Úrnapi igehirdetés (Augusztus 26)

Pásztorok, pásztoroltak, alázat

Lekció: János 13: 1-15  Textus: 1 Peter 5 1-7

A mai textusban Isten a gyülekezet pásztorainak ad útmutatást, majd a fiataloknak tanácsot, végül pedig tisztelettel felszólítja a gyülekezetet az alázatra, amely mindennél fontosabb, és a keresztyén ember királyi útja.

 

 

5¹A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 

 

Péter magát is presbitertársnak nevezi, mert Isten a gyülekezet legeltetését Péterre, az apostolokra hagyta, ezek pedig a presbiterekre bízták. Ezért írja dr. Sebestyén Jenő református dogmatikus, hogy a református egyházban a legfelsőbb tiszt a presbitereké. A presbiterek fontos feladatot kaptak. Péter magát úgy mutatja be, mint aki tanúja volt Krisztus szenvedésének, dicsőségének már itt a földön. Ott volt a főpap udvarán, ott volt a Megdicsőülés hegyén. Sokat szenvedett, börtönben volt, halálra ítélt volt a Krisztusért, de nem csak a szenvedéséből, hanem az ő dicsőségéből is részesülni fog, amikor az Úr visszajön az ég felhőin az övéiért, és az ítéletre. Akkor a pásztorok a főpásztor elé kerülnek, és számot adnak majd a rájuk bízott nyájról.

Péter erre nézve kéri a presbitereket, mint presbitertárs. Nem parancsol, mint pápa, nem manipulál, mint a huncut papok, nem gyűjt magának pártot, mint a hitében hajótörött református lelkészek, nem zsarol, mint a lelkileg beteg emberek, hanem kér, buzdít és bátorít, mint presbiter.

 

²legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 

A pásztor legeltetése nem annyi, hogy hadd legeljen a nyáj, mi meg oldalról szemléljük a dolgot. A pásztor, a presbiter első dolga, hogy a nyáj megfelelő táplálékot kapjon. Ez a mi esetünkben az ige tiszta hirdetése a református hitvallásaink értelmezése szerint. Tehát a gyülekezet pásztorai gondoskodnak arról, hogy a gyülekezetben az igei alkalmak, közös és magános és családi rendre meg legyenek tartva, az elmaradozókat inteni és bátorítani, ahogy a pásztor is gondoskodik, hogy a nyájból ne maradjon el senki, hogy bajba vagy pusztulásba ne sodorja magát az engedetlen bárány. A harmadik, ami a pásztorok dolga, hogy maguk is példát adjanak a nyájnak. Ne csak mond, mutasd is, az életeddel éld meg az igét, amit a száddal tanítasz nyilvánosan vagy házanként. A pásztori levelek nem kis részletességgel írják le, hogy milyen legyen a pásztor: egyfeleségű férfi, aki a saját házanépét is jól pásztorlja, stb

Mivel ezek az elvárások azok felé szóltak, akik közül választottak presbitert, nyilván mindnyájunkra érvényes, hogy igyekezzünk úgy élni, ahogy tanítunk és tanulunk az igéből.

 

³ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 

A János 13-ban Jézus nem csak elmagyarázta, hanem példával is mutatta, hogy mit jelent egy pásztornak szolgálni. Isten minket ilyen szolgálatra hívott. Ha kell, akkor még a lábmosást, vagyis, amit senki sem vállal, még azt is megteszem, mert a Krisztus ezt a példát hagyta rám.

 

⁴És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Nem valami földi mulandó dicséretekért, előnyökért, kapott valós vagy elhamarkodott ígéretekért pásztoroljuk a nyájat. Hanem az Úr Jézusra nézünk, és tőle várjuk a megjutalmazást.

A Főpásztor az Úr Jézus. Az ő megjelenését várjuk. Erre nézve szolgálunk Isten népe között. Tehát nekünk is van pásztorunk, aki minket pásztorol, és az ő pásztorolása alatt pásztorolom az ő nyáját. Nem az enyémet, hanem az övét. Péternek így mondja ott a Genezáret tavánál: „Legeltesd az én juhaimat.” Ő elmegy, rábízza másra, majd visszajön, és megkérdi, hogy mi is a helyzet az enyéimmel, az én juhaimmal.

Mint lelkész, presbiter és diakónus, a nyáj pásztorai vagyunk és Jézus ránk bízta ezt a kis nyájat, várjuk őt vissza és közben legeltetjük a ránk bízottakat.

De ugyanúgy a gyülekezeti tagokat is megkérdi majd, hogy figyelj csak, én ezekre a pásztorokra bíztalak titeket. Itt és itt engedelmeskedtetek, de nem értem, hogy itt és itt meg miért nem engedelmeskedtetek, mert éppen rajtuk keresztül akartalak pásztorolni titket.

Tegnap Szinyákon erről az igéről szolgáltam: „Hányszor akartalak egybegyűjteni… és ti nem akartátok.” Jézus az igéjével és Lelkével összegyűjti az övéit a szárnyai alá, de adott esetben a Főpásztor pásztorokat használ az övéi terelgetéséhez és összegyűjtéséhez. Ő hányszor akarta, amikor te nem akartad…

Mint egyháztag terelhető vagy, összegyűjthető vagy? Igei alkalomra, szolgálatra vagy éppen a családod körüli szolgálatra, missziós munkára, meg hasonlókra.

A Főpásztort várjuk vissza, és nem csak a pásztorok, de a bárányoknak is el kell majd számolni dolgokkal. Hogy állunk mi az elszámoltathatósággal, mint Pásztorok és bárányok.

Amúgy a család ugyanúgy egy kis nyáj, azt is ránk bízta az Isten. Főleg a férfiakra. Férfiak, hogy pásztoroljátok a családotokat? Van már mindennyájatoknál családi áhítat, odafigyeltek minden családtagra, hogy olvassa az igét, és rendszeresen ott legyen az alkalmakon, szolgáljon és éljen az ige mértéke szerint. Mennyire vagytok példaképei a nyájnak?

Tudom, hogy Kárpátalján már az is nagy kérdés, hogy a család feje és pásztora otthon legyen a nyáj mellett, de Isten számára nincs lehetetlen. De ha már otthon vagytok, és nem kell vándormadarak módjára jobb éghajlat felé költöznötök három havonta, akkor otthon mi a haszon belőletek lelkileg a család számára? Hogy használjátok ki az időt a család pásztorolására? Olyan jó volt tegnap látni családokat, kicsiket és nagyokat a gyülekezeti kiránduláson. Olyan jó látni, amikor családok, csütörtökön és vasárnap együtt jönnek az istentiszteletre. Olyan jó volt látni, amikor a gyermekekkel táboroztunk, és esténként családfők felhozták feleségüket és gyermekeiket, és együtt voltunk itt az Úr házának udvaraiban. Olyan jó hallani olyanról, amikor egy családfő férfi a talpán, és odatereli a családi asztalhoz a családját és áhítatot tartanak. Sajnos a reformátusok a családi áhítat intézményét elhanyagolták már sok-sok éve, és ennek helyreállításához igazi keresztyén férfiak kellenek, akiknek szavuk és életpéldájuk van a család előtt, akik nem csak a pénzért robotolnak, hanem tudnak beszélgetni, időt tölteni és együtt imádkozni a családjukkal.

