“Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” Zsolt 41: 2
A Biblia gyakran tanít arról, hogy ki és hogyan lehet boldog. Ez az egyik. Az ószövetségben minden harmadik éven egy tizedet az egész országban erre a célra adtak a gyülekezeti tagok, szedtek és használtak fel a léviták. Így indult az ószövetségi egyház. Bárcsak megmaradtak volna mellette, akkor nem lett volna az, hogy a bírák korában a jómódjukban nem csak megbolondultak, de el is hagyták az Istent, és egy nagy káosz keletkezett. Gyakorlatilag megszűnt az egyházi élet. De mennyivel másabb az újszövetség, ahol a jeruzsálemi ősgyülekezetben a diakónia alaphangon az egyházi élet szerves részét képezte, szervezetten, megválasztott diakónusokkal. Igaz, hogy ők egy üldözött egyház voltak, amely azért sokban hozzájárul, hogy Isten mindenkori népe lelkileg éber maradjon.
Boldog az, aki könyörül a nincstelenen. Fel lehet tenni a kérdést, hogy nekem kin kell könyörülni? Szoktam-e? Boldoggá tesz-e engem? Keresem-e a lehetőséget, hogy ezzel is szolgáljam Isten dicsőségét? A gyülekezetünk ilyen gyülekezet-e? Boldog gyülekezet-e? Az ige szerint, aki így szolgál boldog. Ez nem egy vélemény a sok közül, ez kijelentés. Istentől.
A zsoltár végig arról beszél, hogy a nincstelenen könyörülő hívő is kerül bajba, ő is lesz beteg, amikor Isten könyörületére szorul. Sőt egy olyan helyzetet ír le, hogy a hívő nem csak a betegségétől szenved, hanem azoktól is, akik azt várják, hogy “feldobja a talpát.” Ilyen is van. De milyen jó, hogy kiálthatunk Isten könyörületéért, irgalmáért. Mert tudom, hogy az a nincstelen, ahogy rámszorul, én is úgy szorulok Isten kegyelmére, vagy még inkább. Boldog ember az, aki Isten könyörületéből él. Ámen
Micsoda nèpsèg az? Pèld 30: 10-17 Egy megromlott nemzedèk? Igen. Ez bizonyos helyzetekben törvènyszerűen ismètlődik. Ilyen volt az, amikor a jómód tönkretette az egyházat a honfoglalás után vagy az özönvíz előt, Salamon király alatt. Ilyen volt az, amikor háború volt, ès olyankor lemennek az erkölcsi szintek, lebomolnak a vèdőgátak. A háború èvei alatt olyan dolgokat csinált meg sokszor mèg az Isten egyháza is, amire egyèbkènt nem volt pèlda. Pèldául Jeruzsálem utolsó èvei a babiloni fogság előtt. Mèg egy ilyen lesz vagy már van, ez az Úr Jèzus visszajövetele előtti idők. “Lesznek az utolsó időben az emberek…” Agúr idejèben is egy ilyet èltek át. Ez valamikor az ország kettèszakadása után lehetett.
1) Rágalom “Ne rágalmazd a szolgát az Ura előtt.” Nem tudja megvèdeni magát. Szava kisebb, mert csak szolga. A rágalmazó aljas, mert tudja, hogy nem igaz, amit mond, mègis egy olyan alacsonyabb sorsú ember bajában gyönyörködik, aki ott abban a helyzetben nem tudja magát megvèdeni. Hadd tanítson itt az ige minket ne csak arra, hogy ne mondjak rosszat arról, aki magát nem tudja megvèdeni. Ez igei alapokon minimum. Hanem, amit a Heid Kt mond: “Kötelessègem felebarátom becsületèt megvèdeni.” Ne csak ne vágjak vissza, ha aljas emberek gyaláznak, fondorkodnak ellenem, hanem imádkozzak èrtük. Szeretettel imádkozzak, mentenivágyással. Ez már krisztusi, biblikus gondolkodás. Ez már azèrt egèszen más, mint a rágalmazás.
