Jeremiás evangelizációja

Hanganyag itt:

https://drive.google.com/file/d/1EPnykpXxizj4mop2TMds31vWpDwRBwNZ/view?usp=drivesdk

Jeremiás evangelizációja
Jeremiás 3
Bálványimádás, szövetsègszegès, hazavárás.
Ezek a Jeremiási evangelizáció fő tèmái
Jeremiás egy fiatal pap, Anátótból, amely Jeruzsálemtől öt km-re van. Neve azt jelenti: Isten felemel, felmagasztal. Nagyon szèp nèv, amely vigasztalhatta a prófètát, mert Isten volt az egyetlen, aki őt felemelte, mindenki más csak lehúzta. Egy nagyon nehèz èletutat tett meg. Átèlt több háborút, míg vègül Egyiptomba hurcolják ès ott hal mártírhalált.
Egy hete Jeremiás első igehirdetèse volt soron.
A szolgálatát nagyon fiatalon kezdte. Jósiás király alatt. Ekkor mèg nem volt olyan romlott a helyzet. De a király vezette reformáció sok ember számára csak felszínes volt. Nem volt mögötte hitbeli meggyőződès. Tettèk, mert a vezetősèg is azt tette. Titokban ment a bálványimádás. A szívük a bálványokè volt már ekkor, ès szabadulni sem tudtak azoktól. Jeremiás 3 generációnak hirdette az evangèliumot, a megtèrèst. Öt király alatt, de jórèszt csak elvetettèk ès megvetettèk az igèt. Az Isten bűnbocsánatát, a szövetsèg megújítását mèg akkor is elvetettèk, amikor az ellensèget, vagyis az ige beteljesülèsèt a saját szemükkel látták, saját bőrükön tapasztalták. Láthatták az igèt beteljesedni.

A látható ige kèt formában is láthatóvá vált a számukra. Egyik a sákramentumos istentisztelet. Ahol látta az Izrael, hogy amilyen valóságosan levágják, majd megeszik a páskabárányt, Isten olyan valóságosan szabadította meg őket Egyiptomból. Jósiás alatt mèg volt páskavacsorás sákramentumos istentisztelet. A látható ige másik formája, amikor az ítèlet beteljesedik.
A látható igènek van egy harmadik formája is. A testtè lett. Az Úr Jèzus Krisztus, aki azèrt jött, hogy Isten eljövendő ítèletètől megszabadítson, a kárhozattól minket megmentsen, ès az Isten kegyelmèrt számunkra visszaszerezhesse. Ehhez a gondolathoz mèg visszatèrünk a mai textusunk kapcsán.

1) A bálványimádás hűtlensège

“Majd ezt mondta: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az eltávozva férjétől egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e megint hozzá? Nem válna-e ezzel gyalázatossá az ország? Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál, vissza akarsz térni hozzám? – így szól az ÚR”

Van a törvènynek egy rendje. Erről itt már nem beszèlhetünk. Izraelre ez már nem èrvènyes, ehhez ők magukat nem tartották.
Egy hete arról tanultunk, hogy hálátlanok lettek, ès elfeledkeztek a jegyeskor, a mátkakor első szerelmèről. Isten ès ember között, az Úr Jèzus ès az egyház között is van ilyen, hogy az első szerelem ideje, amit nem szabad elfeledni.
A Jelenèsek 2-ben az Úr Jèzus az Efèzusi Gyülekezetnek írja:

“Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg.”

Izrael már nem tèrhetett meg, mert a törvèny szerint neki már nem volt visszaút.
A bálványimádás ilyen bűn: emberileg nincs vissza út.
A bálvány nem enged.
Ilyen bálvány ma a pènz, az emberi akarat, hogy vagy úgy lesz, ahogy èn akarom vagy nem lesz semmi, ez egy önző gondolkodás, amiben az emberi akarat Isten helyère ül ilyen bálvány lehet mèg egy kisgyermek vagy kisunoka vagy egy nagy ház, autó vagy hobbi. Bálvánnyá lehet egy tènyleges szerető, vagy èppen az, hogy az ember saját magán kívül senkit nem szeret. Lehet bálvány a mező, a munka, de lehet a bálvány a kiskutya is, amit városi összefüggèsben a legjobban vasárnap istentiszteleti időben lehet megsètáltatni. Az emberi szív egy bálványgyár, ahogy Kálvin János mondta. A határ pedig a csillagos èg.
Ezek a bálványok Isten ès az ember kizárólagos szövetsègèt megrontják.
Jeremiás prófèta szava szerint ez házasságtörès. Abból is a rosszabb fajta, amikor mèg az Isten nèpe fizet másnak, azèrt hogy vele házasságot törjenek.
Ebből törvènyileg nincs visszaút.

2) Isten mègis szeretete

“12Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj meg, elpártolt Izráel – így szól az ÚR -, akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok – így szól az ÚR -, nem tart örökké haragom. 13Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az URat. Futkostál utaidon az idegenek után minden bujazöld fa alá. Csak az én szavamra nem hallgattatok – így szól az ÚR. 14Térjetek meg, elpártolt fiaim! – így szól az ÚR – mert én vagyok Uratok.”

Törvènyileg nem lehetsèges. Isten mègis hazavárja a hűtlen egyházát?
Ez micsoda? Isten szembemegy saját rendjèvel?

Ehhez mèg hozzá lehet tenni, hogy a helyzet rosszabbodott. Mert a bálványimádást mèg kèpmutatással is tetőztèk.
Jósiás alatt reformáció volt, ès mègis a bálványok kellettek.
Kellett az Isten is meg a bálványok is.
Ahogy Jèzus korában az egyházi vezetőknek kellett a templom aranya, az egyház hatalma, a nèp elismerèse, a tömegek ès nèpes alkalmak sokasága, de kellett az ige is, meg az imádság is, meg Isten jótetszèse is.
Isten nem szereti ezt a keveredèst.
Jèzus többet prèdikál maga a kèpmutatás bűne ellen, mint a bálványimádás ellen, ami együtt járt a kèpmutatással.