Családok, hogy engedelmeskedtek a keresztyén férfiaknak? Mert pásztorolni csak azt lehet, akik hajlandók a pásztorolást elfogadni. Akik a gyülekezetben a pásztori intést elfogadták egy-egy problémás kérdésben, azok a hitben előrehaladtak. Akik trükkölnek és  nem veszik komolyan a pásztorolást, azok sűrűbben maradnak el a nyájtól és kerülnek bozótba, tüskébe, gödörbe, egyéb veszedelmekbe. A pásztor nem tudja erőszakkal pásztorolni a nyájat. A nyájnak fogadni kell a pásztorolást, ahogy a pásztornak is fogadni kell a pásztorolást a Főpásztortól vagy a többi pásztortárstól.

 

 ⁵Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

A pásztorolás, és a hitbeli előrehaladás az alázat és engedelmesség kérdése. Ez a keresztyének aranyútja, amely által célba érnek. Ez az, amitől az ördög el akar vonni. Ez az, ami helyett mindig ad valami pótcselekvést az ördög, hogy ne legyél pásztorolható, ne kapd meg azt a megfelelő pásztorolást, ami az egészséges lelki fejlődésedhez és előrehaladásodhoz szükséges.

Ami jár neked. Amikor nem vagy pásztorolható, akkor magadat vonod meg attól a szükségestől, ami jár neked, amire a Főpásztor, az Úr Jézus azt mondja, hogy ebben és ebben változtatnod kell, hogy egészségesen fejlődj, ez jár neked. Az a gyermek, aki nem táplálkozik és nem figyel oda az egészséges fejlődésre, a szülői tanításra és intésre az először beteg, majd később nyomorék lesz. Jézus minket nem erre hívott el, hanem arra, hogy a nagykorúságra vágyakozzunk, és ezért tegyünk is meg mindent, ahogy erről Visken tanultunk is a csendesnapon.

 

⁶Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 

Úgy gondolom, hogy világos, hogy amikor makacskodunk egy bűnben, akkor ott az alázat hibázik. Akkor ott semmi jót nem lehet várni, mert Isten a kevélyeknek ellene áll, ebből pedig jó ritkán jön ki, hacsak meg nem térünk makacskodásainkból.

Érdekes, amit az ige mond: „Isten hatalmas keze alatt…” Milyen a te szemedben Isten keze. Vajon, ha az igének engedetlen vagy, amikor magad a pásztori intés előtt nem alázod meg, mert addig tekered a dolgok menetét, míg úgy is úgy lesz, ahogy akarod, akkor nem ez a gond.

Nem rövid látó vagy, nem kellene Isten Lelkétől megfelelő látást és tanítást kérni ebben a kérdésben, hogy elég hatalmasnak lásd Isten kezét, ami előtt magadat meg kell alázni?

Isten keze hatalmas a gondviselésre, de arra is, hogy rád ás rám nehezedjen, ha neki nem engedünk, és magunkat nem alázzuk meg előtte.

 

A megfelelő pásztorolás, és alázatos taníthatóság, pásztorolhatóság itt kezdődik el: a belső szobában, a csendességedben Isten előtt. Isten előtt megalázod magad.

Amikor egy egyháztag huncutkodik az alkalmakra való járásban, amikor nem valós a tizede, mert Isten országa helyett, az ige és a diakónia munkája helyett másra megy, amikor nem valós a beszéde, mert csak szemben adja meg a tiszteletet, hát mögött már nem. Amikor nem kérdés a gyülekezet, az egyház egysége, nem kérdés a misszió, a lelkek mentése, nem kérdés egy közös szolgálat, amikor nem kérdés, hogy a gyülekezet vendégeket vagy gyerekeket fogad, akkor emögött egy mélyebb kérdés lapul. Így vagy úgy annak a kérdése, hogy magamat már rég aláztam meg Isten előtt. Akaratom, vágyam, szívem, célom már rég harmonizáltam össze Isten akaratával, vágyával, szívével, céljával.

De el kell azt is mondanom, hogy mind a magam és mind a gyülekezeti tagok életében láttam áldott megújulásokat hitbelileg, amelyek mind ezzel kezdődtek, hogy megaláztuk magunkat Isten keze alatt.

 

⁷Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok 

De ha ezt megteszem, akkor mi lesz azzal, amiért futok, rohanok és kihagyok annyi sok értékes alkalmat és lehetőséget az igére, a szolgálatra, a misszióra, Isten országa építésére.

Ne aggodalmaskodjál. Istennek gondja van mindezekre. Neked meg legyen gondod arra, amit Isten rád bízott. Pásztoroknak a nyájra, a nyájnak a pásztorolás elfogadására, az ige iránti engedelmességre, mindnyájunknak Jézus visszavárására, és egymás iránti szolgálatra. Legfőbbként arra, hogy magunkat Isten előtt megalázzuk. Amikor egy ilyen csendességben térdre esünk, magunkat az Úr Jézus előtt megalázzuk, akkor Ő minket felemel, megbíz és útra indít. Akkor ő minket használni fog. Az igénk így mondja, hogy még kegyelmet ad.

Olyan sokszor imádkozunk mi a kegyelemért. Hát halljuk meg Isten igéjében Isten válaszát. Alázzuk meg magunkat előtte, ő felmagasztal és kegyelmet ad.

Az aki a Fiát adta értünk a kereszten, hogy ne adna még több kegyelmet nekünk.  Ámen

Tóth Z

Csütörtöki igehirdetés (Zsoltárok 54)

 

Nem rég vettünk egy zsoltárt, ami szintén egy árulásról szólt, ahogy ez is.

Zsolt 52 – Egy edomita árulásáról szól.

Zsolt 54 – Saját népének az árulásáról szól.

Az első árulásból a nóbi papok kiirtása lett. Ebből a másodikból egy menekülés, csalódás, hiszen a zífiek Dávid saját fajtája, törzsének tagjai nem messze a Filiszteus határtól. Vagyis nekik kellett volna a leghűségesebbnek lenne a Góliát és egyéb Dávid által vezetett filiszteusok elleni hadjárat után.

Nyilván mindnyájunk életében volt olyan, hogy azok árultak el, akik a legközelebbiek voltak, akiktől a leginkább számítottunk segítségre, támogatásra. Mit tettünk ilyenkor? Vagy egyáltalán hogy éreztünk? Azt minden esetre láthatjuk, hogy mi fogalmazódott meg Dávid király szívében.

¹A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye,
²abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?

³Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
⁴Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!
⁵Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.)
⁶De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.
⁷Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!

⁸Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, URam, mert jó vagy.
⁹Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.

 

„Hallgasd meg” – az imádság az egyik legerősebb fegyver. Nem vagyunk legyőzve, míg kiálthatunk Istenhez.

Nem csak a nyelv, hanem az szív és az elme is mögötte van. Ezeket is ébren kell tartani, amikor a szánkat imára nyitjuk.

A hit és a bizalom is az ima mögött van, mert nem ér többet az ima egy szép versnél vagy bármi másnál, amit elmondunk, ha nincs mögötte a hit és a bizalom, hogy Isten azt meghallgatja.

 

Ellene támadtak. Segítség ellen. Ők Isten ellenségei is voltak nem csak a Dávidé. Nem tisztelték a királyt, mert nem tisztelték Istent sem.

Isten gyermekét utálják azok, akik Istent is utálják, ha látják Istent rajtuk.