“Ne rágalmazzd.” Ez ugyanaz, hogy ne pletykálkodj, ne lègy más dolgába avatkozó. Van a szolgának ura, kettejük perpatvara csak kettejükre tartozik. Egy beleavatkozó, pletykálkodó, rágalmazóra semmikèpoen sem.
Ne avatkozzam abba, ami nem rám tarzozik.
“Hogy meg ne átkozzon…” Lehet azt gondolni, hogy ez csak egy szolga, de mèg csak egy szolga is kiálthat az Úrhoz, rábízgatja, sőt kèrhet ítèletett is arra, aki rágalmaz.
Rágalom, pketyka, más dolgába való avatkozás (1 Pt 4:15 közületek senki ne szenvedjen emiatt, 1 Tim 5:11- fiatal özvegy ne járjon házról házra, ne legyen más.dolgába avatkozó), tehát olyan romlás, ami az utolsó időket mutatja.
Közületek senki se szenvedjen emiatt.
2) Átkozza anyját ès apját A szülő nem tisztelèse, tekintèlyük megvetèse szintèn a vègidők jele, a társadalmi züllès jele, a társadalom szèthullásának ès megszűnèsènek az előszele. Amikor a Sátán a családot támadja, akkor a társadalmat szünteti meg. Mert ez az alapja, alapsejtje, amiből felèpül. Ez egy ördögi dolog, ami erre megy ki.
A szülői tekintèly megvetèse, annak az Istennek a megvetèse is egyben, aki a szülőnek tekintèlyt adott. Ahogy fordítva is igaz, azèrt mert Isten megadja a tekintèlyt, èn is megadom a tiszteletet. Saul ennek az igei tanításnak kètszer köszönhette az èletèt. A veje csak ezèrt nem ölte meg. Nem elèg nem átkozni, a kèrdèa mindig az is, hogy mivel áldhatom, mivel lehetek áldássá a szüleim számára.
Azt a szemet (17.v.), amely lenèzi a szüleit kivájják a patak menti hollók. Ez a bitófát jelenti. Az az út, amely ott kezdődött el, hogy a szüleimet lenèzem, ide èrkezik meg, hogy fellógat a hóhèr ès elcsipeget a holló. Isten az èlet útját adja elènk. Válasszuk az èlet útját. Ez az út aze ngedelmessèggel indul, ès a mennyben èr cèlhoz.
3) Tisztának tartja magát Ez a kimosakdás. A kimosakodás a saját magam elhitetèsènek az egyik módja. Elhitetetem magammal, hogy nincs is velem semmi baj.
Megdöbbentő, hogy a kimosakodás itt egy a vègidők jeleiből. Milyen a kimosakodó ember? Tisztának tartja magát, az önhitt ember, aki saját magának is hazudik ès el is hiszi, amit mond. Mint a parázna asszony, aki munka után megebèdel, ès nagy nyugodtan azt mondja, nem tettem semmi rosszat. A kimosakodás az, amikor megcsinálom a bajt, ès nem vállalom a felelőssèget, másra kenem a saját saram, a körülmènyeket okolom, magamat sajnáltatom vagy mást mocskolok. Mindegy hogy mit, csak èn tiszta maradjak, vagy legalább is legyen egy elfogadható magyarázatom. Ezzel az a gond, hogy az ige teljesen másat tanít. A bűnnek a rendezèse nem így megy. Van helye az önvizsgálatnak, az őszintesègnem, a bűnbánatnak, a bűnrendezèsnek. Krisztus azèrt volt a kereszten mert egyedül az Ő vère, az Ő áldozata mos tisztára.
Ha Isten elfogadná a kimosakodást, akkor Jèzus Krisztusnak nem kellett volna szenvedni ès meghalni a kereszten. A kimosakodás emiatt nem csak az embert szomorítja el, hanem azt a Krisztust is aki meghalt a kereszten.
