A beszédünk

 

Jakab 3: 1-12
A megszelidített vadállat
Ne gondoljunk itt valami nagy és felelmetes bestiára. Igazából nem valami nagy, de bestiának elég bestia. A nyelvünkről és beszédünkről van szó.
Első látásra a beszéd kisebb bűn, mint a tett, de ez nem így van. Este, amikor lefekszünk, akkor többnyire az nem hagy aludni, hogy mit tettem a másiknak? Milyen rosszat? Nem, hanem az, hogy mit mondtam a másiknak és mit nem.
Első sorban a tanítás összefüggésében van róla szó itt a Jakab 3-ban. De ez nem csak a tanítókról szól. Általába véve minden keresztyén ember tanító. Tanítunk a bizonyságtételünkkel, szavainkkal vagy azok hiányával, tudatos elhallgatásával is. Tanítunk, ha intünk valakit, és akkor is, ha nem intünk, hanem másra tereljük a szót. A tanítás kérdésében óvatosak legyünk, mert a tanítóknak súlyosabb ítélte lesz. Ez nem csak a lelkészekre vagy presbiterekre igaz. Akire többet bíztak, attól többet is kérnek számon, ahogy erről olvashatunk is a Lukács evangéliuma 12: 47-ben a bölcs és a részeges szolgáról beszál az Úr: “Amely szolga tudta az Ő Urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarta szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg.”
Veszélyes dolog tudni, tanítani és nem cselekdeni, ahogy veszélyes dolog, tudni, mondani és nem cselekedni. Ahogy veszélyes dolog a beszéd is. Bölcs Salamon szerint valakinek a beszéde tördöfés, valakinek a beszéde gyógyít és lecsendesíti még a háborgó tengert is, ha éppen egy haragos embert annak lehet nevezni. Sőt a szelíd szó megtöri a csontot. A csontot a velő miatt törték meg, nem egy egyszerű eljárás. A szelíd szóval sokkal többre boldogulsz, mint valami erős erőteljes érvekkel vagy esetleg bántalmazásra.
A magyar emberre jellemző, hogy amikor valaki uralkodni akar, és keményen parancsokat oszt, arra nem hallgatnak, csak azért is ellene fognak állani. De ha valaki szelíden és alázatosan szeretve szól és vezet, akkor egy jó szóért még a világ végére is elmennénk. A szelíd szó megtöri a csontot.
A nyelvnek, a beszédnek lehet nagyon nagy áldása vagy éppen nagyon nagy veszélye is.
A nagy áldása az, hogy az ige hirdetése életet ment, a szelíd szó gyógyít, a testvéri beszéd kapcsolatokat forraszt, az alázatos, másokat tisztelő szavak és magatartás sok szakadást összeforraszt, és sok sebet begyógyít.
Nagy átka a beszédnek, hogy felgyújt. Kicsi láng, amely nagy erdőtüzet tud gyújtani.
A textusban van egy megdöbbentő kifejezés: “maga is lángba boríttatván a gyehennától.” Az emberi beszéd lángra tud kapni a pokol lángjaitól.
Súlyos szavak ezek. De nézzük csak meg, hogy hol kezdődött az első bűn: Ádám és Éva beszédbe elegyedik azzal, akitől a kertet védeni kellett volna. A kígyó bibliakritikát gyakorol, liberális teológiát folyatat: “Csakugyan azt mondta az Isten…” Az ember meg tovább beszéd, már lángot kapott az erdőszél, és legégett az akkori világ. Ott van Jézus a kereszten. A Sátán adja a sugallatott: “Vegyétek le a Jézust a keresztről, gyermekeim.” Erre a zsidó népegyház vezetői: “Ha csakugyan Isten Fia vagy szállj le a keresztről…” Mocskos képmutató beszédük lángra kapott a gyehennától, és már az ördög atya szavait mondják Jézus felé.