Ha a zífiek szerették volna Istent, akkor nem árulták volna el az ártatlant, szerették volna Dávidot is. Ahogy ma is, aki szereti Istent, az szereti Isten gyermekét is. Aki Isten gyermekeit bántja, gúnyolja, megveti, az egy sincs Istentől. Vallásos lehet, hisz a papokat kiirtó Doég is az volt, de keresztyén, istenfélő nem.

Dávidot nem csak egyszerűen elárulták és rosszal fizettek a jóért, hanem ráadásnak még egy áruló, trónkövetelőnek is állították be, aki a király életére tört, hogy ő legyen a király. Ez is ott van amögött, amikor Dávid többször is bizonyítja, hogy megölhette volna a királyt, ha akarja.

Becsületét lejáratták, csupán csak azért, mert ő Istent választotta.

“Segíts meg neveddel” vagyis mindazzal, amit ez a név takar. A te hatalmaddal, erőddel, szereteteddel, igazságoddal, hűségeddel.

 

Isten az én segítségem, megtartja életem. Nyomorúságból bizonyságtétel. Isten támadott gyermekéből a hit hőse lett, bár elárulták, ok nélkül üldözték, de Isten még ezt is a javára formálta.

„Szálljon a baj támadóimra…” Ez egy Ámen Isten igazságos ítéletére.

Ez egy katona imádsága támadás alatt. Ezt soha ne felejtsük el. Ószövetség gyermeke: „Szemet szemért, és fogat fogért.”

 

„Készséggel áldozok neked, magasztalom nevedet, Uram…” Az tudja áldani az Urat, aki a nyomorúság idején megtanul tiszta szívből hozzá fordulni, és megtapasztalja, hogy neki emberileg esélye sem volt, Isten volt az, aki őt kimentette.

 

Az igazi istentisztelőket ez a hála szüli, ez tudat és alázat…

 

Isten a tökéletes oltalmazó és gondviselő.

Ő védi meg az ő gyermekét, még akkor is, ha üldözött és elnyomott.

Minél nagyobb a baj, amiből kiment, legyen annál nagyobb a hála, ami őt illeti.

Ének a CCC-KT nyári hétvégéről

A három magyar éneket keresd itt.

https://evrefberegujfalublog.wordpress.com/keresztyen-termeszetjaro/

Ez pedig az eredeti angol változat. (Ezt az angol éneket kellene tanulgatni a következő CCC-KT tanálkozóra, ami szeptemberben lesz és egy naposra tervezzük)

 

C H Spurgeon – Psalm 54 (Audio)

 

Kálvin Kadét himnusz

Kedves Keresztyén Természetjáró tagok!

Elközelgetett a nyári hétvégénk ideje. A hétvégénk egyik témája a Kálvin Kadét Egyesület Himnusza. Kérlek, tanulmányozzátok át a himnuszt, annak fordítását és az énekről megosztott videókat:

Kadét Himnusz

(A magyar verzió is énekelhető a dallamra)

Verse 1:

D            A

Living for Jesus  – Jézusért élek

G            D

A life that is true – egy igaz él’tet

A          Bm

Striving to please Him – Küzdök, hogy tetszek

E7         A7

In all that I do – Neki Mindenben

D         A

Yielding allegiance – hűséges boldog

G         F#

Glad hearted and free – Szívvel szabadon

G            D

This is the pathway  – Ez az én utam

A7        D

Of blessing for me – ‘s Jézussal járom

Refrain:

D     A7        D

O Jesus, Lord and Savior – Ó, Jézus, Úr, Megváltó

Em    G        Em

I give myself to Thee – Szívem Neked adom

A7              D

For Thou, in Thy atonement – Mert te is a kereszten

E7              A7

Didst give Thyself for me – Értem haltál ott fenn

D      A7     D

I own no other Master – Nincs többé más Vezérem

D                  G

My heart shall be Thy throne – Trónod legyen szívem

G      E7        D         B7

My life I give, henceforth to live – Ezért áldozom életem,

Em        A7   D

O Christ for Thee alone – hogy csak neked éljen.

 

Zsoltárok 53 (Csütörtöki igehirdetés)

Zsoltárok 53

AZ EMBEREK ROMLOTTSÁGA

53¹(A karvezetőnek – betegség idején; Dávid tanítókölteménye.) 
²Az esztelen így szól szívében: „Nincs Isten!” Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné. 
³Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi. 
⁴Tévelygők és romlottak mind! Egyetlenegy sincs, aki a jót tenné. 
⁵Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez? 
⁶Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket. 
⁷Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael. 

 Igehirdetés:

A 14-es párja, amit Dávid idősebb korában újraírt, átdolgozott.

Tisztázandó, amikor egy ilyen zsoltárt felolvasunk, ezzel nem helyezzük magunkat egy elérhetetlen tiszta és szent magaslatra, ahonnan lenézzük a bűnös és vallásilag fogyatékos ateistákat. Egyébként ebben a zsoltárban Isten teszi az ateistákról a következő megállapítást: „Azt mondja a bolond az ő szívében nincs Isten…” Az ateista nem hisz Isten létezésében, Isten pedig nem hisz az ateista életében. Bár létezésnek lehet nevezni az Isten nélküli vagy Isten ellen szegülő emberek mindennapjait, de életnek nem, mert az élet az Úr Jézussal kezdődik el. Isten nem hisz az ateistákban. Mi sem hiszünk bennük. Például komoly keresztyén soha sem fogja elfogadni az Isten nélküli teremtés vagy más néven evolúció elméletét. Mert ez azt mondja, hogy nincs Isten. Mi nem hiszünk az ateisták tanításaiban, igaz az ateisták sem hisznek a keresztyének tanításában. Az ateisták arról szeretnek képzelődni, hogy a Biblia tele van tévedésekkel. Isten is megmondja nyíltan az ateistáknak, hogy a te életed tele van tévedésekkel. Nem pusztán arra gondolok, hogy az ateisták élete nem szokott valami szépen befejeződni, hanem leginkább arra, amit Dávid király a mai zsoltárban tanít. Az ateisták legnagyobb tévedése a bűn. Nem az, hogy nincs Isten, ez már csak kifogás, hanem a bűn. A bűnt nem veszik komolyan. Ezért jön jól nekik ez a saját maguk alkotta vallás, hogy nincs Isten. Mindezt nem elfogultsággal vagy gúnnyal mondjuk, hanem csak tényként megállapítjuk. Az ateizmus elég nagy bűn, de nem annyira nagy, hogy Jézus ne halt volna meg érte, és ne tudná az ateisták lelkét megmenteni.

 

 

A nagy angol puritán igehirdető Matthew Henry egy nyolc pontos igehirdetést mondott erről a zsoltárról, és az első pontja ez volt: „The fact of sin” vagyis a bűn ténye, valósága. A bűn egy faktum, egy létező, egy tény, amivel ostoba az, aki nem számol.

Mármost, ha ez így van, márpedig így van, akkor az első, amit át kell nekünk is venni, hogy Dávid ezt a zsoltárt azért írta, hogy számoljunk a bűn komolyságával. Aki komolytalanul veszi a bűn komolyságát, az ne csodálkozzon, ha a hit dolgában hajótörést szenved. Ez a jelenség már nem csak az ateisták ostobasága, hanem sok esetben a keresztyéneké is. Ennél a pontnál szokott elhajolni sok jó keresztyén élete a világiasságba, a széles útra, a romlásra.