4) Kevèly szem A gőg nem áll olyan messze a kimosakodástól. Úgy van, ahogy az ige mondja szorosan követik egymást. Sokszor kèz a kèzben járnak. Ahogy az alázat bűnbánatot ès biblikus bűnrendezèst eredmènyez, úgy a gőg csak felfuvalkodást ès kimosakodást. Az alázat ès a gőg egymás ellentète. Isten az alázatosokat felemeli, de a gőgösöknek ellene áll. Legyünk mi inkább csendesek, alázatosak, megvizsgálva bűneinket, bánkódva bukásainkon, amivel nem csak egymást, de a mennyei Atyánkat is megbántottuk. Az alázatosok, a szelídek Krisztus nyomdokaiban járnak. Az ige azt mondja az alázatos, szelíd emberről, hogy örökli a földet. Kell nekünk ettől több?
5) Megennèk a nincstelent Az utolsó idők jele ez is, hogy a gazdag olyan mèrtèkben húzza le az utolsó bőrt is a nincstelenről, amire pèlda addig nem volt
Alacsony bèr, magas adó, magas ár, magas kamat, uzsora stb, stb
Meg lehet csinálni, de az Úr látja ès megfizet. Emlèkszünk hogy Jeruzsálem egyik fő bűne ez volt? El is esett a város, mert az adósokat rabszolgává majd újra rabszolgává tettèk.
6) A telhetetlensèg
A piócának kèt lánya van add ide, add ide, ès.ez a három nem telik be…
Milyen szomorú, hogy ez is a vègidők jele.
Az ige azt mondja, mi teljünk be. Mèghozzá Szentlèlekkel…
Meg azt is mondja, hogy mindenèrt hálát adjunk, mert semmit sem hoztunk erre a világra. Ami lelki, amit hoztunk, azèrt meg Krisztus szenvedett, hogy nehogy abba id halljunk meg, nehogy azt is vigyük el. Tudnillik a bűneinket. Hanem inkább a Krisztust. Nála nagyobb kincs nincsen. Ő betölt mindent. Benne minden a miènk lett.
Kiss István ès Viki èdesanyja, Kiss Erzsèbet, 38 èvet èlt. Holnap, tehát pènteken 11 órakkor kezdődik a temetès a beregszászi ravatalozóban. Aki szeretnè a vègtisztessègèt kifejezni, azokat ide várjuk. Református szertartás szerint temetjük, hozzunk magunkkal ènekeskönyvet. Tisztelettel: Tóth Z lp
“Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.” Zsolt 37: 24
Isten gyermeke nem fetreng a bűnben, de nem is angyal, aki soha ne vétkezne. Van botlás, és van emberi gyengeség, van esés. Akik jár, az halad, de ha nem figyel oda, vagy ha elgyengül, akkor esik is.
De milyen jó, hogy nem marad ennyiben. Az Úr fog kézen, és ő emel fel. Van bűnbánat, van bűnbocsánat, van az Úr előtt való alázat. Isten a gőgösöknek ellene áll, de az alázatosokat felemeli. (Zsolt 147: 6). Bár elesünk, de nem maradunk fekve. Isten gyermekeként ne csüggedjünk el. A bűnbánat drága útja előttünk nyitva van, ne tétovázzunk, és főleg ne csüggedjünk. Bár a bukás, az esés szomorú, de nem azé az utolsó szó. Van, aki felemeljen, ő fogja a kezed, kapaszkodj bele bátran.
Hirdetjük a gyülekezet úrvacsorázó tagjai felè, hogy Úrnapján, február hó utolsó vasárnapján, az Úrnak asztalát megterítjük. Kèszüljünk alázatos szívvel, elcsendesedèssel az úrvacsorára.
Textus: „ 5Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. 6Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! „
Péld 30: 5-6
Igehirdetés
Ige és imádság, ez a kettő jön sorban az Agúr beszédében. Ez a két drága eszköz, amivel Isten minket megtart. Az ige és az imádság. Ma az igét vesszük.
Az ige van elől. Ahogy ezt megelőzte, hogy Isten nagyságos voltán elmélkedett. Aki azon elmélkedik rájön, hogy milyen nagy az Úr és ennek a fényében helyesen fogja látni a maga kicsinységét.