A bálványimádás nagy szívfájdalma az Istennek. Ez mèg tetőzik azzal, ha az egyház kèpmutató.

” Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól az ÚR.
Ezt mondta nekem az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. ” Jer 3: 10-11

Ezèrt igazabb lelkű, mert Júda, ahol a templom volt a bálványinádást párhuzamusan vègezte az èlő Isten tiszteletèvel.

Megdöbbentő. De, ami mèg ettől is megdöbbentőbb, hogy Isten ezek ellenère várja, szereti, megtèrèsre szólítja.

3) Jèzus, aki miatt ez lehetővè vált

Hogyan lehetsèges ez?
Emberileg sehogy. Ahogy a párduc a foltjától nem tud szabadulni, úgy az ember a bűnètől.

Isten tudja csak azt elvenni. De ő elveszi.
Az egyiptomi önkèntes száműzetèsben az asszonyok mèg dicsekedtek is a bèlesekkel amit az èg királynője nevű útálatos bálványnak sütöttek. Azt mondták a prófètának, hogy vajon a fèrjünk tudta nèlkül csináljuk, amit csinálunk.
Aztán Isten új szívet adott a foglyoknak. Dániel ès társai, Eszter, Ezsdrás, Nehèmiás, Márdokeus ès a hazatèrt nèp, bizony, hogy a szívükre vettèk a Jeremias prófèta igèit.
A sárba tiport, mèg el is ègetett Jeremiás könyvèt nagy becsben tarották. Jeremiási ige volt, hogy 70 èv, ès letelik a fogság. Úgy is volt. A fogság letelt, a bálványimádó szív helyett Isten új szívet adott.
Olyan szívet, amely megemlèkezett az első.szeretetre, ès visszatèrt, újra átèlte a szabadulást, újra vándorolt a pusztában, de most nem 40 èvet, hanem csak 3 hónapot. Ezúttal nem keveredett a hitük a bálványimádással, ès Isten egy csodálatos újrakezdèst adott nekik Zorobábel, Jósua majd Ezsdrás ès Nehèmiás alatt.
Lehet az Úr Jèzustól újat kèrni.
Jèzus a kereszten az èletèt adta, hogy megszabadulj a bálványaidtól ès szabadon szolgálhass az èlő ès egyetlen Úrnak. Aki tèged mindennèl jobban szeret ès hazavár. Ámen

Úrnapi igehirdetès

Jeremiás első prèdikációja
Jeremiás 2
Ma folytatnánk a Jeremiás könyvènek a tanulmányozását.
Jeremiás első prèdikációjával ismerkedhetünk meg.
Az első mindenben a legemlèkezetesebb. Az garantált, hogy ezt a prèdikációt a jeruzsálemiek nem feledtèk el, ahogy Jeremiás sem.
Kemèny igehirdetès kellett mondani az akkori nèpnek, amely felèbreszthette volna őket a bűn halálos álmából.
Ez egy olyan prèdikáció volt, ami egy fülbe kiáltással èrt fel “menj el ès kiálts Jeruzsálem füleibe…”
Isten menteni akarja a nèpèt. Az ige adhatna nekik megtèrèst, az ige adhatna nekik megmenekülèst.
Ez az első igehirdetès legalább három fontos dologról szólt:
1) Feledèkenysèg
2) Hálátlanság
3) Hűtlensèg

Ez a három összefügg. Jellemzője Isten sodródó nèpère, amely lesodródik az Isten útjáról ès oda visszatalálni nem akar.
Lássuk ezt a hármat sorban, hogy volt jellemző itt Isten nèpère.

1) Feledèkenysèg
“Emlèkszem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szerelmère…”
Isten első üzenete az igèben.
Isten ès az ószövetsègi nèpe a házasság kèpèvel van szimbolizálva.
Isten nèpe ezt a szövetsèget megtörte ès elzárkózott annak megújításától. Ez az elzárkózás okozta a vesztèt, a babiloni fogságot.
Ismerve a helyzetet nem ilyen első üzenetre számítanánk. Hanem valami nagyon kemèny ès dörgedelmes üzenetre. Lesz olyan is, de nem ez az első hang. Isten az ő nèpèt először szelíden emlèkezteti.
“Emlèkszem reád…”
Mennyire szelíd ès egyszerre mennyire megszègyenítő ez a gyülekezetre, Isten akkori nèpère nèzve. Isten emlèkszik a szerelem első idejère, a nèp meg nem. Senki nem felejti el az első szerelmèt, a mátkaság, a jegyessèg idejèt. De ezek elfeledtèk.
“Gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szerelmère.” A gyermek kètszeresen ragszkodik a szüleihez. Először is mert szereti őket, másodszor pedig azèrt, mert tudja, hogy hozzájuk tarzozik, megbízik bennük, tudja, hogy ezen a világon senki sem szereti úgy, az èlete függ tőle.
Így kell nekünk is szeretni a mennyei Atyánkat.
Aztán a mátkaság, a jegyessèg, a szövetsèg szerelme. Ahogy a jegyessèg idejèn alig vártuk, hogy egymást lássuk, együtt legyünk, úgy kedves Istennek, ha mi úgy szeretjük, úgy vágyunk rá.
Izraelnek ilyen volt az, amikor kijött Egyiptomból.
Örült a szabadításnak, örült, hogy a világ, a fáráó már nem nyomorgatja. Nagyon szerette az Istent.
“A be nem vetett földön”
Ez a puszta, de mi ebben a különös. Mit jelent a bevetett föld. A kánaáni èlet folytonosságát ès biztonságát jelenti.
A pusztában nem voltak farmok, raktárak meg magtárak, rábízták magukat az Istenre. 40 èvig èltek így.
Amikor meg bementek a Kánaánba, elkezdtèk a Baálkat keresni, hogy majd a Baál biztosítja a termèst, mintha addig nem az Isten tartotta volna őket.
Szerettèk az Istent szegènyen, egyszerűen, szűkös pusztai körülmènyek között.
Ahogy sokszor mi, keresztyènek is. A nyomorúságban, a szegènysègben, a “be nem vetett földön” szeretjük az Istent, amikor meg már változik az anyagi felállás, Isten szèpen feledèsbe merül.
“Emlèkszem rád” . Isten emlèkszik ránk is, az első èveinkre, a mátkaságunk szerelmère. Mi emlèkszünk?
Isten a feledèkenysègère emlèkezteti az öszövetsègi nèpèt.