Kedves testvér, mennyire veszed komolyan a bűn valóságát? Ez az, ami az embert Istentől eltávolítja, majd falként és szakadékként áll Isten és az ember közé. A bűn az, ami ezt a világot és benne az embert tönkre tette. Emiatt vannak a házasságok krízisben, emiatt erőtlenek a keresztyének, emiatt van az, hogy sok keresztyén névleges egyházban akarja Istent megdicsőíteni, emiatt van az, hogy sok hitvalló keresztyén misszióról tudni nem akaró, terméketlen életet él, saját maga körül forog. Emiatt van az, hogy vannak egyházak, ahol az egyházfegyelem, családlátogatás, lelkigondozás meg hasonlók teljesen ismeretlenek, mert nem számolnak azzal, hogy a bűn tény, faktum, ami rombol, és amivel számolni kell.

Dávid ezt a zsoltárt majd így fejezi be: „Ó, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás.” Izráel a mindenkori hívő népet jelöli. Jézus jön majd el, hogy megszabadítsa az ő népét annak bűneiből. Mert a bűn olyan erős, olyan nagy rabsággal bír, hogy abból csak az Úr Jézus tud megszabadítani. Ezért van az, hogy a saját eszüket imádó ateistáknak esélyük sincs egy normális életre. Rabok, és azok is maradnak bűneikben vagy saját jóságuk miatti erkölcsös hitükben, mert ilyen ateisták is vannak. Olyan rendes kiscserkészek, akik hisznek az emberiségben, hogy mindent jobbá tehet az ész és egy kis jó szándék.

Sajnos a világ nem ilyen irányban halad. Csak azért, mert az emberek nem veszik komolyan a bűnt.

A régi latinoknak volt egy közmondásuk: „Corruptio optimi est pessima!” Vagyis a legjobb dolgok korruptálása, bűnnel való megrontása a legrosszabb, ami csak létezik.

Mennyire így van. Ádám és Éva, Édenkert, tökéletes világ. Jön az ördög, jön a bűn, és jön a büntetés, az özönvíz, az eredendő bűn, az öregedés, a betegségek, bálványimádás, istentlenség, stb.

Ott van a házasság, amit Isten alkotott az embernek vagy a család. De, amikor ezeket a bűn megrontja, akkor pokollá lesznek.

Ott van nem csak az embervilág, mert nem az ember a teremtés koronája, hanem az angyalok. Ők felettünk állnak. De mi is lett belőlük, a legjobb teremtett intelligens lényekből. Corruptio optimi est pessima. Az ördögök lettek belőle. Minél jobb egy dolog, minél magasabb szinten van, annál nagyobb a bukása, ha a bűn miatt megromlik. Ezért olyan látványos egy újjászületett keresztyén bukása. Amikor egy hitvalló református beül sörözni a kocsmába, az elég nagy szégyennek számít. Amikor egy hívő lelkész feladja a szolgálatot, és a misszió helyett önmagának vagy a világ kínálta élvezeteknek él, akkor az nagyon látványos bukás. Lehet még prédikál, lehet még szép temetéseket tart, de a bukása szemet szúr mindenkinek. Elszomorítja a hívőket és elszomorítja Istent is.

Amikor egy újjászületett keresztyén kihagyogatja az alkalmakat, nem szívügye a misszió, az adakozás, a szolgálatvállalás, az egy nagyon elszomorító látvány, míg ezt egy névleges keresztyénnek elnézik.

Ahogy ennek az ellentéte is igaz, hogy amikor egy hitvalló keresztyén az életével, az idő és pénzbeosztásával, a családi és házassági életével, a szavaival és szeretetével megéli az igét, akkor az messzire látszik. Az ilyen élet messzire világító gyönyörűséges élet, egy igazi hegyen épült város, amely menedéket nyújt, utat mutat mindenkinek aki lent a völgyben, a bűn sötétjében tévelyeg.

Igaz, hogy az ateistáknak nincs is bűn, sem Isten, sem semmi ilyen, nekik az emberi ész akkora fényt ad, hogy az még, ami „meglátszik” a körülöttünk lévő világon. Talán nem véletlen, hogy az összes diktátor, tömeggyilkos ateista, evolúció hívő észember volt. Persze nem minden ateista ilyen, de ezért ez elgondolkodtató tény.

Például az ötödik vers utal erre, hogy a népek kenyérként felemésztő földi hatalmasok, akik istentelen életükkel esztelenségüket mutatják meg.

Nem csak értelem nincs az istentelenségben vagy más néven ateizmusban, hanem az ilyen ember félelmekkel él. Isten nélkül nagy fekete kérdőjelek keletkeznek az ember életében. Például mi lesz ezzel a világgal, mi lesz a halál után, mi az élet értelme, minek vagyunk ezen a világon, minek vagyunk kitéve. Bár az amerikai filmekben jól mutat, hogy egy-egy amerikai szuperhős megmenti a világot, de a valóságban ott libeg a kérdés a fej fölött, hogy ha nincs Isten, aki kontrolláljon mindent, akkor ez a világ bármikor bárminek ki van téve, és benne az ember is. Persze lehet bízni a tudományban, a fejlődésben, stb. De ezek legalább annyi rosszat hoznak, mint jót. Mert az ember bűnös.

Erre utal a hatodik vers: „Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincs félelem…” Milyen jó, hogy nekünk már nem kell félni, mert a szívünk és életünk el van rejtve az Úr Jézusban, aki nem csak a legnagyobb faktumtól, a bűntől váltott meg, de a félelmeinktől is, ő a kezdet és a vég, ezért minden kérdésünkre őbenne kapunk választ.

Lehet, hogy az ateisták között sok jótét lélek kiscserkész alaptermészetű ember van, de a bűn kérdésére ez nem válasz, a halál utáni dolgokra ez nem válasz, az élet alapvető kérdéseire és félelmeire ez nem válasz.

Az Úr Jézus a válasz ezekre a kérdésekre. Jöjj hozzá, hogy számodra is eljöjjön a szabadítás. Ámen

A bolond így szól az ő szívében: “Nincs Isten” – Amikor vétkezünk mindnyájan ilyen bolondok vagyunk. Amikor keresztyén emberként tudva vétkezek, akkor ilyen bolondul cselekszek, mert azt hiszem, nincs ott Isten, nem lát az Isten, ennek nem lesz következménye. Pedig van. A kis bűnökön kezdődik egy kis eltérés az egyenes úttól. Elég csak egy kis eltérés, és máris rossz irányba haladsz. Az elején nem látszik, de idővel igen, mert a kicsi szög, fok, amiben eltérsz idővel nagyobb lesz, és az irány lassan, de biztosan eltér a keskeny úttól. A bűn faktum, tényező, amivel számolni kell, amit nem lehet lekicsinyelni. Ne játssz a bűnnel, ne játssz a kegyelemmel. Bízz Istenben, és harcold meg a hit harcait. Elsősorban a saját bűneiddel és kísértéseiddel szemben.

Tóth Zoltán

beregújfalui ev ref lp

 

 

Isten érett gondolkodású gyermekei

Isten érett gondolkodású felnőtt gyermekei (Csendesnap)

1 A gyermeki lelkületről nem mondanak le a hit és  az öröm vonatkozásában.

Jézus nem egyszer állított kisgyermeket a tanítványok közé, hogy míg ilyen nem lesztek…

A kisgyermek hite, bizalma, öröme, hálája olyan értékek, amelyek kedvesek az Istennek. Az érett keresztyén ember nem mond le ezekről az értékekről.