Az embernek meg kell állni, el kell csendesedni, meg kell látni, hogy van, amit csak az Isten tud megcsinálni. Ezt meg kell érteni. Ezzel indul Agúr beszéde. Jézus is tanított erről, hogy az ő hatalmát meg kell érteni. Jézus mondta a négy barátnak, akik a béna barátjukat a tetőn át engedték le és a kötekedő farizeusoknak, hogy van hatalma az Emberfiának, megbocsátani a bűnt, ahogy van hatalma arra is, hogy azt mondja a bénának: kelj fel és járj. Erről tanultunk egy hete.
Ma Isten igéjéről van szó, mint drága és tiszta kincsről, értékről.
5. v. Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs a hozzá folyamodóknak.
Tiszta és értékes.
Mint az ezüst és az arany.
A 12-es zsoltár 7-es vers: „Az Úr ígéretei tiszták, mint a hétszer tisztított ezüst…”
Isten azt megtisztította. Jó azt meghagyni tisztán. Emberi számítás, okoskodás, mesék meg politika, stb nélkül tiszta. Az aranyat nem kell szennyezni. Jó, az úgy, ahogy Isten megalkotta: tisztán.
19-es zsoltár 10-es vers: „Az Úr törvénye tökéletes, kívánatosabb az aranynál…”
Egyszerre értékes, szép, kívánatos, hasznos, értékálló… Ahogy az életünk is tőle.
Istentől ihletett, és éppen ezért tévedhetetlen. Rá lehet hagyatkozni, rá lehet építeni, mint alapra, amely állja a vihart. Lehet ráhagyatkozni, mint lámpásra, amely megmutatja a helyes utat.
Hosszú távon is időtálló, mert pajzs, oltalom, amely felfogja, megakasztja az ördög tüzes nyilait.
Mindazoknak, akik hozzá folyamodnak. Az Úrhoz és az Ő drága igéjéhez. Folyamodunk?
Kívánatosabb a színaranynál… Kívánjuk azt, és ne kívánjuk más egyebet, ne érjük be azzal, amit hitványabb.
Ha ez ilyen, akkor mit ér az nekem, mire használom?
Törekszem megismerni az által az Istent. Törekszem arra, hogy az formáljon engem. Nem én formálom, nem én alakítom a helyzethez, mert érdekemhez, nem én veszem kézbe, hanem hagyom, hogy Isten vegyen kézbe és formáljon az igéje által engem.
Mindig ez az első. A második, hogy bizonyságot teszek róla, az csak ezután jön.
„Boldogok, akik hallgatják és megtartják…” Jézus ezt tanította a tanítványainak. Ezután jön majd az apostolok kiküldetése, szolgálatba állítása.
Ezsdrás teljes szívből törekedett megismerni, cselekedni és tanítani. Ez a mindenkori sorrend.
Az olyan ember tesz így, aki vágyakozik utána.
Ott áll az Isten kincsesházának az ajtajában, mert Isten nyitja meg. Egyáltalán ő ad vágyat a szívünkbe.
Megőrzi. Mert, ami érték, értékes, drága kincs, azt az ember értékeli is, és megőrzi, A szívében őrzi meg, ott van az a legjobb helyen, a legméltóbb helyen a középen. A gondolkodásunk, érzéseink, vágyaink, akaratunk központjában. Jó, ha az Úr ezeket formálja igéje által.
Lába előtt mécsesként tartja. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsolt 119: 105
Éjjel is azzal foglalkozik, amikor nincs más mit tenni, vagy éppen olyan unalmas az éjszaka, amikor se pihenni, se dolgozni nem tud az ember. Zsolt 1: 2 „az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”
Isten igéjnek a tanácsát, vigaszás, vezetését és intését veszi.
Szelíden kell fogadnom az igét, ahogy az ige azt tanítja (Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét…). Nem mindegy, hogy hallgatom, hogy fogadom. Haraggal, gúnnyal, gőggel, unalommal, lenézésessel, meg hasonlókkal igét nem érdemes menni hallgatni. Csak szelídséggel, alázattal, mint aki Isten szaváért mennek, amely megtart, vezet, életet ad. Istentől akarnak igét venni, nem a lelkésztől meghallgatni valamit. Egyáltalán nem mindegy, hogy megyek igét hallgatni.
Megelevenít – A halottnak életet ad.
Zsolt 119: 50 „Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.”