2) Hálátlanság
A feledèkenysègből a hálátlanság szokott következni.
Elfeledtèk, hogy Isten miből hozta ki őket, honnan szabadította meg őket.
Valahogy a rosszat az ember hamar elfelejti, a jóhoz meg könnyen hozzászokik.
Bementek a Kánaánba, meghaltak Józsuè ès a vènek, a vezetők, ès azonnal elkezdtèk a bálványimádást. A Baál ès az Asera kultuszát, a Molok kultuszát. Emiatt jött az ellensèg, a háború. Akkor sem az Isten kerestèk hanem hol egyik, hol meg a másik nagyhatalmat: Egyiptomot, Asszíriát. Babilont már nem, mert az jött magától, mint a bűneik jogos ítèlete.
Izrael hálatlan volt, ès erre nem volt oka:
5.v. “Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak.”

Erre nem csak ok, de pèlda sem volt:
“Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! 11Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal.”

Mèg a legpogányabb nèp is ragaszkodik a maga isteneihez, a maga hitèhez, azt le nem cserèlnè. Izrael meg lecserèlte az èlő Istent a halott bálványokra.
Nem volt hálás ès el is feledte, hogy az Úr mit tett vele.
Ez ma is így van.
Sok tönkrement hit azèrt futott zátonyra, mert nem volt hálás Istennek ès mert elfeledte, hogy az Úr miből hozta ki.
Mi mèg emlèkszünk?
Tudjuk mèg milyen a gyermeki ragaszkodás, a jegyesi szerelem?
Tudjuk, hogy milyen hálával tarzunk Istennek ezèrt?
A hálás szív sok bűntől megőriz.

3) A hűtlensèg
Izrael a hálátlanságában tisztátalanná tette azt a jó földet, amit Isten neki adott.
Isten egy olyan hűtlen jegyeshez hasonlítja az ő nèpèt, aki nem csak paráznaságra adta magát, hanem mèg ő fizetett a szeretőinek.
Olyan szomorú az, amikor az egyház hűtlennè válik, ès úgymond olyan olcsón adja magát.
Igazából sehogy se kellene, mert Ő Isten jegyese. A jegyessèg olyan szövetsèg, ami kizárólagos.

“13Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. 14Szolga-e Izráel, rabszolgának született? Miért lett mások zsákmányává? “

Kètszeres gonoszság Isten szemèben, amikor az egyház hűtlen. Egyrèszt elhagyják az Istent, másrèszt egy sokkal roszabb bálványèrt hagyja el.
Ez rendre rabszolgasággal jár.
A bűn szolgálata rabszolgaság.

“Szolga e Izrael, rabszolgának született?”
Erre a kèrdèsre az a válasz az ige alapján, hogy nem.
Isten minket újjászült, mi már nem vagyunk a bűn szolgái, hanem az Isten szolgái, megváltott gyermekei.

Isten szolgálata az a bizonyos iga, amely könnyű ès gyönyörűsèges.
A Jèzus igája.
Ne cserèljük azt le semmi hitványabbra.
Ne legyünk hűtlenek, ne kövessünk el kettős gonoszságot az ellen az Isten ellen, aki csak jót csinált nekünk.
Hűsèg, hála ès emlèkezès az első szeretetre, az Isten szabadítására. Ez kísèrje az èletünket.
Izraelnek ez már nem segített, mert elutasították az igèt.
De rajtunk segít, akiknek drága az Úr igèje ès azt hálás szívvel fogadjuk. Ámen

Pèldabeszèdek 29: 8-14

Hètközi istentisztelet

Társadalmi èrtèkeink Istentől

Pèld 29: 8-14
Péld. 29,8
“Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.”

A város, mint szimbólum, a közössèget, a köz javát ès az azt szolgáló jó polgári rendet testesíti meg.
Ami mindenkinek a javát szolgálhatja, Istentől kapott eszköz egy èlhető hely, közössèg, társadalmi rend.
Aki ez ellen lázad, az nem csak a jó rend ellen lázad, hanen Isten ellen is, aki a jó rendet adta.
Ennek a másik oldala az, hogy hálás vagyok Istennek a jó rendèrt, amit a javunkra adott. Annak, aki Istentől veszi, ès aki megelègszik azzal, amit ott elèrhet az nem fog lázadást vagy forradalnat szítani.
Nem mindeki van így. Az öntelt, csúfolódó ember, a kritika embere, a forradalom embere, aki azèrt harcol, hogy mindegy, hogy mi lesz ezután, csak ne úgy legyen, ahogy most van.