Néha elmondják a gyülekezeti tagok, hogy gyermekkoromban még elmentem gombázni, játszottunk a családdal, horgásztam is, időt töltöttünk a házunk előtti téren… Jó, ez mind szép, de mi van most. Most az van, hogy besavanyodott, semminek örülni nem tudó, állandóan az időt és pénzt számoló, osztó-szorzó felnőttek lettünk. Nem tudunk úgy örülni Isten ajándékainak, ahogy egy gyermek tud örülni a legkisebb ajándéknak is, amit kap vagy a legkisebb szépségnek is, amit felfedez. Ha egy gyermek kap egy kiskutyát, akkor az felkiált, megörül, mi legyen a neve, fogunk vele játszani. Ha a szülő kap egy kiskutyát, akkor megkérdi, hogy fiú-e vagy lány, mert a lány nem kell, annak kölykei lesznek, azt plusz teher.

Valahogy keresztyénként is a plusz teher, a plusz kiadás, a plusz törődés, fáradság, stb jut eszünkbe mindenről. Lassan már semminek sem tudunk örülni. Ehhez kapcsolódik a következő pont:

2 Nem aggodalmaskodnak azokon, amelyek nem az ő hatalmukban állanak

Ha olvassuk az újságot és nézzük a híradót, akkor sok olyan dologgal szembesülünk, ami nem rajtunk áll, és azon kezdünk el aggódni. A legkisebb magyar gyerek is tudja, hogy mi a Soros terv és már gyermekkorban aggódik, hogy a globális politika tönkre tesz mindent, esélyünk sincs. Mindenhol láthatatlan ellenségeket sejtünk, titkos összeesküvéseket, mindenható amerikai pénzembereket, akik a világ folyását irányítják, felvásárolják az országot vagy hasonlók.

Az érett keresztyén gondolkodás nem adja meg magát ezeknek. Ez nem a mi politikánk. Nálunk a soros az a következő igei rész, alkalom vagy Isten dicsőségére végzett szolgálat. Más sorosról nem akarunk tudni.

Vannak dolgok, amelyek nem rajtunk állnak, amelyeket le kell tenni Isten kezébe.

Az Ezsdrások imádkoznak a nagy út előtt, arra rákészülnek, de tudják, hogy csak Isten tudja őket megtartani, maguk magukat nem.

Mi nem lehetünk a rabszolgái az ideológiáknak. Nem lehetünk sem jobb sem bal, a mi utunk középen a keskeny egyenesen előre. Mi nem élhetünk félelemben, az egyetlen egy dolog, amitől félünk az az Isten. Őt féljük, nem a földi embereket, hatalmak és szervezeteket. A világ eddig is így működött, ahogy most, csak az internet miatt több dolog a nyilvánosságra jön, de mi nem függhetünk ezektől.

Lehetnek kérdések az egyházban, családban, munkában is, amelyek nem rajtuk állnak. Vannak dolgok, amik rajtunk múlnak és nem mi tartjuk meg magunkat. Voltak nehéz idők a gyülekezetünk életében. Volt olyan, amikor azt vettem észre, hogy a gyülekezetben finoman szólva nem református tanításokat kezdtek el terjeszteni, nem kis kavarodást és egy szakadást is okozva ezzel. Két család kiszakadt és elhagyta a biblikus református hitét.

Nagyon nehéz volt ezt letenni Isten kezébe. Minden erőnkkel, lelki és anyagi áldozatunkkal azon voltunk, hogy a Beregújfalui Ev Ref Gyülekezetet felépítsük az ige mentén. Aztán valaki, kívülről missziós célból elkezdte a gyülekezetet ketté tépni. Letettem azokat az embereket, eseményeket Isten kezébe, mert erre nem volt más megoldás. Aztán elmúlt, aki el akart menni, azt elengedtük, akik maradtak, azokkal Isten kegyelméből áldott szolgálatot végeztünk és végzünk mind a mai napig.

Vannak kötelességeink, ami meg kell tenni: az ige hirdetése, a misszió végzése, a gyülekezeti tagok pásztorolása és szolgálatba állítása. De, mint lelkészcsalád tudjuk,  hogy nem mi tartjuk meg az egyházunkat, nem mi építjük meg és nem is a mi missziós munkánk miatt van valami előrehaladás, de ezeket el kell végezni. Ehhez kapcsolódik a következő pont.

3 Ragaszkodnak a rendhez és a rendszerességhez

Kitartunk abban, amiről meggyőződtünk. A mindennapok rutinja nem feltétlenül rossz dolog. Van egy rend, ami szerint igét olvasunk, gyülekezetbe járunk, bibliát tanulmányozunk a bibliaórán. Tudjuk, hogy a rend az jó, nem jó kihagyogatni a lelki életben vagy a lelki munkában dolgokat. Nem jó átutalni fontos kérdéseket a később kategóriába. A rendszeres szolgálatnak, igeolvasásnak, gyülekezetbe járásnak eredménye van, ha azt hittel és odafigyeléssel teszem.

Vannak keresztyének, akik mindig valami újra vágynak, valami látványosra, olyanra, amilyet még nem láttak. És ha ez elmúlik, akkor vele együtt múlik el az egyháztagságuk és a gyülekezeti életük is.

A rendszeres, rendhez szabott keresztyén élethez Isten ígéretet kötött:

Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. 1 Tim 6: 12

Nem rég olvastuk a Lukács ev 11-ben: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják azt.”

 

4 Isten kegyelmi eszközei nem kerülhetnek a háttérbe

A hívő ember ezeket fontosnak tartja. Sőt ezekben él. Ezekre nem időt szakít, hanem ezekben él. A lelkész nem megírja az igehirdetést, hanem készül rá, és aztán leírja a vázlatát. Vasárnap prédikálok, és után elkezdek készülni a csütörtökire, csütörtöktől a vasárnapira, amikor dolgozok, erre gondolok, amikor kimegyek a természetbe ez jön vissza a gondolataimba.  Ahogy az érett gondolkodása keresztyén nem időt szakít a csendességre, hanem abból indul a napja, az igén gondolkodik, elmélkedik, míg megint az igéhez tér vissza délben vagy este, ahogy lehetőség van rá. Az alkalomra nem elmegy, hanem ott van lelkileg, gondolatilag minden nap, arra készül, és amikor Isten házában van, onnan indul heti teendőire, és minden más dolgába, ide tér vissza, és itt ad hálát azért, amit Isten tett, szólt, vezetett… Nem megtartom az istentiszteletet, áhítatot, szolgálatot, hanem ezek tartanak meg engem a keskeny úton. Ha ezek háttérbe kerülnek, akik Isten kerül háttérbe, egy idegen istenek lapulnak a sátorban, mint Józsué idején. „Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten…” Pont ezt nem érti a kétfelé sántikáló megalkuvó keresztyén, akinek már nem Isten dolgai az elsők.

 

5 Nem az embereknek hanem Istennek akarnak megfelelni, és ilyen irányban tájékozódnak

Nem az emberek elfogadását, hanem az Isten előtt való kedvességet keressük.

A megfelelni akarás, és az elfogadott lenni akarás mindig is nagy erővel hatott az emberekre. Az érett keresztyén Isten előtt akar kedves lenni.

Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Galata 1: 1o

Ráadásul vallási okokból akartak tetszeni egyes keresztyének a zsidósító más néven judaizáló keresztyén irányzatnak.

