosak legyünk, mert a tanítóknak súlyosabb ítélte lesz. Ez nem csak a lelkészekre vagy presbiterekre igaz. Akire többet bíztak, attól többet is kérnek számon, ahogy erről olvashatunk is a Lukács evangéliuma 12: 47-ben a bölcs és a részeges szolgáról beszál az Úr: “Amely szolga tudta az Ő Urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarta szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg.”
Veszélyes dolog tudni, tanítani és nem cselekdeni, ahogy veszélyes dolog, tudni, mondani és nem cselekedni. Ahogy veszélyes dolog a beszéd is. Bölcs Salamon szerint valakinek a beszéde tördöfés, valakinek a beszéde gyógyít és lecsendesíti még a háborgó tengert is, ha éppen egy haragos embert annak lehet nevezni. Sőt a szelíd szó megtöri a csontot. A csontot a velő miatt törték meg, nem egy egyszerű eljárás. A szelíd szóval sokkal többre boldogulsz, mint valami erős erőteljes érvekkel vagy esetleg bántalmazásra.
A magyar emberre jellemző, hogy amikor valaki uralkodni akar, és keményen parancsokat oszt, arra nem hallgatnak, csak azért is ellene fognak állani. De ha valaki szelíden és alázatosan szeretve szól és vezet, akkor egy jó szóért még a világ végére is elmennénk. A szelíd szó megtöri a csontot.
A nyelvnek, a beszédnek lehet nagyon nagy áldása vagy éppen nagyon nagy veszélye is.
A nagy áldása az, hogy az ige hirdetése életet ment, a szelíd szó gyógyít, a testvéri beszéd kapcsolatokat forraszt, az alázatos, másokat tisztelő szavak és magatartás sok szakadást összeforraszt, és sok sebet begyógyít.
Nagy átka a beszédnek, hogy felgyújt. Kicsi láng, amely nagy erdőtüzet tud gyújtani.
A textusban van egy megdöbbentő kifejezés: “maga is lángba boríttatván a gyehennától.” Az emberi beszéd lángra tud kapni a pokol lángjaitól.
Súlyos szavak ezek. De nézzük csak meg, hogy hol kezdődött az első bűn: Ádám és Éva beszédbe elegyedik azzal, akitől a kertet védeni kellett volna. A kígyó bibliakritikát gyakorol, liberális teológiát folyatat: “Csakugyan azt mondta az Isten…” Az ember meg tovább beszéd, már lángot kapott az erdőszél, és legégett az akkori világ. Ott van Jézus a kereszten. A Sátán adja a sugallatott: “Vegyétek le a Jézust a keresztről, gyermekeim.” Erre a zsidó népegyház vezetői: “Ha csakugyan Isten Fia vagy szállj le a keresztről…” Mocskos képmutató beszédük lángra kapott a gyehennától, és már az ördög atya szavait mondják Jézus felé.
2 “Mert mindnyájan sokképen vétkezünk…” Igen, ez közös bennünk. Ahogy az is, hogy a beszédben vétkezünk a legtöbbet. A sok vétek és a beszéd között vannak komoly különbségek. Vannak testi bűnök, amelyek egy idő után értelmüket vesztik, ahogy öregszik a test és megcsillapodnak annak hajlamai, igényei. Itt nem feltétlenül csak testies bűnökre gondolhatunk. Idős embernek ritkán szokott problémát okozni a tánc kérdése vagy az, hogy szabad-e vasárnap focizni. Amikor a család gondja leterhel, akkor ritkán kísért meg a gondolat, hogy a hobbimnak éljek. Az a hobbim, ha tudok egy normálist aludni, és magam kipihenni. Az a szabadidős tevékenység, ha végre már nem kell kitenni a faluból a lábamat legalább egy napra.
De a beszéd az egészen más. A beszéd bűnei és indulatai nem akarnak csillapodni az idő múlásával, sőt egyre inkább csípősebb és élesebb lesz a nyelvünk, gorombát és sértőt könnyen odamond az idős ember is. Valahogy csakugyan olyan a nyelvünk, mint ahogy a textusunk mondja egy zabolátlan vad ló.
Akkor a beszédet nem lehet egyáltalán megzabolázni. A textus inkább arra utal, hogy igen, csak nagyon nagyon nehéz.
“Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéltetes ember.” Nem a szó abszolút értelmében. Itt a szent szót úgy kell értelmezni, hogy teljes. Teljes életet él. A teljes keresztyén élet nem működik másképpen, csak úgy, ha a beszédünk lecsillapszik, a helyére zökken és az Isten előtt kedvessé lesz.
Ahogy a gonosz, vagy indulatos, uralomra törő vagy mást galádul bemocskoló beszéd mindig elvesz, szétszed, lerombol, úgy az építő szeretettel és alázattal teljes beszéd épít, teljessé tesz. Elsősorban téged, aki beszélsz, aztán a többieket, akik hallgatják.
Itt viszont a hallgatásnál is meg kell állnunk. Jó kérdés a hallgatás is. Mert ha nem értek egyet a bántó, igeellenes, pletykás, stb beszéddel, ha azt én magam sem teszem, akkor miért hallgatom, miért válok cinkossá a bűnben azáltal, hogy meghallgatom? Hány és hány bűn elmaradna az életünkben, ha a gonosz beszédek nem mondása mellett a gonosz beszédek nem meghallgatása mellett is tudatosan kiállanánk. Ha tudatosan nem akarok meghallgatni gonosz, lenéző, kigúnyoló, lejárató beszédet?
Van ennek pozitív oldala is: hány bűn lenne megelőzve, és mennyi áldásnak válnák a forrásává ha a beszédem kegyes, indulattól és rossz szándéktól mentes lenne.
A hallgatás pozitív oldala, ha tudok csendben lenni és arra figyelni, amire kell. Egyik igemagyarázótól hallottam a következő példát.
Nem tudom, hogy tudjuk-e mit jelent a kifejezés, hogy ez a szoba egy jégverem. Régen nem volt fagyasztóláda és ház. Az emberek egy nagy földalatti termet meghordtak jéggel, és az volt a jégverem. A föld jó hőszigetelő, és a jégveremben sokáig eláll az élelmiszer. Egy munkás ember elhagyta benne az óráját. Régen az nagy kincs és ritkaság volt. Értesítette a többi munkást, és nagy felhajtás és kiabálás lett, aztán kijöttek, nem volt meg az óra. Amikor így sopánkodtak, egy kisfiú csak előhozta. Megkérdezték, hogy hogyan sikerült. Azt mondta, hogy csak csendben kellett maradni, és figyelni a hangját.
Az Úr Jézus az igében szól, szava életet munkál, csak csendben kell maradni és figyelni a hangját, és meg fogod találni. Ő tudja helyrerakni a szívet, mert a szív teljességéből szól a száj. Ha a szíved vele, igéjével, szeretetével teljes, az ő alázata és lehajlása szólal meg benned, akkor az fog megszólalni rajtad keresztül is. Az Úr segítsen ebben minket. Ámen