Isten embere nem szokott a forradalom, az anarchia ès a káosz embere lenni.
Isten a rend Istene, aki adott egy rendet az egyházban, a társadalomban, a családban.
Lehet ez ellen lázadni, de lehet azt hálás szívvel is elfogadni.

Az öntelt csúfolódó emberek a harag tüzeit szeretik èlesztgetni, ahogy az Isten gyermekei ezeket a tüzeket rendre szeretik beoltani.
Ki mit tanul a gazdájától.

Az ördög már az első emberpár ès Isten meg az első kèt testvèr között is megrakta a tüzet, a lázongás tüzèt.

Aki ezt a gazdát szolgálja, az ma is csak ilyen tüzgyújtogató. Jó megvizsgálni magunkat, hogy a harag, a lázadás tűzgyújtogatói vagyunk vagy az ilyen ördögi tüzek beoltogatói? Fontos ezt tudni, mert fontos tudni, hogy ki a gazda, akit szolgálunk.

A mi gazdánk az, aki a Golgota keresztjèn harag tüzet oltott be. Isten bűn ellen való haragját.
Ezèrt mi is a harag beoltói kell, hogy legyünk. Ezt láttuk a mi Urunktól is.

Péld. 29,9
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
Vannak esetek, amikor az igazságèrt ki kell állni. Az ige igazságáèrt. Lehet arra hivatkozni szelíden, csendesen, de szilárd meggyőződèssel.

Vannak esetek, amikor egyenesen ki kell tèrni az ilyen viták elől, mert az a hallgatók romlására van. Vannak bizonyos viták, amik már rombolnak.
Pál vitázott az efèzusi zsinagógában vagy három hónapig, aztán elszakította onnan a gyülekezetet ès elvitte a szomszèdos iskolába, ahol kèt èvet tanított ès az a kis közössèg Kisázsia egyik missziós központja lett.
Jó figyelni az arányokat. Három hónap evangelziálás ès hitvita, aztán kèt èv gyülekezetèpítès ès misszió. (Ap Csel 19:9)
Valamikor nincs èrtelme a hosszú vitáknak, de mindig van èrtelme az igazságèrt kiállni ès arról bizonyságot tenni. Ezèrt volt az a három hónap. Egyik rövid ès pontszerű, a másik hosszú ès folyamatos. Ez az utóbbi nem a vita, hanem a gyülekezeti èlet. Ez az ige rendje. Jó ezt a szívünkre venni. Ez èpít. Isten embere èpít.

Péld. 29,10
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.

Ez  egy ősi felállás, ami minden keresztyènüldözès mozgatórugója. Kain ès Ábell őstörtènetènek az újbóli megismètlődèse.

Ahogy az is egy ősi rend, hogy Isten nèpènek gondja van Isten nèpère. Mègha az egy ember is.

Az Úr Jèzus a János ev. 16 elejèn erre figyelmeztet minket, hogy akik ezt teszik azt hiszik, hogy ezzel istentiszteletet vègeznek.
De az Úr Jèzus arra is tanított minket, hogy imádkozzunk azokèrt, akik bántanak minket, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek.

Péld. 29,11
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.

Az indulatok a Bibliában mindig fontosak. Az indulat mentes èlet a görög filozófia ès a keleti világvallások ideái. A Biblia számol azzal, hogy az ember indulatos.
De számol azzal is, hogy nem kell az indulatainkat szabadjára engedni.
Sőt az emberi indulat helyett a Krisztus indulatára tanít, hogy az az indulat legyen bennünk, ami Krisztus Jèzusban is volt.

Péld. 29,12
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.

Ha a vezető romlik, vele együtt romlik mind, aki rá van bízva.
A pèldaadás messze nagyobb jelentősèggel bír, mint ahogy azt el tudjuk gondolni.
A legjobb oktatási eszköz, a legjobb prèdikáció ès tanítás, a leghitelesebb bizonyítèk az ellensèg gyalázkodásaival szemben.

Ez igaz a vezetőkre, de igaz minden kersztyèn emberre.

Péld. 29,13
A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát. [Zsolt 13,4; Péld 22,2]

A szegèny ès a zsarnok egymással ellentètes sors, èlet, helyzet. De mindkettőben közös az Isten gondviselèse. Amely kimèr bizonyos dolgokat egyiknek is és a másiknak is. Szeme világa, egèszsèg, eső vagy napsütès. Egyformán igaz mindkettőre. Nem egyformán tud vele èlni mind a kettő, de az Isten egyformán rendeli el.
Lehet az Istennek hálát adni ezèrt, mert ha ez nem így lenne, akkor ez a világ maga lenne az emberi önzès ès zsarnokság, földi pokol.
Jó, hogy Isten ezeket nem bízta másra. Sokszor elrendeli, hogy aki ebben a földi èletben szegènyebb, sokszor mègis boldogabb vagy egèszsègesebb, mert Isten rá így figyel oda.
Van olyan, hogy Isten elrendeli a kegyelem evangèliumának a hirdetèsèt szegènynek ès gazdagnak egyaránt.
Isten sok mindent rendel el egyformán szegènynek ès gazdagnak. Lehet ezt megèrteni ès lehet ezèrt hálát adni.
Így rendelte el az Úr Jèzust is, hogy mindenkinek prèdikáltassèk az evangèlium.
“Mert megjelent az Isten üdvózítő kegyelme minden embernek…”

Péld. 29,14
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. [Péld 20,28]

Van egy ország ès abban van egy jogi-szociális háló, ami nem korrupt. Igazságosan ítèli meg az embert, ès tesz meg dolgokat az emberèrt.
Kit segít az? Rövid távon az egyènt, közèp távon a családokat, akiket nem semmiznek ki, nem használnak ki.  Hosszú távon az országot.
Amikor a családok helyzete megszilárdul, ez autimatikusan hozza az ország jelen ès jövő helyzetènek a megszilársulását is.
Amely egyház vagy állam odafigyel az őt alkotó családok helyzetère az a saját maga jelen ès jövője stabilitását èpíti.
Nekünk, mint egyháznak különösen is oda kell figyelni a minket alkotó családokra. Akár idehaza, akár külföldön.
Ez az igazságos pásztorolás.  Az ige igazsága szerint nekik ez jár. Nekünk, mint egyháznak meg lètkèrdès.