A nyomorúság idején sok mindent lehet hallani, de csak az ige elevenít meg minket, semmi más.
„A beszédek, amelyeket én szólok néktek, élet és lélek.” János 6: 63
Reménységet veszek az Isten igéjéből. Akkor is, amikor már semmi más nem tud vigaszt, reményt vagy erőt adni. A sokat szenvedett Jeremiás próféta számára csak az ige volt a vigasz:
A te szavaid örömre váltak nekem és szívemnek vigaszságára. Jeremiás 15: 16
6. v. Ne tegyél az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
Ne tegyek hozzá. Mert, ha hozzáteszek, azzal elveszek csak belőle.
Ahhoz nem tenni kell, abból meríteni kell, venni belőle, hogy éljek vele.
Ne tegyek hozzá, hogy meg ne hazudtoljam.
Az őskeresztyén egyház után sok minden kialakult amit most nem szeretnék sorolni…
A végén Jézus nevében már inkvizició és keresztes hadjárat is indult. Isten nevében teszem azt, amit Isten megtilt. Furcsa dolgok ezek, de az egyház ezekben elcsúszott, elbukott.
Hogy volt lehetséges mindez? Úgy, hogy az igéhez hozzá tettek: pl. a hagyományokat vagy például az egyház hatalmát és pénzét. Ahol megjelent a pénz, ott megjelent a hatalom, és fordítva vagy inkább együtt járt a kettő. Mert nem volt elég az Isten igéje.
Sok baj éri az egyházat, sok baj éri a keresztyén embert, ha az igét elhagyja, ahogy akkor is, ha ahhoz hozzátesz.
Hozzá lehet tenni sok mindent: pchichológia, politika, mesék, zene, fények, showműsor, dráma, tánc – nagyon kreatív tud lenni ebben a keresztyén világ, csakhogy több embert tudjon elérni. Nem szabad hozzátenni, nem szabad azt higítani, hamisítani, Isten igéjének hamis tanújának lenni, hogy nem csak a tiszta igét akarom egyes egyedül hirdetni.
Isten erre ad parancsot, mert csak ez használ. Nem feltétlen fogják mindig fogadni, ahogy Noét, Jeremiást, Hóseást, Ámószt vagy Keresztelő Jánost és az Úr Jézust sem fogadták. De lesz, amikor Isten kegyelmet ad egy kornak, egy nemzedéknek, egy városnak, falunak, és akkor úgy fogják hallgatni sé fogadni, mintha sziven találta volna őket az ige (Ap Csel 2: 37-38).
Nem hozzá kell tenni, hanem abból meríteni kell, mint a kegyelem drága kútfőjéből. Isten azt adja naponta, nekünk csak fogadni kell. Alázattal, hittel és szelídséggel:
„Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.” Jakab 1: 21
Egy megtörtént esettel hadd kezdjem. Egy teológushallgató, ahogy befejezte a teológiát, Istentől elhívást érzett arra, hogy kórházlelkész legyen. Ez a kilencvenes évek elején történt. Elment az édesapjához tanácsért, aki szitén lelkész volt. Az apja biztatta, hogy ez bizony egy nagyon szép hivatás, csak kár, hogy Magyarországon nem létezik olyan, hogy református kórházi lelkészi státusz. Az illető frissen diplomázott lelkész elment a püspökhöz, hogy talán ő tud valami megoldást, talán tud segíteni. A püspök is megdicsérte, de rögtön elmondta azt is, hogy legalább három dolgot kell az illető lelkésznek megoldani: kell egy lakhatást biztosítani, kell egy helyet keresni, ahol dolgozhat, és kell egy szponzort keresni, aki ezt fizeti. Bár furcsának tűnik, de úgy is lett. Egyik kórház igazgató azt a választ adta az illető lelkésznek, hogy vannak önkéntes nyugdíjas lelkészek, akik meglátogatják a betegeket, és igét visznek. Nézze, én nem vagyok vallásos, de azt értem és látom, hogy ez a betegeknek jót tesz. Elvállalja a kórházunkban a lelkészi állást? Így indult, aztán tíz éven belül közel húsz református lelkész szolgált teljes felállásban betegek között. Isten előtt ez egy kedves szolgálat volt, és Isten jónak látta, hogy a kommunizmus átkos kora után újrainduljon ez a szolgálat is.