Aztán Pál ott bizonyságot tesz, hogy pont a törvény és a zsidóság miatti rajongása tette őt keresztyénüldözővé, az anyaszentegyház pusztítójává.

Pál elmondja, hogy nem az emberektől vette sem az evangéliumot sem a szolgálatot. Ahogy mi sem. Istentől vettük a kegyelmet, az életet, az evangéliumot és a szolgálatot. Ezért neki is akarunk tetszeni. Ennek valaki örül valaki nem, de akkor is ez van.

Nem csak vallásos, törvényeskedő értelemben, de világi értelemben is megy a megfelelni akarás. Egy munkatárs, egy kis bűn, egy kis ez-az, egy kicsit elhagyunk az ember miatt ebből-abból, az Úr meg a gyülekezet még ott lesz, megvárhat…

Az érett gondolkodású keresztyén ember tud dönteni és ahhoz a döntéshez ragaszkodni. A cimbora behív egy sörre, mert Beregújfaluban minden kőműves a kocsmából érkezik haza, és nem a munkahelyről. Ilyen és hasonló helyzetben dönteni kell, hogy kinek akarsz tetszeni, mert otthon vár a család, akinek segíteni kell, akivel törődni kell, akinek áhítatot kell tartanod.

 

6 Nem hasonlítgatják magukat más emberekhez

Ha az emberekhez akarunk hasonlítani, akkor olyanokká válunk, de nekünk az Úr Jézushoz kell hasonlítani. Benne kell gyönyörködni, őt kell hallgatnunk, és az ő képére kell átváltoznunk, ami a belső lelki tulajdonságainkat illeti.

Az érettség tekintetében a gyermekek is különböznek, és így van ez lelkileg is. Más és más szinten vagyunk ebben a kérdésben.

Nem hasonlítgatni kell magunkat, hanem törekednünk kell abban megállni hűséggel, amit Isten mind ez ideig megértett velem, és a szívem nehezített, hogy abban ott változnom kell.

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. 2 Kor 3: 18

Az Úr Lelke végzi el bennem, de nem a másik embert, hanem az Úr Jézust nézem, szemlélem, benne gyönyörködöm, rá hallgatok.

 

7 A szív, a gondolat és a lelkiismeret az ige fogja.

A gyakorlatban is, az éles helyzetben is, még akkor is, ha ennek ára van.

8 Lehajlunk azokhoz is, akik a társadalom szélére szorultak

 A világiak és a hitetlenek mindig azokhoz szeretnek hajolni, akik az élre törnek, de legalább is tartják a szintet társadalmilag. Ebben az esetben Jézusnak csak a Pilátus és a Heródes társaságát és házát kellett volna esténként felkeresni. Milyen jó, hogy nem így tette.

9 Az alázatosokhoz szabjuk magunkat

Mert Isten ezt mondja, előtte ez kedves. Semmi sincs olyan visszataszító, mint a gőgös, beszólogató keresztyén ember, aki ellenséget lát mindenkiben, aki vele egyet nem ért. De semmi sincs olyan kedves Isten előtt, mint az alázatos komoly hívő ember. Egy Mózes és Sámuel, az Úr Jézus, Pál apostol. Ők mind ismertek voltak az alázatukról.

Gondoljunk csak bele, hogy Istenben mennyi alázat van, hogy elhordoz és szeret. Még a lelkészeket is. Akkor mi?

 

1o Igenünk igen és a nemünk nem

A világ fiai a széles úton rohannak. Ennek megfelelő a beszédük is. Az adott szó vagy a megbeszélt események

csak addig érvényesek, amíg abból mindenkinek haszna van. Ha a haszon vagy érdek úgy kívánja, akkor

már nem számít az adott szó, a vállalt kötelesség, az amit ránk bíztak. Az érett gondolkodású hívő nem ígérget felelőtlenül, de állja a szavát, ha valamit megígért.

Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Mt 5: 37

Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. Ef 4: 29

Az is bomlasztó beszéd, amely nem hasznos és nem is épít, ha egy keresztyén a széljárásnak megfelelően megváltoztatja

szavát, ígéretét.

Az érett keresztyén gondolkodás kiszámítható, szavatartó, megbízható. Hogyne lenne az, amikor az emberek mintát vesznek rólunk, hogy milyen a mi Istenünk.

11 Értékeljük a munkát, de annak nem vagyunk a rabjai

Isten ránk bízta a munkát az éden kertben, de nem engedi, hogy annak rabszolgái legyünk. Igyekszünk megtenni a kötelességeinket, de nem hagyjuk, hogy az Isten tisztelete, a családi kötelékek ápolása, a gyülekezeti alkalmak vagy szolgálatok rovására menjen a munka. Tudunk kitartóan dolgozni, de a munka nem az egyetlen kötelesség és felelősség. Nem szólhat az életünk arról, hogy reggeltől estig hétfőtől vasárnapi csak dolgozok.

Az érett keresztyén ember meg tudja húzni a határokat. Meddig a munka, meddig a család, meddig a gyülekezet, meddig a pihenés. Ameddig tudod tartani a határokat, addig a munka szolgál téged. Nem fordítva. Isten Józsué által nem régen intett minket, hogy Istentől kaptunk olyan dolgokat is, amiért nem mi fáradtunk, amit nem mi építettünk, de nekünk nem szabad más Istent imádni és tisztelni. A munka nem kicsi bálvány, és a hit dolgában sokan hajótörést szenvednek miatta.

A mi Istenünket Jézus Krisztusnak hívják, nem rabszolgamunkának, nem pénznek vagy valami hasonlónak. Erről prédikál az életünk?

Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. 1 Kor 1o: 31

 

12 Értékeljük az Istennel, a családdal és a gyülekezettel töltött időt

A holland és a magyar mentalitást a játék erősen megkülönbözteti.

A holland családokban családi játékok vannak. A háború után az apukák maguk fabrikáltak társas játékokat a családnak. Nem bagózni jártak össze egy pohár bor mellé, hanem a családjukkal játszottak. A magyar apukákat a magyar ember nem szólja meg ha  a kocsmába megy, de ha a családjával játszik, időt tölt, akkor okvetlen lusta embernek tartják.

Magyar keresztyén apukák és anyukák, meg kell tanulnunk játszani a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Meg kell tanulnunk a családdal együtt családi programot szervezni. Pont úgy, ahogy a gyülekezettel is. Ezek nem lehetnek kiszámított minimumok és letudott kötelességek, amit nagy nehezen még beszorítunk, mert ugye nekünk annyi sok dolgunk van.

Az érett keresztyén gondolkodású ember a fontos kérdésekre időd szakít. A családdal és a gyülekezettel töltöt idő pedig fontos kérdés. Remélem mindenkinek, aki itt hallgatja az időt.

Mi nem helyet és időt keresünk Jézusnak, Jézus nem az életünk rész, Jézus maga az élet a számunkra. Mi nem kiegészíteni akarjuk az életünket Jézussal, mi átadjuk az életünket neki, ő rendelkezik vele.