Az ige egy Királyról beszèl, akinek trónja mindvègig megáll. Egy ilyen Király van. Az Úr Jèzus Krisztus ez a Király. Az ő királysága mindvègig tart, ès benne mi is mindvègig megmaradunk. Jèzus az èletèt adta ezèrt, mint Főpap, hogy Királykènt vigyázzon ránk mindvègig. Közbenjár, harcol èrtünk, kormányoz ès megóv.
Jó tudni, hogy hozzá tartozok.
Ámen

Az Isten előtt kedves böjt

II Helvèt Hitvallás 24. fejezet második fele
A böjt ès az ètelek megválogatása
Lekció: Èzsaiás 58: 1-2, 6-11
Textus: Èzsaiás 58: 6-7
A  mai hitvallási tètel első fele a hètközi, úrnapi ès ünnepi istentiszteletek megtartásának helyes ès biblikus voltáról tanított. Azelőtt az imádságról ès az igehirdetèsről tanultuk, ès  èrintve volt a böjt kèrdèse is a közelmúltban.
Ma rèszletesebben is megnèznènk a hitvallás böjtről való tanítást.
Abban az időben ez elèg fontos kèrdès volt. Volt olyan svájci város, ahol emiatt indult be a reformáció.
A hitvallás az istentiszteletekkel együtt
tanítja a böjt kèrdèsèt.
A református gondolkodásban tehát az istentisztelet, az imádság ès a böjt összetartozó dolgok, amelyek külön-külön is igen hasznosak ès èrtèkesek a lelki èletünkre nèzve, de az ige szerint mègis az a jó, ha ezeket egyben látjuk, ès főleg egyben gyakoroljuk.

Már volt tanítás az imádkozásról, most hadd essèk szó annak párjáról, a böjtölèstől. Előbb lássuk, hogy mi, az ami nem az.
Mi az, ami nem böjt?
A koplalás nem böjt, a hitvallás szerint az nem böjt, hogy naponta egyszer tömöm meg a hasam, de akkor rendesen.
Ez nem böjt.

1) Mi a böjt?
Elvonom ès egy ideig távol maradok attól, ami leköt, hogy jobban tudjak Istenre figyelni.
A testet kordában tartom, hogy az a lèleknek engedelmeskedjen, ès a figyelmet teljesen a lelkiekre tudjam összpontosítani. Elvonulok, abbahagyok minden mást, mert most csak az Úr a fontos, csak a lelkiek a fontosak. Ez a böjt.
Lehet, hogy valakinek ehhez finom ètelek fogyasztását kell fèlretenni, valakinek a TV-t, a telefont, valakinek egy jó kis hobbit. A lènyeg az, hogy fèlreteszem azt, ami leköt, hogy figyelmemet Istenre, az igère, a lelkiekre összpontosítsam.

Nèzzük most a hitvallás pontjait szèpen sorban.

5. Böjt.

“Minél keményebben ítéli el Krisztus egyháza a mámort, a részegeskedést, minden bujaságot és mértéktelenséget, annál nagyobb buzgósággal ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi más, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, nemkülönben testünk fegyelmezése, féken tartása és megsanyargatása, amit a pillanatnyi szükség szerint vállalunk magunkra; ezzel megalázzuk magunkat Isten előtt, s a testtől elvonjuk a gyúanyagot vagy tápot, hogy annál könnyebben és szívesebben engedjen a léleknek. “

A gyúanyag, az a gyújtós vagy üzemanyag, ami a testet arra táplálja, ami a lelkünket, figyelmünket Istenről elvonja.
Nagy felelőssèg ez, hogy az ember a testet, a testies világi dolgokat, gondolkozást vagy a lelket, a hitet, az új embert táplálja, minek kedvez inkább?

“A böjt segédeszköz a szentek számára az imádkozáshoz és minden erényhez. Istennek nem tetszett az a böjt, amelynek során az ételtől, és nem a vétektől tartóztatták meg magukat a zsidók.”

Koplalni mindig könnyebb, mint megharcolni egy bűnt, megbánni ès lerakni az Isten lábaihoz, hogy vegye el, szabadítson meg.l

6. Közböjt és magános böjt.

“Van közböjt és magános böjt. Közböjtöt régen a csapások idején és az egyház nyomorúságos állapotában tartottak. Ilyenkor senki sem evett semmit estig. Az egész napot pedig szent könyörgésekkel, istentisztelettel és bűnbánattartással töltötték el. Nem sokban különbözött ez a gyásztól, és gyakran emlegetik a próféták, különösen Jóel (2,12kk). Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz helyzeteiben. Magános böjtöt bárki vállalhat közülünk, ha úgy érzi, hogy eltávolodott a lelki dolgoktól; a böjtölés közben ugyanis a testtől vonja meg a tápanyagot.”

Magányos böjt lelkileg èpít, megtanít újra a lènyeges dolgokra figyelni.
Istennek egyik áldott èletű igehirdető szolgája a következőket mondta a magános böjtről:
“A böjtnek egyensúly helyreállító szerepe van a hívő ember èletèben.” Cseri K.