2 “Mert mindnyájan sokképen vétkezünk…” Igen, ez közös bennünk. Ahogy az is, hogy a beszédben vétkezünk a legtöbbet. A sok vétek és a beszéd között vannak komoly különbségek. Vannak testi bűnök, amelyek egy idő után értelmüket vesztik, ahogy öregszik a test és megcsillapodnak annak hajlamai, igényei. Itt nem feltétlenül csak testies bűnökre gondolhatunk. Idős embernek ritkán szokott problémát okozni a tánc kérdése vagy az, hogy szabad-e vasárnap focizni. Amikor a család gondja leterhel, akkor ritkán kísért meg a gondolat, hogy a hobbimnak éljek. Az a hobbim, ha tudok egy normálist aludni, és magam kipihenni. Az a szabadidős tevékenység, ha végre már nem kell kitenni a faluból a lábamat legalább egy napra.
De a beszéd az egészen más. A beszéd bűnei és indulatai nem akarnak csillapodni az idő múlásával, sőt egyre inkább csípősebb és élesebb lesz a nyelvünk, gorombát és sértőt könnyen odamond az idős ember is. Valahogy csakugyan olyan a nyelvünk, mint ahogy a textusunk mondja egy zabolátlan vad ló.
Akkor a beszédet nem lehet egyáltalán megzabolázni. A textus inkább arra utal, hogy igen, csak nagyon nagyon nehéz.
“Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéltetes ember.” Nem a szó abszolút értelmében. Itt a szent szót úgy kell értelmezni, hogy teljes. Teljes életet él. A teljes keresztyén élet nem működik másképpen, csak úgy, ha a beszédünk lecsillapszik, a helyére zökken és az Isten előtt kedvessé lesz.
Ahogy a gonosz, vagy indulatos, uralomra törő vagy mást galádul bemocskoló beszéd mindig elvesz, szétszed, lerombol, úgy az építő szeretettel és alázattal teljes beszéd épít, teljessé tesz. Elsősorban téged, aki beszélsz, aztán a többieket, akik hallgatják.
Itt viszont a hallgatásnál is meg kell állnunk. Jó kérdés a hallgatás is. Mert ha nem értek egyet a bántó, igeellenes, pletykás, stb beszéddel, ha azt én magam sem teszem, akkor miért hallgatom, miért válok cinkossá a bűnben azáltal, hogy meghallgatom? Hány és hány bűn elmaradna az életünkben, ha a gonosz beszédek nem mondása mellett a gonosz beszédek nem meghallgatása mellett is tudatosan kiállanánk. Ha tudatosan nem akarok meghallgatni gonosz, lenéző, kigúnyoló, lejárató beszédet?
Van ennek pozitív oldala is: hány bűn lenne megelőzve, és mennyi áldásnak válnák a forrásává ha a beszédem kegyes, indulattól és rossz szándéktól mentes lenne.
A hallgatás pozitív oldala, ha tudok csendben lenni és arra figyelni, amire kell. Egyik igemagyarázótól hallottam a következő példát.
Nem tudom, hogy tudjuk-e mit jelent a kifejezés, hogy ez a szoba egy jégverem. Régen nem volt fagyasztóláda és ház. Az emberek egy nagy földalatti termet meghordtak jéggel, és az volt a jégverem. A föld jó hőszigetelő, és a jégveremben sokáig eláll az élelmiszer. Egy munkás ember elhagyta benne az óráját. Régen az nagy kincs és ritkaság volt. Értesítette a többi munkást, és nagy felhajtás és kiabálás lett, aztán kijöttek, nem volt meg az óra. Amikor így sopánkodtak, egy kisfiú csak előhozta. Megkérdezték, hogy hogyan sikerült. Azt mondta, hogy csak csendben kellett maradni, és figyelni a hangját.
Az Úr Jézus az igében szól, szava életet munkál, csak csendben kell maradni és figyelni a hangját, és meg fogod találni. Ő tudja helyrerakni a szívet, mert a szív teljességéből szól a száj. Ha a szíved vele, igéjével, szeretetével teljes, az ő alázata és lehajlása szólal meg benned, akkor az fog megszólalni rajtad keresztül is. Az Úr segítsen ebben minket. Ámen