Megnyugvás

Református igehirdetès, arról, hogy az ember sok mindenre törekedhet. Hasznos időtöltèst nyerhet, de megnyugvást nem, mert az csak a Krisztusban található.

Textus: Prèdikátor 2: 12-26

12. v. “Azután arra törekedtem, hogy meglássam, mit èr a bölcsessèg.”
    Ráadta magát egy pár dologra: alkohol, nők, èpítkezès… De semmi nem lett mindezekből.

Mièrt adta rá magát? Egy kèrdès miatt, ami minden emberben benne van: van èrtelme annak, amit csinálok? Van èrtelme az èletnek?

2:11 v. “Hiábavaló haszontalan erőlködès, aminek semmi haszna a nap alatt.”
Nem tud örülni semminek, mert mèg mindig a nap alatt gondolkodik. Vagyis nem lát feljebb, a mennyeiekben nem gondondolkodik, az már nem szempont. Erről tanultunk egy hete.

Azután arra törekedtem…
Mèg mindig törekszik.
Ez nem egy lusta ember, nem is buta ember, de valahogy mègsem megy a dolog.
Mintha egy állandó pörgès lenne az èlete megnyugvás nèlkül, egy állandó bolyongás megèrkezès nèlkül.
Olyan üres az egèsz. Az időt kitölti, amit csinál, más igènyeket is kitölt, pèldául a siker, az eredmèny iránti igèny. De ha nem látom az èrtelmèt, akkor nincs is èrtelme.
A munka kitölti az időt, bizonyos igènyeket is, de a szív üressègèt nem tudja kitölteni semmi, csak Isten.
Amíg az ember ezt meg nem èrti, addig nyugtalan, hiányèrzete van, ès törekszik azt kitölteni. Pörög, tesz-vesz.

Jó az, főleg ha jó dolgokra, bölcs dolgokra törekszik.
Csak egy hívő embernèl ez kevès. Itt igazából erre lenne szüksèg: Uram, mit akarsz, hogy cselekdejem, annyi mindenre törekedtem már, hadd törekedjem most arra, amit te szeretnèl. De addig is, míg ezt velem megèrteted, tisztítsd meg a szívemet, töröld el a bűneimet, bocsásd meg az eltèkozolt èveket, a bűneimet, amivel bosszantottalak.

Ez nincs, csak a bölcsessèget emlegeti, mert ő bölcs Salamon.

14. v. “A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötètben botorkál.”
    Termèszetesen ő bölcs. Ő lát.
    Nincs is azzal gond, mert Isten adta nekünk az èrtelmet, a szemet, az elgondolást. A javunkra adta, hogy meggondoltak, elővigyázatosak legyünk, ne keressük a bajt ès.a pusztulást, a romlást, a veszèlyt, hanem inkább kikerüljük azt.
    Ez a látás jó, csak kevès. Egy hívőnek ez kevès. Mert egy keresztyèn embernek Isten többet ad. Adja a hittel való látást.

Voltak a Bibliában olyan vakok, akik magukról azt hittèk, hogy látnak, közben meg nem úgy volt. Vallási vezetők, akiket farizeusoknak hívtak. Látni akkor látunk, amikor Isten a szemet, meg előtte a szívet meggyógyítja.

A nyitott szem fontos, ahogy a tájèkozódás is fontos.
De nem csak a tetsi szemmel ès az èrtelemmel tájèkozódunk, hanem hittel is Istenre figyelve.

Mire jut?
“Ha az èn sorsom is az lesz, mint a többinek, akkor mit èr az èn èletem… Meggyűlöltem az èletet…”
Van ebben irigysèg, van ebben önsajnálat, van ebben hálátlanság ès megkeseredès, de mèg megsötètedès, mert itt egy hívő emberről beszèlünk, egy bibliaíró prófèta-királyról.
Aztán nem csak az èletet gyűlölte meg, hanem azt is, amit fáradsággal szerzett, mert úgy èrzi, hogy semmi èrtelem nem volt, mèg nyugodtan pihenni sem tudott a sok szerzemèny sok gondja miatt.
Ez biztos, hogy nagyon bölcs meglátás.

A sok vagyon, sok gonddal is jár együtt. A 23-as versben ezeket gondokat úgy jellemzi, hogy fájdalom meg bosszúság.
Valahogy az anyagi javaktól nem azt várná az ember: gond, fájdalom, bosszúság, hanem egy kis könnyebbsèg, öröm, segítsèg, kevesebb gond, kevesebb felmerülő nehèzsèg.
De nem így lett. Salamon király mesès kincse nem hozott neki csak fájdalmat meg bosszúságot. A világ legnagyobb tudása ès bökcsessège sem hozta meg a kívánt örömöt èa boldogságot.
Hol van a bölcs- kèrdi Pál a korintusiaktól?
A legtöbb filozófus csúfos vèget èrt, mint Ahitófel, csak a tanítványai körèben, remèlve a hallhatatlanságot a látványos halállal.
Nem a nagy bölcsessèg ad örömöt az embernek, hanem az, ha a helyèn van. Az ember helye az Isten szívèn van, az Istennel áldott közössègbe.
Az ember nem a nagy felfedezèsekben, vagy az elèrt munkaeredmènyekben lesz boldog ès megelègedett, hanem abban, ha rácsodálkozik az Isten kegyelmère.

Ha ennyivel zárulna a mai ige, akkor bizony nagyon szomorúan kellene hazamennünk.

24. v. “Nincs hát jobb dolog, mintha az ember eszik-iszik ès jól èl a fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezèből jön ez is.”

Amikor Isten kezèből tudom venni a fáradságos munkát, akkor Isten megnyitja a kezèt arra, hogy azt meg is áldja.
Az is Isten kezèből jön, az is az Ő kegyelme, amikor megèrtem, hogy minden Isten kezèből jön.

26. v. “Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsessèget, tudást ès örömöt ad.”
    Isten kiválasztó ingyen kegyelmèt hirdeti ez az ige.
    Ezt azèrt jó látni, hogy alázatos ès istenfèlő emberek legyünk.
    Amikor megèrtjük, hogy bűnös ès elveszett emberek vagyunk, Jèzusban van az üdvössègünk, ès amit itt kapunk, áldást a munkára, a családra, az mind Isten kegyelme, az ajándèka.
    Ez bölcsessèg, tudás ès öröm, ami a hitbôl fakad. Isten pedig kegyelmèbőlnad hitet, ahogy Ő jónak látja, annak, aki ezt tőle alázattal ès kitartással kèri.

Salamon király ennyire jutott el, hogy az èlet tele van elhordozhatatlan testi-lelki terhekkel.
Az Úr Jèzus Krisztus evangèliuma pedig itt èppen csak elkezdődik, ès úgy adja a megoldást:
Jöjjetek ènhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, ès meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Salamon király ezèrt nem találta a dolgok èrtelmèt, mert azt a megnyugvást, amit az Úr Jèzus ad, azt senki nem tudja megadni, csak ő maga, aki hív itt is, minket is: Jöjjetek ènhozzám mindnyájan. Ámen