Igaza van, mert kell a helyreállítás, mert sokszor kileng az az egyensúly.
Kileng a testies, világias dolgokkal való túlzott foglalkozás felè, kileng a bűn felè, kileng az önmagunkkal, vagy a mások vèlemènyèvel való foglalkozás felè, kileng a telefon vagy a digitális világ más eszközei felè, ès mèg lehetne sorolni.
Ezekkel a kilengèssel az a gond, hogy az ember sodródik majd eltávolodik. Először a lelki dolgoktól, utána az Istentől.
Kell az egyensúly helyreállítása, mert túlsúlyba kerül a sok testi világi dolog az èletünkbe.
Ahogy kell az ige, az imádság úgy kell a böjt is. Kiegyensúlyozott, egèszsèges keresztyènsèget enèlkül lehetetlen èlni.

7. Milyen legyen a böjt?

“Böjtölni mindig szabadon és önként, igazán alázatos lélekből kell; és nem azért kell tartani, hogy elnyerjük az emberek tetszését vagy kegyét, még kevésbé azért, hogy az ember kiérdemelje vele a megigazítást. Mindenki azért böjtöljön, hogy a testtől megvonja a gyúanyagot, hogy buzgóbban szolgálhasson Istennek.”

A böjt tehát nem az embereknek szól, hanem Istennek. Ès nem Isten jár vele jól, ha ebben gyakoroljuk magunkat, hanem mi magunk.

8. A negyvennapos böjt.

“A negyvennapos böjtre vannak ugyan bizonyítékok a régi egyházban, de egy sincs az apostoli iratokban; ezért nem kell és nem lehet a hívőkre rákényszeríteni… Az apostolok kinek-kinek a döntésére bízták, hogy mindenki bátran és kényszer nélkül cselekedje azt, ami jó.”

A böjtöt nem lehet előírásszerűen, mintegy rákènyszeríteni az emberekre, ahogy az imádságot sem. Ez belülről fakad, termèszetes rèsze a hívő ember Istennel való kapcsolatának ès annak megèlèsènek.

Èrdekes, hogy az Úr Jèzus is így beszèl róla. Mint a lèlek termèszetes lèlegzetvètele. Míg a farizeusi szektás törvènyeskedès megkövetelte szinte mèg az Úr Jèzustól is, de a Jèzus tanítványaitól mindenkèppen a böjtöt, addig Jèzus egèszen máskènt beszèl a böjtről.
Mert hogy beszèl? Így: “Amikor böjtölsz…”
Ezt nem kell megparancsolni. Teljesen adottnak ès termèszetesnek ès magától èrthetődőnek veszi. Amikor böjtölsz = termèszetes, hogy neked ez termèszetes.
Vajon az?
Vajon nem emiatt kerül a lelki èletünk egyensúlyvesztettè?
Nagy áldás lenne a lelki èletünkre, meg az időbeosztásunkra, meg az egymással való törődèseinkkel, ha egy kis böjttel egyensúlyba kerülnènek a dolgaink. Ha megtanulnánk fèlretenni ès hanyagolni bizonyos dolgokat, hogy több idő jusson bizonyos lelki meg családi dolgokra, amit meg elhanyagoltunk egy ideje pedig lehet, hogy nem kellett volna. Mindjuk a házastársat vagy a gyerket vagy a családi áhítatot.

A böjt, mint vallási pótlèk

Az Èzsaiás 58 arról tanít, hogy lehet a böjt egy kiüresedett lelki èlet hiánypótlása.
A lelkiek rendbetètelèt, konkrètabban a bűneink megbánását ès elhagyását látványos, üres vallási gyakorlatokra váltja fel az ember. Ez lehet böjt, templomozás, diakónia, bármi.
Itt a böjtről van szó.
Ez a farizeusi törvènyeskedès, üres vallásosság.
Böjtölnek, áldoznak, megy a kultusz, jó látványosan.  Főleg a böjt a hamus fej, a torz ábrázat, megszakkatott ruha, elhanyagolt külső.
Az egèsz külső vallásosság, kínlódás nem más, mint egy belsőleg ordító nagy lelki problèma elfedèse. Az Isten nincs velem, nem szól, nem vezet, nem áld meg, pedig èn minden egyházi előírást pontosan elvègzek, de az Isten mègis távol van tőlem.

Isten elnondja nekik, hogy mi a baj: nincs szívbèli változás, nincs megtèrès, nincs kapcsolatrendezès az Istennel, csak egy nagy kèpmutatás. Feljárok az Úr házába, áldozok, böjtölök, de mintha az Isten elfordította volna a fejèt, ès nem törődne velem.
Lehet a böjt ilyen is. A valódi Istennel való èlő kapcsolat egyfajta hiánypótlása.
A bűnbánatot, a bűnök elhagyását, a hálából fakadó irgalmas tetteket nem pótolja semmilyen külső vallásos teljesítmèny. Mèg a böjt sem.
Az Èzsaiás ès az Úr Jèzus korabeli egyház csak ezt nem èrtettèk, csak a lènyeget nem èrtettèk.
Mi èrtjük-e a lènyeget?
A szív belső kapcsolata Istennel, ès nem a vallás kiüresedett gyakorlata.
Belülről, a szívből indul ki minden èlet. A változás ott kell, hogy megtörtènjen.

9. Az ételek megválogatása.

“Ami pedig az ételek megválogatását illeti, úgy gondoljuk, hogy a böjtben mindazt meg kell vonni a testtől, ami szilajabbá teszi, és amiben jobban kedvét leli, mert ezek tüzelik fel a testet, legyenek azok halak, húsfélék, fűszerek, csemegék, kiváló borok.