13 Türelem és őszinteség

2 Tim 2: 24-ben olvassuk, hogy Isten szolgája nem torzsalkodik, kedves mindenkihez, a tanításra alkalmas és türelmes.

Néha a dolgokhoz idő kell. A gyermekek szeretnék azonnal megkapni az ajándékaikat, vagy a munkájuk, tanulásuk eredményét, de az eredményhez idő kell

A kedves beszéd az, amivel eredményt lehet elérni. A magyar embernél egy jó szó többet elér, mint 1o veszekedés. Mi makacsok vagyunk, de a szelíd szó a legkeményebb szívet is megtöri. Ennek a párja, hogy türelmesek legyünk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt egymásért, de türelmesek legyünk egymáshoz. A legtöbb esetben nem úgy jön az eredmény, ahogy elgondoljuk, ez ne csüggesszen el. Türelemmel legyünk, és értékeljük azt, amit Isten már elvégzett a saját és egymás életében.

Gondoljunk arra, hogy Jézusnak mennyi türelem kellett a megváltásunkhoz, és ahhoz is, hogy minket elhordozzon.

Azt szokták mondani, hogy az igazság eltakargatása, elhallgatása nem hazugság. Dehogynem az. Pont ez rontja meg a közösséget, a barátságot és hasonlókat, mert az. Amikor nincs őszinteség, amikor a feleség és a férj kérdez, amikor a lelkész és a presbiter rákérdez, és a szemébe hazudsz, hogy jól vagyunk. Ez az ördögtől van. Miért kell mindig megvárni, hogy Isten küldjön egy Nátánt, aki a szemedbe mondja, hogy te vagy az az ember.

Az érett keresztyén gondolkodás őszinte. Még ebben is, hogy valljátok meg egymásnak bűneiteket, lemondunk a szégyen takargatásáról, stb.

Isten is őszintén mondja el, szeresd Istnedet, és beteljesíti rajtad áldásait, de ha nem, akkor azokat az igéket is, amivel fedd, int és a fenyítést kilátásba helyezi. Dönts el, hogy kit akarsz szolgálni. Ez különböztette meg Józsuét, mint érett gondolkodású hívő embert a többitől. Ez fog megkülönböztetni téged is. Szeresd az Urat, éld meg az igét, és ragaszkodj az igei döntésekhez, rendekhez, amikor az ördög, a világ vagy tulajdon óembered csábít a bűnre. Az egyenes igei úton járj, mert Istennek ez kedves. Ámen

Tóth Zoltán

beregújfalui ev ref lp

 

Doég és Dávid

 

2018-08-09 Csütörtöki igehirdetés – EvRefBeregujfaluBlog.Wordpress.com

Két fa, két élet, két gyümölcs: Doég és Dávid

Zsolt 52

Istentelen és istenfélő élet.

Doég és Dávid, mint a történet két fő szereplője egy dologban azonos. Mindkettőnek éles látása van. Doég a pillanatnyi helyzetet ismeri fel pont akkor, amikor istentiszteletet gyakorol pontosabban vallásoskodik. Rögtön otthagyja az Úr házát, pedig ehhez el sem kell mennie, mert szívében megfogan a gonosz terv. Amikor Saul nyomozódik, és elkezdi emlegetni a mezőket, szőlőket és más királyi adományokat Doég rögtön előáll, elmond mindent, és ha az kell, akkor kiirtja a fegyvertelen papokat mind családostól együtt. A vallásos tisztviselőből szadista gyilkos lett, mert a szíve a gonoszt látta meg, és abban gyönyörködött. A kínálkozó lehetőség ezt hozta ki Doégből.

Igaz, hogy Isten Éli főpapnak ezt előre megmondta, mert az a bizonyos papi város lakói Éli leszármazottai voltak illetve. Isten szavából nem vész el egy vessző sem. Igaz, hogy Isten nem adott parancsot erre a mészárlásra, sem Doégnek sem Saulnak, hogy tegyék a bűnt, de felhasználja ezeket az embereket, mint eszközöket, hogy ítéletét végre hajtsák Éli családján.

Dávid szintén éles látással rendelkezett. Ő meglátta Isten kegyelmét. Meglátta, hogy a hívő embert ezt tartja meg. Ez bocsátja meg a múlt bűneit, mert Dávid maga is oka volt a papok halálának. Dávid becsapta Akhimélek papot, és Saul még szolgálatban álló emberének adta ki magát. Sőt még nem is figyelmeztette, mert Dávid észrevette Doégot és tudta, hogy Doég mit fog csinálni.

Dávid viszont Isten kegyelmében bízott, tudta, hogy Isten neki megbocsát, bár emberileg ezt a dolgot helyrehozni nem lehetett. Dávid már nem tudta visszaadni Abjátárnak a családját. Ebben a történetben egyedül Akhimélek pap volt az, aki igazán és őszintén viselkedett. Ő az igazat mondta el, és nem is volt bűnös, de Saul, mint őrült király halálra ítélte, Doég pedig véghez is vitte Saul őrültségeit.

Dávidot bántotta ez az eset, ezért írta le ebben a zsoltárban, hogy mikor történt, és ezért van az is, hogy olyan erősen kikel Doég ellen. Saul csupán a 85 pap kivégzésére adott parancsot, az az őrült pedig ráadásnak még kiirtotta Nóbot is a papi várost, még az asszonyokat, gyermekeket és jószágaikat is. (1 Sám 22: 17-19).  Dávid nem érti ezt az esztelen mészárlást, és sajnálja, hogy köze van a dologhoz.

 

Ennek emlékére írta ezt a zsoltárt. Egyrészt bántotta a lelkiismeret, másrészt pedig emléket állított a hős mártír papoknak, akik igazsággal és őszinteséggel mondott szavaik után meg kellett, hogy haljanak.

Ebben a zsoltárban Dávid király által Isten Lelke bizonyságot tesz a gonosz ember gonoszságáról, arról, hogy Isten ezt elítéli és arról, hogy Isten az ítéletet végre is hajtja. Ellenben Isten népe megmarad, mint zöld olajfa az Úr házában. Élete Istent dicséri örökké.

 

3 vers: „Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!”

 

Doég vezető ember volt, még vallásos is valamilyen szinten, de vallásossága ködként szertefoszlott, amikor Dávidot meglátta, és abban a lehetőséget, hogy vagyonát és a karrierjét biztosítsa a királynál.

A dolog szépséghibája, hogy Isten igéje ítéletet mond ezen: „magabíró”

Ő nem Isten tulajdona, és Istent sem mondhatja magáénak. Az egyetlen egy dolog, amit bírhat, ez saját maga.

Sok ember ezért küzd, hogy maga bírhassa saját magát, aztán ez is lesz az ítélete. Persze a magabíró ember szeretné ezzel együtt az egész világot is bírni. Néha egy részét egy ideig meg is szerzi. Meg lesz mindene, amit csak elgondolt. Kivéve egyet. Ő már nem Isten tulajdona, nem Isten tervének a megvalósítója a saját életére nézve. Már soha nem tudja meg, hogy mi lett volna akkor, ha Isten akaratába belesimul, mert valami más volt a fontos.

Máté 16: 26-ban olvashatjuk: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, ha lelkében kárt vall. Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”

Milyen jó, hogy értünk már Jézus adta a váltságot. Nem kell megnyernünk az egész világot, mert a világtól jobbat és többet nyertünk. Megnyertük az Úr Jézust, a bűneinkre a bocsánatot, Istennel egy új életet, a halál után pedig örök üdvösséget a hallhatatlan lelkünknek.

Lehet, hogy Doég elárulta Dávidot, legyilkolta a papokat, kitüntetést is kaphatott és birtokokat cserébe, de mégis ő volt a szegény, a vesztes, mert hallgatott az ördögre, a rossz oldalt választotta.