Mindez nagyon szép és jó. De a betegek körüli szolgálat nem csak nagyvárosi és kórházi összefüggésben létezik. A hitvallás szerint ez nagyon is gyülekezeti szolgálat. És legalább annyira fontos és jelentős, mint a gyermek és ifjúsági munka. A hitvallás a kettőt egybe is veszi.
Gyermekek és ifjak, betegek, öregek, haldoklók. Korban és állapotban a szélek. Minden közösség, legyen az egyházi vagy civil közösség, csak annyira erős, amennyire a figyelme és a törődése kiterjed a szélekre. Isten igéje kiemelten odafigyel akár a kicsinyekre, akár a betegekre vagy idősekre. Nekünk is ezt kell tenni. A református hit az ige vallása. Az ige pedig ezt igencsak kiemelten tanítja.
Figyeljük meg, hogy fogalmaz a hitvallás, már ez is sokat mond: „Az Úr lelkére kötötte az Ő ószövetségi népének, hogy az ifjúság kisgyermekkortól való helyes oktatására a legnagyobb gondot fordítsák…
Hol? Van azért egy pár hely. Ábrahámról mondja Isten: „Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját…” 1 Móz 18: 19. Ez a szövetsége elrendelése után olvasható. Ahogy a gyermek része a szövetségnek, úgyanúgy része kell, hogy legyen annak is, hogy tanulja a szövetség igéit és tartsa azt meg… Isten ezt adottnak veszi.
Emlékszünk az özönvíz előtti világra, hogy a Noé korabeli társadalom egy keményszívű ostoba társadalom volt, akik megsértődtek az igén és azt bolondságnak tartották, mint a mostani társadalom is. Nem véletlen, hogy a bárkába Noé és a felesége mellett a három fia és annak a felesége ment be. Pont azok, akik gyermekkoruktól tanulták és látták az apjuktól, az anyjuktól, hogy az ige drága, és azt akkor is komolyan kell venni, ha mindenki más csak bolondságnak tartja. Mert az ige megtart. A megtartott ige megtart engem és megtartja a gyermekeimet is.
A 2 Mózes 13-ban az egyiptomi kivonulás és a páskavacsora rendjének a leírása van. Isten elmondja a népének, hogy eljön majd az idő, amikor bemennek az ígéret földjére, és ott is lesz kovásztalan kenyerek és páskavacsora ünnepe. Ennek pedig szerves része az is, hogy a családi ünnepi vacsoránál az egyik fiú megkérdezte, hogy mit ünnepelünk most, és miért pont így van ez az ünnep. Az édesapa pedig elmondta. Ahogy elmondta az igét, az igei történeteket akkor is, amikor utaztak, otthon voltak vagy a mezőn dolgoztak. A fiú gyermekeknek vizsgára kellett menni 12 éves korukban, ahogy az Úr Jézus is ment. Maga az Úr Jézus szintén elrendeli, az újszövetségi népnek beerősíti az ószövetsgéi rendet, hogy a gyermekeket hozzá kell engedni, el nem kell tiltani. Ez jelenti azt is, hogy a keresztyén gyülekezet meg kell, hogy tegyen a gyermekek hitbeli nevelése érdekében minden tőle telhetőt: vasárnapi iskola, hittan, káté, ifi, ha van igény, akkor még ezen felül is. Tanítás, közösségépítés, beszélgetés, tanácsadás, odafigyelés, mert Isten ezt elrendeli mind az Ó-, mind az Újszövetségben. A II HH pedig szépen összefoglalja itt is az ige tanítását.
A fiatalokkal foglalkozni igenis biblikus és hitvallásszerű. Helyénvaló a keresztyén gyülekezetnek erre odafigyelni, sőt ebben fejlődni, munkatársi megbeszéléseket tartani, ezért imádkozni, ebben magunkat képezni, hogy hogyan tudnánk még jobban, még odaadóbban odafigyelni a gyülekezet fiataljaira és az ifjúsági munkában megforduló fiatalokra. Hisz Isten ránk bízta őket. Ahogy Istennek kiemelten kedvesek és fontosak a gyerekek és a fiatalok, ezért legyen nekünk is az.