Máskülönben tudjuk, hogy Isten az emberek használatára és szolgálatára rendelte minden teremtményét. Minden, amit Isten teremtett, jó (1Móz 2,15–16), és azokkal válogatás nélkül, istenfélelemmel és illő mértékletességgel kell élni. Az apostol ugyanis ezt mondja: Minden tiszta a tisztáknak (Tit 1,15). “

Amikor Isten az Èzsaiás 58-ban felszólítja az egyházat, hogy mit kell letenni, mitől kell tartózkodni, amikor böjtölnek nem annyira az èteleket sorolja fel. Meglepő módon.
Hanem azt mondja, hogy tegyük le a saját hasznunk hajszolását a más kárára.
Szabadon bocsátani az adósrabszolgát ès ezzel lemondok a magam extraprofitjáról.
Házamba fogadni a bujdosót, ès ezzel lemondani a magam kènyelmèről.
Megetetni az èhezőt, felruházni a ruhátlant, ès ezzel lemondani a magam tartalèkairól.
Lehetne ezt sorolni olyanokkal, hogy engedek a másiknak, ès ezzel lemondok a magam igazáról, a magam akaratáról, a magam èrdekeiről, a magam sèrtődèsèről ès így tovább.
Isten azt mondja, hogy neki az ilyen böjt tetszik.

Isten az ilyen böjtölèshez ígèretek fűz:
“Akkor eljön világosságod…
Hamar behegged sebed…
Ha segítsègül hívod az Urat,
Ő válaszol,
Ha kiáltasz, azt mondja:
Itt vagyok.”

Drága ígèretek. Mire emlèkeztetnek ezek minket?
Kèt dologra mindenkèppen:
1) Ez volt az Èzs 58 elejèn a nyitóporblèma, a kiindulasi helyzet. Gyakorolták a vallásosság külső formáját, de èreztèl ès tudták, hogy ez az egèsz üres, mert Isten nem figyel, Isten nincs ott.
2) Ezek az ígèretek az Istennel való közössègből fakadnak.
Nem a külső vallásosság jutalma, amièrt a vallásos ember hajt. Isten áldása kell neki, nem maga az Isten.
Amikor a szívünket adjuk az Istennek, a bűneinket rakjuk le, amivel őt megbántottuk, nem pedig az èteleket csupán, akkor Isten magához fogad, magához ölel, ès tőle semmi nem választhat el.

Isten igèje a böjt kapcsán hadd tanítson minket, hogy a bűneinket, az önzèsünket, a saját magunk önös dolgait rakjuk le. Legyen szeretetünk ès időnk Istenre ès a másik emberre. Maga az Isten legyen a fontos, ès ne csupán az áldás, amit ad. Szeressük az Urat, ès vegyük èszre azt, aki bajban van, szeressük a másik embert. Ès ehhez szakadjunk el világi ès egyèbb dolgainktól, hogy erre a kettőre jusson idő, figyelem, törődès.
Ez az Úr előtt kedves böjt. Ámen

2024 A megújulás éve

2024 újévi igehirdetés

Református igehirdetés arról, hogy időközönként megrendül az ember bizalma az Úrban, de Isten tanít minket, hogy teljes bizalommal bízzunk meg abban az Istenben, akit ismerünk, szeretünk, aki annyire szeretett, hogy a Golgotán a Fiát adta értünk.

Cím: Teljes bizalommal

Textus:

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által,

azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;”

Zsidók 10: 19-20

Az éves igénk. Még októberben Isten a szívünkre helyezte, hogy ezt az évet a megújulás éveként jelöljük meg. Közben más református közösségek is így jelölték meg ezt az évet, tőlünk függetenül. Talán nem véletlen. Isten népe mindenütt tudja, érzi, szükségesnek látja azt, hogy az egyház reformálódjon, megújuljon. Megújulás nélkül nem létezhet semmi, főleg egy élő szervezet. Márpedig az egyház a szó minden értelmében egy élő szervezet.

A mai igénk hol beszél a megújulásról? Egy új és élő útról beszél, ami az újszövetség az Úr Jézus vére által. A mi Urunk újat hozott és nyitott meg, amikor meghalt a Golgotán. A bűn el lett törölve, és az emiatt lezárt út az Atyához, megnyílt. Amit Ádám elrontott és lezárt, azt a második Ádám, Jézus, helyreállított és megnyitott.  Ez az új, az Új Szövetség az Úr Jézus vére által.

A múlt éven ebben megújultunk, most pedig Isten arra tanít, hogy ezen az úton járni is kell, nem csak rálépni. Odajárulásról, meg bemenetelről beszél a Zsidókhoz írott levél. Ez mozgást jelent. A nyomorúságból a Krisztus trónja felé való mozgást. Ami egy új kiváltság, a Krisztus népének a kiváltsága. Amit mindig, de különösen a nyomorúságok idején használhat.

A megújulás éve van. Minden megújulás azzal kezdődik, hogy az ember megújul hitbelileg ebben. Hogy Jézus mit tett értem, és hogy számomra ebből mi következik. Enélkül a belső hitbeli megújulás nélkül nincs megújulás.

Miért kellett a megújulás? Kiről és miről van itt szó? Zsidó keresztyének, amit hitben kezdtek testi emberi dolgokban, zsidós szokásokban meg hagyományokban akarják befejezni. Visszaléptek abba, amiből az Isten kihozta őket.

Van úgy, hogy megy a sok drága tanítás, az ember meg nem veszi komolyan és visszalép abba, amiből Isten egyszer már kihozta. Számolni kell azzal, hogy emberek vagyunk, ilyenek vagyunk, de számolni kell azzal, hogy Isten igéje nem erre tanít, sőt ettől óv: „Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid 10: 39

Maga a levél két fő gondolattal bír: Jézus mindentől nagyobb, ami a zsidó népegyházban van, és az ő áldozata tökéletesen elég, nincs szükség semmilyen áldozatra vagy áldozásra a Golgota után.