Dávid király viszont Isten kegyelmével dicsekedet.

Bizonyos értelemben Doég és Dávid ugyanazt a bűnt követte el. Mindkettő ártatlan, nálánál jobb embereket öltek meg, vezető embereket, az ország nemességének legjavát. Doég a papságot, Dávid meg egy hadnagyot a testőrségből. Uriást, a szeretőjének a férjét.

A két gyilkost ez az egy dolog különböztette meg: Isten kegyelme. Amelyet egyik megértett, hittel elfogadott, és az élete Istenben megújult, a másik meg nem.

 

„Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.”

Ez az álnok beszéd nem más, mint amikor Saul elkezdett hazudozni Dávidról, meg Jonatánról, meg a birtokokról, akkor Doég megszólalt: „Én láttam Akhimélek papot, aki megkérdezte az Urat Dávidért, élelmet és fegyvert adott neki.”

Bizonyos értelemben ez igaz volt, bizonyos értelemben meg nem, mert Akhimélek nem a lázadást támogatta, egyébként nem is volt lázadás, hanem a király ügyét, amiben állítólag Dávid titkosan járt el.

Doég tudta, hogy kell a gonosz szavakat forgatni, olyan összefüggésben mondott el, amúgy megtörtént eseményeket, amiből a Saul királynak egy árulás jött le.

Elég rossz az, amikor valaki ezt csinálja, de amikor már szereti is csinálni, az még ettől is rosszabb.

6

Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

7

Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.

 

Istennek ez volt ítélete, és egész biztos, hogy ebből egy szó sem maradt el.

Kiszaggatta az élők földjéről. Élők földjének nevezték Isten népét és az Izráelt, ahol Isten népe élt. Isten népével együtt élni Isten áldása. Amikor Isten kivesz onnan, amikor azt valaki elveszíti, akkor Isten áldását veszíti el.

Ma sokan menekülnek el Kárpátaljáról, mert a korrupció miatt gazdaságilag az ország padlón van. Ez igaz, de az is igaz, hogy senki nem üldöz minket a hitünk miatt, sem a magyarságunk miatt, nem éhezünk és háború sem dúl ezen az országrészen, ahol élünk.

Isten népével együtt szolgálhatjuk őt ott, ahová ő állított. Persze az, aki tudatosan nemet mond Istenre és az ő szövetséges áldásaira, az méltó arra, hogy Isten kigyomlálja házából, hazájából, gyülekezetéből és abból a szövetségből, ami az életet jelenti, az élők földjét.

Persze ez csak azoknak jelent valamit, akik hittel tekintenek Isten ígéreteire és szövetséges áldásaira.

Nyilvánvaló, hogy az élők földjéről kigyomláltatni jelenti azt is, amikor valaki ebből a világból távozik.

 

 

A 8-9 versekben olvashatjuk: „És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta: Ímé az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

Félik az Istent, és nevetnek azon, aki Istent nem veszik komolyan.

Milyen nevetésről van itt szó? A hívő ember gúnyos? Akkor miben jobb a hitetlentől, ha a másikat gúnyosan kineveti? Persze van olyan, hogy lelki gőg, hogy egyik hívő lenézi a másikat, ha az nem igazodik a kis törvényességeihez. De itt nem erről van szó. Ez a nevetés itt nem az, amikor törvényeskedő keresztyének gőgből kinevetik azokat, akik szerintük még gyerekcipőben járnak a hitben. Mondjuk azért, mert fontos nekik a biblikus református hitelveik és azokhoz ragaszkodnak. Ez a nevetés itt az igében nem ilyen.

Amikor a hívő ember látja, megérti, hogy mit tervez a gonosz Isten ellen és az ő népe ellen – ezen nevet. Ezen a naivitáson, amit Isten ellen elgondol.

 

„Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.” – olvashatjuk Dávid király bizonyságtételét a 1o-es versben.

Én pedig… Meglátom Isten áldását az életemen. Én pedig = ezzel szemben valami más, de az a más Isten kegyelméből és nem ideig-óráig, hanem örökkön örökké.

Tud az ige arról, hogy a gonosz ember terjed, mint egy lombos fa:

Zsolt 37: 35-36

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

De ez vadfa, aminek gyümölcse ehetetlen. Az erdőben a vadfák nagyok és erősek, igyekeznek minden más fölé nőni, és elnyomják a kisebb bokrokat. Vadalma, vadkörte, vadszilva – ezek mind tövises fák, szúrnak, és gyümölcsük élvezhetetlen rossz gyümölcs.

A hívő ember egészen másfajta fához hasonlít:

Zsoltárok 92: 13-15

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.

Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;”

 

Ez a különbség a kettő között.

Egyik gyorsan zöldel, és semmi gyümölcs vagy tartósság, esetleg csak valami savanyú gyümölcs.

A másik gyümölcsözik, Isten közelében él, és biztos a forrás, amihez a gyökere ér.

Igaz, hogy az Úr házában lévő gyümölcsfák olyan díszfák, amelyek magasra nem nőnek. A mennyei Gazda metszegeti őket szépre, kicsire és gyümölcsözőre. Pont ilyanok, amilyennek lenniük kell. Az Úr házának tornácait díszítik, és így nem látszanak a világ széles utcáin, de ez különösebben nem is érdekli őket.

11

Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.

Ez pedig a következtetés. Isten kegyelméből élek. Istent áldom és dicsérem, azért mert az életemben így cseledet. Ő beplántált az ő házába.

Lehet, hogy a világ nem lát, lehet kisebb fa vagyok, de a kisebb biztosabb és az Úr dicsőségére él. Isten templomát ékesíti.

Ehhez alázat kell. Főleg, amikor mások a sikertörténeteket regélik. Az én sikerem és jövőm Istenben van. De ezt meglátni, felfedezni és értékelni – alázat szükséges. E nélkül nem megy.

Ehhez hit kell. Ehhez hálás szív kell. A világ abban hisz, amit lát és megfog. A szíve nem hálás, mert mindig lesz valami, amit kerget, ami számára elérhetetlen.

Örökké dicsérlek – mindig lesz okom, hogy Istent dicsérjem. Aki megtalálja az okot a dicséretre, annak nem lesz oka a panaszkodásra.

Ez irányban és ösvényen fogja tartani az életemet, hogy el ne térjek az egyenes úttól.

A panasz helyett a hála fog jellemezni, és Isten dicsérete az ajkamon az Úr szívét is örömre fordítja.

Ha a hívő ember lelkéből élő vizeknek folyamai áradnak, akkor Isten dicsérete, a hála szava ennek a folyamnak a csobogása.

Ha a hívő ember zöldellő fa, akkor a hála és a dicséret a gyümölcs, ami a fán megterem.

Ez nem szűnik meg az örökkévalóságban sem. Tehát, minél jobban ráhangolódunk ezekre a gyümölcsökre, annál jobban ráhangolódunk az örökkévalóságra is.

Ne feledjük el, hogy Dávid mikor írta ezt?

Élete legszörnyűbb pillanatában. Óvatlanságból egy papi város halálát okozta, de egy gonosz munkatársa meg elárulta. Helyrehozhatatlan hibájával együtt kellett élnie.

De a szíve ebben talált békességet.

Jézus azt mondta, hogy ő a szőlőtő, mi pedig maradjunk benne. Ez biztosít mindent, ami egy élő és gyümölcsöző élethez kell. Ámen

Tóth Zoltán

ev ref lp