Egy igazi református közösség a hitvallási alapokon állva erejét, figyelmét nem a halott téglába fogja fektetni, hanem a nagyon is élő fiatalokba és ifjúsági munkába. Mert Isten, az egyház egyedüli és kizárólagos feje ezt parancsolja meg a Bibliában, és a reformátor atyák, hitünk oszlopai szintén ezt hagyták ránk, mint örökséget a hitvallásokban. Akinek ez fontos, ehhez fog igazodni, és meg fogja tapasztalni, hogy Isten megáldja mindig azt, ami igei, ami az ő akaratával megegyező.
A gyülekezeti közösség másik fontos része a betegek, idősek, haldoklók, mint akik különös figyelmet érdemelnek.
A világ sokszor abból indul ki, hogy egy ember mennyire értékes. Az értékmérő pedig maga a teljesítmény, a siker, a bekeresett pénz, meg a hasonlók. Az egyház soha nem süllyedhet bele ebbe a posványba, hogy csak a felnőttekkel foglalkozok, mert annak már van munkahelye, tizede, szakmája, vagyis valamivel tud szolgálni az építkezések, épületek körül, stb.
Ahogy minden más esetben, a református hit az igéből indul ki. Isten az ószövetségben gyakran így van bemutatva, mint a szegények, elesettek, özvegyek, árvák, jövevények támasza. Betegségek, járványok, háborúk idején hozzá könyörgött a gyülekezet, mert egyedül ő tud segíteni.
Az Újszövetségben az Úr Jézus és az apostol majdnem ugyanannyit gyógyítottak, látogattak, lelkigondoztak, mint amennyit prédikáltak. Jó lenne ma is, nekünk igehirdetőknek, egyházi tisztségviselőknek ezt az igencsak biblikus egyensúlyt annyira tartani, amennyire csak tőlünk telik.
Istent a református énekeskönyvben hitbeli eleink úgy nevezték, hogy Áldott Orvos, aki közeleg, akinek a szava a szívünket gyógyítja meg. Isten valóban áldott orvosa a léleknek és a testnek is. Az orvosok is csak utána tudnak gyógyítani. Ő a Főorvos, az Áldott orvos. De a beteglátogatást nekünk kell elvégezni, mert Isten a mennyben van, mi meg itt a földön, ahol a betegek is vannak és mindig is velünk lesznek, pont ahogy a szegények is.
A hitvallás egy nagyon emberi okot nevez, hogy miért figyeljünk oda a betegekre: „Minthogy pedig soha sincsenek súlyosabb kísértésnek kitéve az emberek, mint midőn erőtlenségek és betegségek gyötrik őket, amidőn el vannak törődve mind a lelki, mind a testi törődésektől…”
A Sátán ilyenkor különösen is támadja, kétségek, félelmek, aggodalmak, kishitűságek vagy éppen a csüggedésbe süllyesztik a betegeket. A hitvallás ezért azt mondja, hogy időben kell jelezni a betegnek, és a lelkésznek, presbiternek, diakónusnak is időben kell menni, hogy a betegek meglátogassa. Nagyon fontos, hogy időben történjen a segítség. Mert a betegnek, különösen a súlyos betegnek nagyon is fontos tényező az idő. A beteglátogatás alkalmával igei csendességet kell tartani, beszéddel biztatni, bátorítani kell a beteget. Helye van annak is, hogy az Úrnapján az istentiszteleten nyílvánosan könyörögjön a lelkész a beteg gyógyulásáért.
Ezek az Úr előtt kedves szolgálatok, kedves istentisztelet. Nekünk, mint keresztyéneknek igenis fontos, hogy Isten előtt kedves istentiszteletet mutassunk be. Ezzel is. Segítsen az Úr ebben mindnyájunkat. Adjon vezetést, bátorítást, indítatást és bölcs szavakat, hogy bátorító igéket tudjunk a betegjeinknek mondani. Ámen
Beregújfalui Evangèliumi Református Egyház 