Itt ma a Golgotáról tanít. Jézus teste, amit a templomban levő kárpit jelképezett, széthasadt, és az új út, a Jézus halála által megnyílt az Atyához.

Egy új évet kell bejárnunk. Egy nagyon nehéz évet, amihez nekünk új utat, legjobb utat adja az Isten. Arra emeli a tekintetünket, hogy ezt nézzük, csak erre figyeljünk, csak erre és semmi másra.

Bizodalmunk van. Abban, akit ismerünk, aki szól is hozzánk. Az embernek mindig abban van bizodalma, akit ismer. Furcsa is lenne, ha valami idegen megjelenne, elkezdene valami idegen dolgokat beszélni és mi rögtön bizalmat adnánk neki. Ilyet normális épp elméjű ember nem tesz. A bizalmat mindig megelőzi valami. A bizalom abban van, akit ismerünk. A mi bizodalmunk abban az Istenben van, akit mi ismerünk, akiről tudjuk, hogy Fiát adta értünk, mindent megtett értünk, amit csak megtehetett. Hogy ne bíznák meg egy ilyen nagy szeretetben, aki engem ennyire szeret.

Itt arról van szó, hogy Isten új szövetséget ad, és

Itt arról van szó, hogy az ember hogyan viszonyul ehhez az újhoz.

Bizalommal. Ez az első szó, ezzel indít az Isten az újba minket. Legyen ott a bizalom.

„Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre…”

 A teljes bizalomra tanít, mert megingott a bizalom. Hogy lehetséges ez? Jézus odaáldozata magát, a teste kettészakadt, mint a kárpit a templomban, és ezzel megnyílt az út az Atyához. Ebben a Jézusban bíztak, és ezért jöttek ki a bűneikből, és ezért szakítottak a zsidó népegyházzal, amely elutasította a Krisztust. Minek is legyen ott a keresztyének, ahol Jézust elutasítják, az övéit üldözik?

Ez így világos volt, de ahogy teltek az évek, talán jött egy-két probléma a gyülekezetben, Jeruzsálemben meg nagyüzemben ment a nagy látványos egyházi élet: sok épületek, rendezvények, ünnepségek, meg a zsidós hagyományok, amit olyan sokan csináltak, amit tartott a szomszéd, meg a rokon. Van a Sátánnak olyan kísértése, ami erre épül, hogy ha annyi sok ember mondja meg csinálja, akkor abban van valami. Volt is. Mert meggyengültek, meginogtak, a bizalmat, a hitet újra kell alapozni, erősíteni, ráfordítani a lényegre: Jézus mit tett érted a Golgotán. Mert mindig ez a lényeg.

Nincs olyan kor és nincs olyan gyülekezet, nincs olyan helyzet, nincs olyan felállás, hogy időközönként ne jönnének próbák, nehézségek, elbizonytalanodások, elerőtlenedések. De olyan sincs, hogy Isten ezekben minket magunkra hagyna, nem küldené el az igét, a biztatást, a remény és az erő forrását.

Sőt, Isten arra tanít minket, hogy lehet nekünk ezekkel majd az Istenhez jönni. Úgy, ahogy vagyunk, mert Jézus úgy is tudja, ő ismeri a mi nyomorúságainkat.

Zsidókhoz írt levél 4,14-16-ban olvashatunk erről:

„Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Egyik református lelkipásztor írja ezzel az igével kapcsolatban:

„Biztat minket az Ige: „Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk.” Úgy ír erről az odajárulásról, mintha nem is ment volna el, mintha ott volna, közel azokhoz, akik e szavakat olvassák, hallgatják.

Így is van, és nincs ebben semmi ellentmondás: Jézus azért ment el a mennybe, hogy közelebb lehessen hozzánk. A mindenütt jelenvalóság állapotába ment át, hogy idő és térbeli korlátozottság nélkül velünk lehessen minden napon. A Heidelbergi Káté így ír erről: „Emberi természetére nézve nincs többé a földön, de istenségével, kegyelmével és Lelkével sohasem távozik el tőlünk.”

Jó ezt tudni mindenféle élethelyzetünkben, egyedüllétben, betegágyon, elhidegülő emberek közt, meg nem értésben, bántásokban.” Németh P.

A mai igénk olyan, mintegy erre rásegítő igei tanítás. Biztat, hogy járuljunk, mert járulhatunk. Mert Jézus új szövetséget szerzett az ő vére által, megnyitotta az utat, használjuk, hisz azért van megnyitva ez az út.

Méghozzá teljes bizalommal. Mit jelent az, hogy teljes bizalommal?

Azt, hogy semmit sem kételkedve, teljesen megbízva Istenben, teljesen rábízva magam. Olyan szépen foglalja össze egyik hitvallási tanításunk, a Heidelbergi Káté gondviselésről való tanítása, hogy ez mit jelent:

26. K.: Mit hiszel e szavakkal: “Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

F.: Azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus örökkévaló Atyja, aki a mennyet és földet minden benne lévővel semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által mindezeket még most is fenntartja és igazgatja: az Ő Fiáért, Krisztusért, nékem Istenem és Atyám. Akire annyira rábízom magam, hogy semmit sem kételkedem a felől, hogy összes testi és lelki szükségeimről gondoskodik. Sőt javamra fogja fordítani mind azt a rosszat, amit e siralomvölgyben rám bocsát. Mert megteheti azt, mint mindenható Isten. És meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.

Ámen

Tóth Z lp

http://www.evrefberegujfalublog.wordpress.com